Tegnap nem bírtam magammal. Már a poszt írással is felspiláztam magam, de ez estére csak tetőzött. Direk nem megyek ki a régi helyünkre sörözni, nehogy felpörgessem magam, tegnap viszont nem tudtam nemet mondani az egyik ismerősöm meginvitálására.Pedig azt kellett volna.

Jött is zárás után a nagy beszélgetés, de én nem is tudom mit hittem. Mindenesetre nagyon jól esett. Végre én is elmondhattam a véleményem, végre kibeszélhettem magamból, hogy észrevegyék, mindegyikük hazudik a másiknak. Szomorú volt látni a mentegetőzést, hogy nekem?! Neeeeem........Egymásnak.Szánalmas volt látni, hogy aki régen a legbelsőbb titkait is rámbízta, most a szemembe hazudtott csak azért, hogy mentse magát a bnője elött.De most már nem baj, megtanultam, hogy elég ha én tudom, a többi mit gondol vagy mit tud azt meg leszarom. Még mindig engem tartanak a hazugnak, de nem érdekel, már egy párszor elmondtam, de most megint megteszem. Akár hogy is mentegetik magukat attól még a tények tények maradnak és a hazugságok is hazugságok. Azt meg hogy ezt hogy rendezik el magukkal és a kis barátaikkal, az már az Ő dolguk.

Tudom, mivel nem járok ki és csak visszakézből hallok dolgokat, nem tudom magam megvédeni az ellenem felállított vádakkal szemben, de most már nem is fog érdekelni. Mindenki higgyen azt rólam amit csak akar, ők már úgy sem fogják megtudni a valódi igazságot, mert már annyira elferdítették a saját maguk mondókáját, hogy már azt sem tudnák elmondani, hogy kinek mit mondtak.

Én már mosom kezeim. Végre elmondhattam mit gondolok, és végre nem csak 4szem közti beszélgetés volt, tehát most már nehezebb lesz elferdíteni, mit és hogyan mondtam. Az hogy a mondókám süket fülekre talált, az már egyáltalán nem érdekel, nem engem minősít. Viszont lehet, hogy látnom kellett azt ahogy pártolják egymást ahhoz, hogy most már ne foglalkozzak vele.

Megtisztultam, szokták volt mondani:-)))))

Hihetetlenek az emberek, de Istenem ez van, nem vagyunk egyformák:-)))

PáPá

Inci