Újabb hétvégén vagyunk túl, ami megint olyan gyorsan eltelt, hogy fikarsznyit sem volt időm pihenni.

Miskolcon voltunk, párom anyukájánál egy kicsit. Mindig van mit tenni a ház körül, de ez most messzemenőleg több volt mint amire számítottam. Kint nem is volt tenni való most. Szinte az egész napot a konyhában töltöttem szombaton. Pénteken este amikor megérkeztünk, hulla fáradtak voltunk, csak kajáltunk és egy kis beszélgetés után mentünk is alukálni. Szombat reggel, megkezdődött az őrültek háza. Anyuka elment piacra hugival, mi addig otthon igyekeztünk tartani a frontot.

Párocskám a gépet próbálta újraéleszteni, ami annyira lefoglalta, hogy csak ebédre állt fel mellőle, minden más most rajtam maradt. Kiteregettem (tudtátok, hogy a teregtésnél nem mindegy, hogy a műanyag csipesz fogja a nadrágot, vagy a fa?). Összedobtam egy kenyeret a kenyérsütőbe, megcsináltam az elszakadt relukszát. Na, az nem volt egyszerű. Ekkora körmökkel, ami nekem van, nem lehet megfogni egy olyan vékony zsineget, úgyhogy a szemöldök csipeszemet kellett segítségül hívni. Marha viccesen néztem ki, amint csavarhúzóval és szemöldök csipesszel a kezemben próbálkozok a lehetetlennel:-))))De sikerült, nem hiába fasza csaj vagyok én:-)

Aztán kiméregettem a kakaós csigának a hozzávalóit és legyurattam a kenyérsütővel a tésztát:-)))) Méretre ráncoltam az új függönyöket. mert tudjátok most már van az a hipi-szupi összehúzó ami mosáskor is megtartja a loknikat a függönyön, és ha belecsipteted a műanyag csipeszeket akkor azzal együtt ki kell mosni. Hát mire én beleerőszakoltam azokat a rohadt csipeszeket azt hittem leszakad az összes ujjbegyem:-)))Mire ezekkel a szarokkal végeztem lett már vagy este 9 és ekkor álltam neki még lángosnak valót gyúrni, mert reggelire mindenki azt szeretett volna enni. Na mire azt megcsináltam rendesen elfáradtam. Lusta voltam még lezuhanyozni is, és csak beborultam az ágyba. Párocskám még mindig a gépet nyomta a másik szobában, nem is szóltam neki, hogy lefekszem. Csak később amikor már nem látott sürgölődni, akkor nézett utánnam, hogy merre is lehetek. Amikor látta, hogy már fekszek, Ő is nyugovóra tért és odabújt hozzám, átkarolt és magához szorított:-) Hogy én hogy szeretem a kis Drágámat, azt el se tudom mondani:-)))))

Vasárnapra már csak a függöny felrakása maradt, meg egy kis segítség a konyhába. Délután indultunk Párocskámhoz, hogy onnan jövök majd hétfőn haza. Este hamar bedobtuk a szunyát, mert rendesen kifáradtunk a hétvégén, meg amúgy is nagyon fájt a buksija.

Remélem nektek jobban telt a hétvége és ki tudtátok magatokat pihenni.

PáPá

Inci