Nem tudom mennyi ideig fog tartani megírni ezt a posztot, de alig tudok gépelni, az egyik ujjam ugyanis használhatatlan, J Na, nem azértJ
Nagyon klassz volt a hétvégém és ezen elmélkedtem egész hajnalban. Na meg az életemen (mint általában mindigJ)
De vegyük előre a párkapcsolatomat, mert nekem ez a legfontosabb. Régen, amíg kosaraztam addig az, sajnos most, hogy már nem kosarazhatok (eü.okok miatt) , így marad a Szerelmem. Most biztosan sokan megkérdezitek és a család? Hát ez egy külön történet, majd később. Röviden annyit, hogy amég volt kosár addig a pályára menekültem az otthoni dolgok elől, viszont évek óta a párkapcsolataimban találom meg a menedéket.
Szóval SZERELMEM! Érdekes, volt már egy pár kapcsolatom. Többnyire inkább hosszú távúak, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak egyéjszakások, de most nem is ez a lényeg. Általában mindig érdektelenség felé haladtak a kapcsolataim. Mindig azt hittem miattuk, de idővel rá kellett jönnöm, hogy az élet marhára nem úgy működik, mint a filmekben! Rózsaszín köd, romantikus randik, aztán amikor szar kerül a gépezetbe, a faszi harcol a szerelméért, s amikor újra összejönnek, akkor meg mintha a faszi olvasna a nő gondolataiba, minden széppé és jóvá válik. Nagy lófaszt! Összejövés, nagy szerelem ( a részemről), harc az anyukákkal pici fiúk felnőtté válása miatt, majd eltávolodás, nem szexelés,átsírt éjszakák és a vége. Húzz a faszomba életérzés, bármennyire is szerelmes voltam. Általában egy, másfél év volt, mire rájöttem, hogy nekem nem kell az a párkapcsolat és mindig leléptem. Még akkor is ha szerelmes voltam. Minek úgy élni vki mellett, hogy közben tök egyedül érzem magam, még akkor is amikor ott van mellettem.
Most nincs ez. Már együtt vagyunk másfél éve és nincs az, hogy minél jobban megismerem, annál inkább elküldeném a picsába, sőt […] Amikor összejöttünk volt is pár ismerős, akik azt mondták, nem adok nekik 3hónapot, vagy volt, aki megelőzött nekünk másfél évet is, de a végén úgy is én fogom ott hagyni. Ne, itt van kedves ismerőseim. Eltelt a másfél év és eszem ágában sincs a SZERELMEMET eltaszítani magamtól. SZERETEM és érzem, hogy én is SZERETVE VAGYOK!!! Hogy akkor mért nem írok róla többet? Mert ezen nem szoktam gondolkozni. Ez a mi dolgunk, ez nem tartozik senkire. Ez csak a miénk. CSAK AZ ENYÉM!!!! Nem vagyok olyan ember, aki csak úgy beletörődik abba, amije van, sőt egy ajándéknak tartom, hogy Ő az enyém. De nem fogok itt ömlengeni arról, hogy milyen szerelmes vagyok. Ő tudja, érti és ennyi. Most már ti is tudjátok. SZERELMES VAGYOK!
ENNYI!:-)
Mindenkinek szép hetetJ
PáPá
Inci