Akkor közkívánatra.
Kibeszélni magamból? Nem kell már meg volt egy párszor, kurvára nem lett jobb. Tehát most csak nektek, hogy jobban megismerjetek.
Talán ott kéne kezdenem, hogy a szüleim két különböző városból valók. Apukám katona volt, amikor összekerültek Anyukámmal, nem kis hacacáré után, ugyanis Anyukám Anyja nem igazán repesett az örömtől, hogy a lánya egy „olyanhoz” menjen hozzá, mint Apukám (soha nem tudtam rájönni, hogy mi is a baja Faterommal). Szóval! Megvolt a lagzi, jött a baba, nagy volt az öröm Apukám családjánál, Anyuméknál csak állt a bál, hogy minek még gyerek, és engem is el akartak vetetni, mint amikor Anyukám először volt terhes Apukámtól. Most kitartottak „mellettem” (Hál’ IstennekJ) Anyukám 20éves volt Apum pedig 22. Kicsit nehezen fújtak a szelek hátulról. Albérlet, majd tanácsi lakás, de végül az már saját. Lett lóvé rendesen, Apu nyomta a pedált egész nap, Anyu főnővér volt. A fizujuk abban az időben nagyon jónak számított, és a munkahellyel járó mellékes is megvolt még egyszer annyi. A 80-as években nem sok család mondhatta el magáról, hogy saját lakás(önerőből, szülői segítség nélkül) 2autó (Zsiguli, meg minden, ami kellJ) Szóval éldegéltünk, én igaz akkor még csak gagyaráztam, meg később oviba jártam, de éreztem nagyon klassz ez így nekem. Amikor olyan négy éves forma lehettem, Anyukám megint terhes lett. megint nagy volt az öröm, de nem sokáig. 7.hónap tájékán Anyukám érezte, nem mozog a baba, irány a doki. Vmi nemleges válasszal hazazavarták, hogy nincs annak a babának semmi baja, csak nyugalmi állapotban van. 3nap múlva Anyukám észrevette a hullafoltokat magán, meghalt benne a babaL Rohanás korhát életmentő beavatkozás […] Anyukám nagy lassan felépült a lelki katarzisból, visszament dolgozni. Volt viszont egy kis bibi, rosszullétek maradtak neki vissza a műtét óta. ’90.07.24-én autóbalesetben meghalt, rosszul lett az autóban és a szembejövő sávba rántotta a kormányt. Meghalt. Nem volt többé. Ketten maradtunk. Nem nagyon emlékszem még erre a korszakra és Anyukámra se, csak foszlányok vannak. Innen kezdődik életem össze-visszaságai.
Én elkerültem Apukám szüleihez, ami csak olaj volt a tűzre Anyum szüleinél. Apu masszívan elkezdett piálni, szinte alig láttam, vagy is nem nagyon emlékszem rá azokból az időkből. Kiment Oroszországba dolgozni. Nekem mindent elmagyaráztak rendesen, szóval nem volt titok előttem, hogy nincs többé Anyukám, nem mondták, hogy elutazott, csak simán hogy meghalt. 4évesen én voltam az első aki a koporsóra dobhatta a virágot, tudtam, én a kicsi eszemmel, megértettem…NINCS TÖBBÉ.
Nagyszülőkkel éldegéltem elsős koromig, Addigra Fater nagyjából összeszedte magát, lett egy nagyon kedves Bnője és akkor én is visszaköltöztem Apuhoz. Anyum szülei persze, minden egyes nyaralás alkalmával, nyomatták nekem, hogy mert nekem milyen jó lenne velük, és hogy milyen rohadékok a családtagjaim. Milyen szarul nevelnek, nem lesz belőlem semmi, de ők mennyire szeretnek és nem értik, hogy Apukám mért nem mondott le rólam, és mért nem adott nekik oda engem. Apám egy szemétláda, mert vegyem tudomásul, hogy Anyukám igen is miatta halt meg, mert ha nem viszi el tőlük Anyukámat, akkor még mindig biztos élne […] Minden nyaralás, minden karácsony, húsvét, születés és névnapok, mindennap, mindig ez volt. Én imádtam Apukám szüleit (a mai napig is), utáltam minden egyes alkalommal végig hallgatni azt, hogy becsmérlik az Apukámat és a nagyszüleimet, akiknek mindet köszönhettem. Amikor már nem kellett vinni a távolabbi nagyszülőkhöz, mert már én is el tudtam vonatozni, már akkor mehettem-jöhettem volna, amikor akartam. Hát nem akartam. Egyre ritkábban jártam, nem akartam mindig ugyan azt végig hallgatni. Elegem volt Persze így én is kezdtem kiesni a pikszisből. Mert ugye milyen kölyök vagyok én aki nem kíváncsi a nagyszüleire és mert biztosan az otthoniak telebeszélik a fejemet és ők nem engednek. Pedig ez mennyire nem így volt. Apukámék soha egyetlen egy szóval sem szidták őket és soha nem volt olyan, hogy nem engedtek hozzájuk. Ennek ellenére mindig ezt kellett hallanom, meg akkor már jött hozzá az is, hogy mert hogy nevel engem a Fater, milyen gyerek lett belőlem […] (köszönöm szépen, nagyon is frankó a körülményekhez képest, mert kérdem én melyik 26éves faszi lenne képes nekiveselkedni egy leány gyereket felnevelni) na mindegy.
Apukámnak és a Bnőjének volt egy nagyon jó kis bizniszük (kerámiákkal foglalkoztak), ment a szekér elég rendesen. Ismét két autó, lakásfelújítás tetőtől talpig. Idilli kis család volt a miénk. Egy másik Anyukával, de akkor is, egy igazi család. De nem tarthatott örökké. Megromlott az üzlet, kevés lett a pénz, de ezzel alapvetően még nem is lett volna probléma. Apukám elkezdett vállalkozni, ami nem hozta meg a várt sikereket, elkezdtünk lefelé csúszni a lejtőn. Rengeteget dolgozott nagyon kevés pénzért, egyre fáradtabb lett és egyre kevesebbet volt velünk. Ha véget ért a napi meló, meg jött a kocsma. egyre többször. Tönkre ment a kapcsolatuk. A bnője 7év együtt élés után, elköltözött, megint ketten maradtunk és ismét egy újabb újrakezdésbe kellett belefognunk.
