Elkezdtünk megpróbálni újra talpra állni.(nem ment.)

Lakásunkat eladtuk, feléltük, Papáék lakásába költöztünk ahonnan kirakták az albérlőket. 13éves voltam. „Nagylány lettem” nem volt kivel megbeszélnem, mert hát ugye egy Mama mégsem úgy tudja a dolgokat, ahogy az mostanában megy. Serdültem. Egyedül voltam (Apu mindig dolgozott éjjel járt haza, vagy haza sem jött). Suli ment (ahogy). az oszt.társaim utáltak. Mindig el tudtam beszélgetni a felnőttekkel és senkinek nem tetszett, hogy jóban vagyok a tanárokkal, pedig soha nem voltam jó tanuló. Egy vmire való tanár szereti a rafkós, nagypofájú diákokat amég tisztában vannak a határokkal. Hát én tisztában voltam, csíptek, mindenki ismert. A háztartás technika tanár velem tartatta az órát, nekem addigra már nem okozott gondot összerittyenteni egy paprikás krumplit, vagy kikeverni egy egyszerű palacsinta tésztát. Mindenki csak azt hajtogatta segg nyaló vagyok. tartottam biosz órát is, amikor nem volt tanárunk és ahelyett, hogy rosszalkodtunk volna (az én gyerekkoromban még volt ilyenJ) elolvastam az anyagot és kibattyogtam a táblához, lerajzoltam vmi bibét és arról beszéltem, amit a könyvben az apró betűben írtak, amit tudtam úgy sem olvas senki. Amikor megjött a helyettesítő tanár eldobta az agyát, hogy mindenki, hogy issza a szavaimat. Persze kaptam egy dicséretet, aminek megint az lett a vége, hogy mindenki utált, pedig az alkalom mindenki előtt nyitott volt. A csajok csak azért barátkoztak velem néha, mint amint már írtam egyszer, hogy a haverjaim közelébe kerüljenek és lenyúlják az éppen aktuális plátói szerelmemet. Már akkor megfogadtam, hogy nekem nem kellenek női bnők, mert mindegyik egy rohadék picsa. Mind ezt 6-os koromban.

Fél év után Fater összejött az előző sulimból a volt alsós oszt.főnökömmel. Na azt most úgy kell elképzelni, hogy egy 40x éves pedagógus, akinek nincs gyereke, és tapasztalataim szerint nem is szereti őket. Fasza nem?! Na mindegy. Oda kellett költöznünk hozzá, mert nagyfater eladta a lakást és nem volt hova mennünk, így maradt a Nyanyesz (én csak így hívtam a háta mögött)másfél évig éltünk ott, na az nem volt semmi. 14évesen amikor elindultam otthonról, hogy megyek a mamámhoz, mert megbeszéltük, hogy segítek neki egy pénteki délutánon, a Nyanyesz utánam rongyolt az ajtóba és mondta, hogy addig nem mehetek sehova amég nincs kész a leckém. Telefonálni soha nem engedett így nem tudtam volna szólni a mamának, hogy ne izguljon, nem tudok menni, mert ez a vén banya nem enged, így úgy döntöttem, hogy márpedig én megyek. Azt mondta erre a Nyanyesz, hogy akkor tegyem le a lakáskulcsot és vigyek pizsamát is, mert ott alszok ahol akarok, Ő nem fog beengedni. Na, szerintetek? Egy pedagógus, ezt mondja egy 14éves gyereknek, csak azért mert nem írja meg péntek délután a leckéjét. Vén kurva. Az is lett. letettem a kulcsot, fogtam a kis bringámat és mentem a dolgomra. Apu másnak keresett telefonon, mondta menjek haza, mondtam, ha ott a Nyanyesz akkor nem megyek. Mire haza értem hál istennek elhúzott a picsába és sikerült Apuval beszélni normálisan. Ez a hülye kurva azt mondta neki, hogy én csak fogtam magam és leléptem, Ő meg, hogy izgult értem, mi lehet velem. (WHAT?) Azt hittem felrobbanok, aztán amikor elmondtam ezt a pizsamás szöveget, akkor meg a Fater kapkodta a levegőtJ Volt ám ne mulass, amikor hazajött a Nyanyesz. He-He. Na mindegy. Nem sokat akartam otthon lenni gondolom, most már megértitek mért is!

 A mi korosztályunknak akkor 3edzése volt a héten, de lejártam inkább a nagyobb korosztályhoz is edzeni, mert az utcán nem akartam csavarogni, bnők nem voltak, akiknél elütöttem volna az időt, így maradt az edzés. Így lett nekem heti 8 edzésem és volt, hogy egy nap 4órát edzettem egyhuzamban, mert egymás után volt a mi és az idősebbek edzése. Szerettem, Imádtam… nem akartam semmi mást csak a legjobb lenni, a leggyorsabb, a legügyesebb, a legterhelhetőbb. Hamar el is jött az eredmény. Egy év alatt eljutottam arra a szintre, hogy nem csak serdülőbe játszottam , hanem feljátszhattam a kadett, ifi és a felnőtt csapatba is. Olyanok ellen játszottam, mint a Trutykó felesége a Zsolnay Gyöngyi [ ( gondolom mindenki tudja hogy a MiZo PVSK-ban játszottJ) és az sem mellékes, hogy az Apukája volt az edzőm] én kis 14éves kis takony, elértem amit más csak 20on pár éves korában. Nem volt a csapatban ellenfelem. Istenem mennyire is szerettem. Az volt az én igazi életem. Az edzőm volt az apám és a csajok voltak a testvéreim. A napjaim úgy néztek ki, hogy reggel suli, 2től énekkar (az a másik szerelmem volt) 4től edzés 8ig, utána hazabuszozás, hulla fáradtan ágyba esés, és jött a következő nap. Az a rohadt Nyanyesz meg azzal büntetett minket, ha vmi baja volt, hogy nem főzött nekünk, így amikor én és a Fater hazaértünk este, nem hogy főtt kaja nem volt otthon, de még egy szelet kenyér sem. Így azt is meg kellett tanulnom, ha vmi kell, akkor azt igen is nekem kell megteremtenem magamnak. Néha kaptam Fatertól zsebpénzt, azt arra költöttem, hogy ha megyek haza, akkor bevásároljak a boltba vmi ennivalót kettőnknek. Soha nem basztam el a pénzt tudtam, hogy van annak a helye. Nekem nem kellett diszkmen, meg mp3 lejátszó, csak egy kis gagyi vólkmenem volt, amit arra használtam, hogy amikor otthon voltam bedugjam vele a fülemJ Ja tévézni nem tévézhettem, így  lefekvés előtt hallgattam a rádiót, mert a kis gagyin elromlott még a lejátszó is, szóval maradt a Csiszár só. Így éldegéltünk mi.

Amikor már a Faternak is betelt a pohár Nyanyesszal kapcsolatban, egy nap megvártuk amég elmegy vmi hülye pedagógus tovább képzésre, és leléptünk szó nélkül. A kulcsot csak bedobtuk a postaládába és gyíííí. Apu talált vmi albérletet a közeli faluban és odaköltöztünk, ismét kettecskén. Tél volt, nagyon hideg, fűtés nem volt és áram sem, mert az előttünk lakó nem fizetett és kikapcsolták, vagy is azt hiszem lekötöttek minket az oszlopról is. Bele telt egy kis időbe mire Fater összeszedett annyi pénzt, hogy kifizesse a hátralékokat, de addig is elvoltunk. Már végre nyugodtan. Persze megint jött az a korszak, hogy egyedül voltam állandóan, így még mindig maradt, hogy nyomatom a kosarat és semmi más nem érdekel. 8os voltam ekkor. Péntekenként éjfélre értem haza, mert sok volt a minden. De. suli, du 2től énekkar, 4kor edzés, 8kor megint énekkar, 9kor még egy edzés és az utolsó 11órási busszal jártam haza, természetesen hulla fáradtan. Fater vagy otthon volt addigra már, vagy nem. Mindegy volt. Zene be a fülbe, paplan alá jól bebújás (baromi hideg volt) és alvás. Néha sírdogálás, hogy nekünk milyen szar is az életünk és mért nem lehet soha egy kicsit jobb.

Minden gyerek élhette a maga kis életét a maga kis gyerekszobájában, legózhatott, mecsizhetett, én meg bújtam a szakácskönyvet, hogy éppen mivel lephetném meg a Fatert ha hazajön, hogy büszke lehessen az ő pici lányára, hogy milyen ügyes is. De mindig minden tök természetes dolog volt. Fincsi volt a kaja, tiszta volt a ruha és rendben volt a lakás. A legnagyobb probléma mindig az volt mégis, hogy nem volt elmosogatva (ez a mai napig is így van, ha van 3tányér amit nem mosogattam el, akkor még most is megy, hogy nem igaz, hogy már megint nincs elmosogatva) Te jó isten, hogy én mennyi paprikás krumplit megfőztem már az életbenJ így visszagondolva. Nem kell izélni most ezen, az volt a legolcsóbb és leglaktatóbb kaja. Na mindegy, csak egy kicsit visszagondoltam.

Jött a következő nő, de erről majd holnap….

Szép napot!

PáPá

Inci