De mint írtam, most kezdtem csak élni még jobban az életem.

Apu hamarosan kibékült a Nővel (továbbá rizsa) és visszaköltözött hozzá falura. Én maradtam a nagynénéméknél, nekik is jól jött a segítség és én is szerettem, hogy egy kis családi kötelék vesz körül. Meg volt a napi rutin. Reggel gyerek oviba, én suliba, suli után vmi kajcsi főzés ha már elfogyott a hétvégi kaja, utána gyerekért oviba, nagynéni haza, gyerek lepasszol, irány edzés, majd hulla fáradtan, de szívesen mentem „haza”, várt a családom. Faterral hétvégente egy kis tali, beülni vhova egy fagyira, sütire, de semmi extra. Annyi volt a lényeg, ha vhova menni akartam, akkor mivel a nagynéném nem akart beleszólni a nevelésembe, mindig el kellett kéredzkednem telefonon Fatertól. A tanulásra rendesen figyeltem hétközbe, javultak is a jegyeim, hétvégén meg mehettem bulizni. Nagynénémmel nagyon jól összebarátkoztunk, sokat tudtunk beszélgetni, és volt, hogy nem azért feküdtünk le mert kifogytunk a témából, hanem mert hulla fáradtak voltunk. Hál’ Istennek a mai napig is meg van a jó viszony közöttünk, kicsit olyanok vagyunk, mint a szövetségesekJ)))

Aztán lassan a Fater is elmaradozott. Rizsának mindig lett vmi hétvégi program, fürdőzés (Győr, Párkány), autószereltetés, a lényeg egyre kevesebbet tudtunk találkozni, és egyre inkább nem futotta pénzt adnia. Nem akartam a nagynénéméken élősködni, most itt nem a kajára vagy ilyenekre gondolok, de hát cigiztem, eljártam kólázni, nem akartam, hogy ők finanszírozzák az én kis luxusomat, így kerestem egy melót.16körül lehettem még, azt hiszem. Volt egy helyünk ahova akkoriba lejártunk a haverokkal és kerestek pultos kisegítőt hétvégékre. Gondoltam, mi veszteni valóm van, amúgy is ott vagyok minden péntek szombat, legfeljebb összeszedem a poharakat, elmosogatok és még pénzt is kapok érte. Úgy is volt. Nagyon jól éreztem magam. Volt pénzem és nem kellett másnak (Faternak) kuncsorognom, hogy nem elég a heti, vagy kétheti 500Ft. Nagyon jól elvoltam ezzel a kis életemmel, jól ment a suli, volt családom és egy kicsit lehettem gyerek is, meg  nem is…Pont jó volt minden. Eltelt másfél év…

Nyáron Fater összeveszett megint a rizsával. Megint odaköltözött a házunkba, amit addig sem sikerült lakhatóvá varázsolni a másfél év alatt. Se pénz miatt, se idő miatt. Na, mindegy. Megvolt megint a balhé, és a eltökélte magát, ha mást nem is, de az egyik szobát legalább lakhatóvá fogja varázsolni és újra összeköltözhetünk. Sikerült is. Beköltözhettünk. Aha, igen ám! Nem telt bele pár hét, megint kibékült a rizsával. Na fasza. Úgy nézett ki a dolog, hogy hétközbe 1-2 alkalommal otthon aludt, a többit meg a rizsánál. Na, megint egyedül maradtam. Közben lett egy barátom és nagyon sokat voltunk együtt. Én szinte mindig ott voltam náluk, mert ott megint igazi családban éreztem magam. Ekkor már 17 éves forma lehettem. Sokat próbáltam meg segíteni az Anyukájának amikor nem volt otthon, hogy ne azzal kelljen még meló után foglalatoskodnia, hogy a romokból összeszedje a lakást így mire hazaért, igyekeztem megcsinálni mindent amit a kisfiára bízott.(persze ő azt nem tudta, hogy a drága kisfia nem csinál semmit otthon). Ebből anyós jelöltnek csak annyi jött le, hogy a fiának van egy bnője akinek meghalt az anyja, és egésznap itt bassza a rezet nálunk. Na fasza, mondom ismét. Ha nem kell ennyi segítség, amit eddig adtam( megfőztem mire haza jött, külön vacsorát csináltam nekik, ha éppen úgy szottyant kedvük, se ezt nem is hánytorgatnám fel mert szívesen csináltam, csak akkor ne mondja nekem azt, hogy nem csináltam semmit), akkor innentől kezdve ennyi se lesz. Egyre kevesebbet voltam náluk, nem ettem, amiből ittam poharat képes voltam elmosogatni, úgy hogy a halom mosogatni valót ott hagytam a mosogatóba. És ennyi. Észrevette, hogy nem is volt az olyan rossz dolog. Állítólag volt egy nagy balhé miattam a családba Após és Anyós között, mert Após felvilágosította, hogy amikor Anyós eltűnik órákra vásárolgatni, akkor bizony nem az égből pottyan a tűzhelyre a kaja, és amikor el van mosogatva, akkor azt bizony nem a manók mosogatták el. Rögtön szemléletet váltott a Nő, de addigra már engem nem érdekelt. A pasimmal szétmentünk, így visszatértem a magam kis magányos, pasi nélküli, apuka nélküli világomba. Jöttek a haverozások, bulizások megint. Ekkor már 18 voltam és battyogtam kifelé a suliból. Apuka kezdett besokallni abból, hogy azt látta (abba az 1-2napba amit otthon volt képes tölteni) jövök megyek, bulizgatok. Volt egy próbálkozása, hogy akkor most el kezd nevelni, aztán gyorsan leállítottam, hogy nem 18évesen kéne nevelni, amikor már megvan a magamhoz való eszem, hanem akkor kellett volna amikor a nőjét választotta helyettem és képes volt, kéthetente odalökni egy szelet sütit a cukrászdába, meg egy 500-ast. Elmeséltem neki, hogy milyen társaságokban voltam benne és meg volt a magamhoz való eszem ahhoz is, hogy ne kövessem azokat a negatív példákat amiket láttam. Amikor mindenki drogozott körülöttem, vhonnan csak tudtam, hogy nekem ez nem kell és nem követtem a példájukat, vagy hogy láttam amint a lányok hulla részegre isszák magukat és hogy viselkednek velük a fiúk, azt is tudtam nem akarok inni. Nem szexeltem fűvel-fával, ekkor tudtam mi a helyes és mi a helytelen. Amitől féltett azon már mind túlestem és jelesre vizsgáztam az élet előtt, nem kallódtam el, pedig senki nem volt mellettem. Akkor kérdem én, mit kell még nevelni rajtam 18évesen? Nem tudott volna már újat mondani…..