Nyílt levél, mert így egyszerűbb:-)

 

Tittok kommentjére szeretnék válaszolni.

 

Egyáltalán nem akadtam fent az őszinteségeden, sőt mi több el is várom az itteni kommentelőktől, hogy odamondják, amit gondolnak. Annyi emberrel találkoztam már a való életben, akik nem merik elmondani mit gondolnak, pedig néha lehet az segítene a másikon, legalább itt legyünk őszinték egymáshoz és saját magunkhoz is. Tehát inkább köszönöm, mint hogy megorroljak.

 

Talán visszafelé haladnék.

 

Magyarázkodnom nincs kinek és nincs is miért. Azt és amit teszek persze nem mindig úgy akarom ahogy alakul, de ha hülyeséget csinálok is, vállalom a döntésem és a következményeit is, nem szoktam magyarázkodni (csak régen a suliban amikor elmagyaráztam, hogy nem azért kaptam 1-est mert nem tanultam:-))))))))))))))))) Kifogásokra pedig nincs szükségem, mert mindent okkal teszek, ha nem teszek semmit annak is oka van.

Veled ellentétben a miértjeim nem arra irányulnak, hogy mért kell ezt tennie ennek meg annak az embernek, hanem hogy mért kell a sorsnak ilyen próbatételek elé állítani amilyenek elé állít.

 

Válaszolva a kérdéseidre:

 

„még meddig fog ez tartani, és miért hagyod, és miért és meddig és így fogod leélni az életedet????”

 

Valószínűnek tartom, hogy élete végéig, mert érte bármikor bármit. Ő az Apám és rengeteg mindet köszönhetek neki, amik ugyan nem kézzelfogható dolgok és nem mindig pozitív példa, de hát a negatív példa is példa, nem de?!

A nevelési folyamat, Hál ’ Istennek kezd pozitív kimenetelű lenni, ugyan is rengeteg minden megváltozott az elmúlt 3évben. Már nincsenek kikapcsolási felszólítások, mert elkezdte megtanulni a pénzt használni és ő is rájött, hogy nem vagyok mindig ott mellette, amikor szarban van, mert nagyon sokszor megtudtam állni, hogy amikor „elesett” csak hagytam szenvedni, hogy megtanulja, nincs mindig ott vki, hogy felsegítse.

 

Azt azért szeretném elmondani, hogy nem értek egyet azzal hogy párhuzamot lehessen vonni egy Apa- Lánya kapcsolat és a ti Szerelmi (részedről) kapcsolatotok között. Egy szülő és egy gyerek között, mindig is feltétel nélküli szeretet lesz, ami SOHA nem tud elmúlni, nem tudod semmissé tenni, nem tudod megrontani és nem tudod kitörölni. Az van és kész. Velünk születik vagy mi. Még egy szerelmi kapcsolat nem ilyen. Abból jön másik, mert mást is meg lehet szeretni, igaz mindig más és másmilyen az érzés. Látod különbség ez is, mert szülői szeretetből csak egy féle van, a feltételnélküli. A szeremi sokféle lehet. Lehet odaadó, lehet egyoldalú (mint a te esetedben) lehet plátói, hevesen tomboló mindent kibíró, halk lánggal égő és még sorolhatnám…….

tehát én még mindig nem értem a párhuzamot, vagy hogy hogy értetted?!

 

Rengeteg olyan dolog van amit emberek nem is sejthetnek, hogy mért szeretem a történések ellenére is az Apukámat. Sok olyan dolgon mentünk át és voltunk egymás mellett, amikor mindenki elfordult tőlünk és senkitől nem kaptunk segítséget, mi akkor is ott voltunk egymásnak. Soha nem hagytuk cserben a másikat. Mindig tudtuk mikor van szüksége a másiknak ránk, nem kellettek hozzá szavak, tudtuk mikor kell és kész. Nem néztük soha ki milyen rossz fát tett a tűzre, ha baj volt mindig ott voltunk, mindent szart mindig együtt vészeltünk át, együtt oldottuk meg. Ő is beleadott a maga részéről és én is. Van egy nagyon nagy titok az életemben, amiről csak ő tud és senki más. Ő volt mellettem, ő segített és ő mentette meg a „becsületem”. Nincs szó lekötelezettségről, de soha nem fogom elfelejteni neki amit akkor értem tett, ő pedig van olyan kedves és soha, de soha nem emlegeti fel nekem azt az időszakot.

 

Én tényleg ésszel nem tudom felfogni, hogy lehet egy akármilyen párkapcsolat között és a szülői kapcsolat között párhuzamot vonni……..Nekem ha szar  volt egy párkapcsolatom és nem éreztem, hogy meg voltam becsülve és szeretve, én úgy kibasztam a faszit mint a sicc, nem foglalkoztam én azzal, hogy mennyire szerelmes vagyok, vagy mennyire szar lesz utána. És annyi büszkeség mindig volt bennem, hogy SOHA ne könyörögjek senkinek, ne lásson senki sírni, mert akkor azt hiszik gyenge vagyok. Lehet otthon szétbőgtem az agyam, és hulla matára ittam magam, vagy beszívtam, hogy öntudatlan állapotba kerüljek, de SOHA nem alázkodtam meg. Egyik sem ér annyit, sőt mi több, senki a kibaszott világban nem érdemli azt amit te éltél át a „nagy szerelmed” mellett. Majd idővel te is rá fogsz jönni, hogy nem az volt a szerelem amit akkor megéltél, hanem majd jön vki, aki téged szeret, úgy ahogy vagy és a barátaiddal ahogy vagy. Nem tilt és nem szabályoz. Úgy fog szeretni amilyen vagy és AKI vagy.

 

Én próbáltam neked válaszolni(ha nem is összeszedetten), mert én pontosan tudom, hogy mit mért teszek, de tőled a nemtudomon kívűl még egyszer sem kaptam érdembeli választ.

 

Én is kedvellek , és nem azért írogatom a kommentjeimet, hogy megsértselek, csak szeretném ha felébrednél és rájönnél, hogy sokkal többet érdemelsz, és hogy ne hagyd magad emészteni.

 

PáPá

Inci