HTML

Incifinci blog

Mindennapi gondok és örömök, amiket megosztok veletek! Amolyan élet Inci módjára...avagy hogy látja Inci a világot:-D

Képeim

Gondolatok..

Incifinci 2010.05.03. 08:32

Sokat gondolkoztam mostanában azon, amit Mandy írt, azzal kapcsolatban, hogy az egész blogom egy nagy hazugság és hogy mért írhatta ez, vagy mért gondolhatja így. Azt hogy mért írta arra elég hamar megtaláltam a választ. Reményei szerint gondolom, ezzel az állítással majd elpártoltok innen, mert hogy majd biztosan csalódtok bennem. De arra a kérdésemre, hogy vajon ha így is gondolja az mért lehet, már egy kicsit összetettebba  válszom......

Egyszer már írtam arról, hogy vajon akik ismerősök, vagy akik csak látnak de nem ismernek, mit gondolhatnak rólam,akik elolvassák a blogomat., Elég sokáig kint volt a blogom címe az iwiw-es adatlapomon, tehát bárki idetalálhatott az ismerőseim közül.

Mindenki mást lát bennem az életben, csak az amit engedek, és csak úgy ahogy én engedem. Kamuzok, mert már nagyon régóta felépítettem egy álcát. Egy álarcot viselek a mindennapokban, hogy kevésbé tűnjek sebezhetőnek, bár a rosszindulatú emberek így is megtalálják bárkiben a támadási felületet ahhoz, hogy bántsák embertársaikat....

Álcában élünk szerintem vmilyen szinten mindannyian, hiszen senkisem úgy köti az újdonsült ismeretségeit, hogy teljes mértékben kiteríti a kártyáit, és majd mintha meztelenül állnánk, felfedjük önmagunkat a másik előtt. Vannak emberek akikre nem tartoznak a dolgaink.

Egy szerepet játszom az életemben, hogy senki ne lássa honnan jöttem, min mentem kerszetül, hogy ki vagyok én, hogy sebezhető is lehetek, egy aktuális cépont, akit bántani lehet, lemostam magamról a "rúgj belém te is egyet" feliratot. Magamra öltöttem egy álcát, hogy senki ne lássa a valót, ami igazából bennem van.

Aki nem ismer akár azt is hiheti, hogy én vagyok az örök optimista, a sebezhetetlen, a mindig vidám, a kemény és erős fiatal lány, akinek milyen szép, milyen jó kis élete van. Igyekszem gondtalannak tűnni más szemében...igyekszem inkább másokat hallgatni, minthogy kiterítsem a saját kártyáimat, de sajnos sokszor nem azoknak az embereknek nyílok meg akik megérdemelnék, és csúnyán visszaélnek, az ember bizalmával. Nem baj, ilyenkor taknyolok egy nagyot, azon a bizonyos rögös úton, majd felállok leporolom a ruhámat és uzsgyi tovább, hiszen az élet megy tovább.

Aztán ez a "játék" nagyon nehéz is tud lenni, és elfáradok, belefáradok és kifakadok...elsírom magam és tombolok, mert nem értem az ebereket....mert bár elég korán felnőttem, ehhez a feladathoz talán még gyerek vagyok és bizony jócskán próbára is tesz...nagyon nehéz.......ilyenkor sírok és nem értek egy csomó mindent....szokták mondani, hogy boldogok a lelki szegények...hát meg is értem, hogy mért.

Amikor az álarc néha enged a tartásából és félrecsúszik, van, hogy az emberek meglepődnek, megijednek, elcsodálkoznak, hogy -Jé?!?!?!?! És nem értik, hiszen az egyik pillanatban még mit sem sejtenek rólam, majd egyszer csak filszínre kerül a való.....Vannak akik ezt a pillanatot kihasználják, és vannak akik nem tudnak mit kezdeni ezzel az információval....Olyan mintha hazudnék nekik, pedig csak úgy gondolom nem tartoznak rájuk az én dolgaim.....

Ez pl.olyan mint amikor az ismerős megkérdezi- Mért nem jössz haza? Én meg csak annyit mondok- Nincs időm, sokat dolgozom.... Azzal nem taglózhatom le, hogy azért nem tudok hazamenni meglátogatni a családomat, mert nincs rá pénzem.....Mert egyszerűen nem tartozik rá. Ez az én nyomorom, senkinek semmi köze hozzá......Majd megoldom.

Tahát aki nem ismer, mert én nem engedem hogy megismerjen, az joggal hiheti magát átverve álltalam.........

Akkor ettől én kamu lennék?!

 

PáPá

Inci

 

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://incifinci14.blog.hu/api/trackback/id/tr461970355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Helen H. · http://szopizmus.blog.hu 2010.05.03. 10:16:34

Nyugi Inci! Látod én is rokkantnyugdíjas Béla vagyok, és még tetszik is ez. Sokkal jobban kedvelem, mintha a habosbabos királylányka nevet adták volna rám. Amúgy meg vannak olyan emberek, akik agyilag annyira gyengék, hogy még egy kamu, ám ütős sztorit sem tudnak felépíteni maguk köré. Na, ők csak szeretnének olyan életet, mint amint kamunak vélnek, de ugye annyi tartás már nincs bennük, hogy saját maguknak is bevallják...

aJeti 2010.05.03. 10:35:43

az emberek mind hülyék. még én is. :)
az élet valami olyasmi nem, hogy megtalálni a megfelelő pár embert magad köré, aki nem lehúz, hanem felemel...

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.05.03. 13:59:56

Szép gondolatok. Épp ma vágták a fejemhez, hogy nagyobb játékosnak kéne lennem, titokzatosabbnak, mert nem szabad ennyire őszintének, kitárulkozónak lenni. Igaz lehet. Mindig és mindenhol szerepet játsszunk. Az igazi legbensőbb énünket sokszor még magunk sem ismerjük igazán.
Na jó, nem okoskodom. Te nekem nem kamu vagy, és kész. És irtóra várom már a bogtalit, többek között Veled!!!! :)))))

The Last Angel 2010.05.04. 16:15:14

Hát először is Boldog Névnapot neked. Nem tudtam neked smst küldeni, mert te elkérted a számom, de tiédnek a megosztása elmaradt :P :)

Másodszor érdekesnek tartom, hogy emberek hogy jönnek ahhoz, hogy hamisnak titulálják a másikat... na de ki mennyire tartja magát,nemde? :)

A vicc az egészben az, hogy a mai világban az emberek mindig azt hiszik a másikról, hogy nem az akinek mutatja magát. Biztos mindig van valami egészen más oldala is az illetőnek.
Ezért tartom a legjobb módszernek azt, hogy mindent a szeme elé kell tárni a másiknak.
Hogy miért?
Mert az emberek főleg azt nem képesek észrevenni ami a szemük előtt van :)
Ha el akarsz rejtőzni, legyél szem előtt :)

Kacagójancsi 2010.05.05. 20:54:22

Dehogy vagy kamu! Nagyon tetszik, amiket írsz! Nem muszáj a blogban sem mindent megosztani! Pont az a jó benne, hogy nem látják mások, hogy éppen bőgve, bebaszva, vagy röhögve ülsz a gép előtt, amikor blogolsz. Nulla előkészület, akár mesztelenül is-és mégis kommunikálsz! Ez a csodálatos az egészben! Úgy szeretnék veled már élőben is találkozni!

Styxx 2010.05.06. 22:20:52

Én a kibontakozó tehetséget és a fejlődést látom benned. Szűk egy éve még a helyesírásoddal fikáztak, viszont ez a mostani, vallomásszerű poszt szerintem egy magazinban cikként is megállná a helyét. Ennek egyrészt örülök, mert a "mi kutyánk kölyke vagy" másrészt meglepő, érdekes dolog, hiszen nem vagy diák, max az élet sulijában:-)

vagyok, aki vagyok... 2010.05.06. 22:38:57

megható volt ez az írás. mi talán jobban beléd látunk, többet engedsz. de ne lepődj meg, ha félreismernek, ha álca van rajtad. kötéltánc ez is, hogy mennyit kell és mennyit szabad mutatni vadidegeneknek, ismerősöknek, vagy éppen a legközelebbieknek...

barracud4 · http://halnap.blog.hu/ 2010.05.07. 09:08:35

Szerintem a felnőtté válás része az is, hogy megtanuljunk bizonyos közösségekben viselkedni és ne azokat a reakciókat adni ami spontán belülről feltörne. Természetes, hogy védjük magunkat a munkahelyünkon, a haverokkkal szemben és még néha a barátainkkal szemben is. A blogolásban már az is nagy szám ha saját magadat adot és nem egy fantázia világot irsz meg.
Hja, hogy a tortából még mi sem láttuk az összes szeletet (vagy mégis?)? Azt meg Te döntsd el, hogy hogyan és mikor adagolod a desszertet.

hzizi · http://halesmas.blog.hu/ 2010.05.07. 13:45:26

csatlakozom az előttem szólókhoz: annyit adj magadból amennyi neked esik jól, ne törődj a kommentelőkkel. Nagy érdeklődéssel olvastam az első posztjaidat amikor az életedről írtál, és utánna tök jó volt személyesen is megismerni egy belevaló talpraesett incit.

érzelmikáosz · http://erzelmikaosz.blog.hu/ 2010.05.09. 21:33:05

Nem kamu vagy, hanem egy természetes, humoros és tökös csaj! (lassan pótolom a lemaradást!)

puszillak :)

azallamenvagyok 2010.05.13. 15:09:46

engem leginkább az érdekelne, hogy milyen vagy valójában, a bajaiddal, komplexusaiddal együtt, ha vannak... mik az igazi örömeid, mi érdekel, mitől vagy boldog vagy boldogtalan

ez a védekező megoldás nem szerencsés: egy önbeteljesítő jóslat
1. nem lehetek önmagam, mert nem szeretnének
2. ezért nem vagyok önmagam
3. önmagamat megtagadni nem tudom, olykor lehull a lepel
4. az emberek emiatt csalódnak bennem
5. tehát nem lehetek önmagam, mert úgy nem szeretnek

és sajnos ez általában nem körbe-körbe megy, hanem örvényszerűen húz lefelé, egyre kevésbé leszel rendben magaddal, emellett egyre felszínesebbek lesznek a kapcsolataid

légy büszke arra, aki vagy, ha egy csóró, túlérzékeny, önértékelési zavaros kislányt találsz, szeresd meg őt, s tanítsd meg az embereket is erre a szeretetre. mondják: néha a kevesebb is több
eXTReMe Tracker