Évente vhogy egyszer tuti, hogy belebotlok egy régi kedves ismerősömbe, hol így, hol úgy és ilyenkor mindig elgondolkozok...
Ugye nem kevés ideig kosárlabdáztam. Volt egy nagy "riválisom" a csapaton belül, akivel mindig húztuk egymás agyát az edzéseken. Mindketten kitartóak voltunk, jó játékosok, és jó barátok, és nem ismertünk a pályán lehetetlent. Jó húzóerők voltunk egymás számára, de akkor még kiskakasként rivalizáltunk és "püföltük" egymást a pályán...
Az élet úgy hozta, hogy ő elkerült Sopronba a Gysev-hez, majd válogatott lett, majd Spanyolország, Firenze...és lassan már az egész világot bejárta mindenféle nemzetközi csapatoknál...Most botlottam bele az iwiw-en, éppen Németországban játszik.
Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, vajon, ha nem jött volna a sérülésem én hol tartanék?
Aztán ott van még Babci:-D Tudjátok van a Tvrutkónak a felesége Zsolnay Gyöngyi, aki a MiZo PVSK-nál játszott...na neki van egy huga...Babci...ő volt az irányítónk:-D Milyen érdekes most ő is a MiZo-nál nyomja...emlékszem amikor annó a Tvrutkóval jöttek a Gyöngyiék megnézni a meccsünket:-D Persze akkor sem vette le a sapiját:-DDDDD
Amúgy az ő apukájuk volt az edzőm:-D Szóval még akármi is lehetett volna belőlem...:-DDDD
Nagyon irigylem őket, de sohasem sajnáltam tőlük, ami lett belőlük. Rengeteg munka, áldozat lemondás és kitartás van abban amit elértek. Mindig is büszkén tekintettem rájuk és örömmel gondolok vissza azokra az időkre, amikor még együtt szenvedtük végig Árpi bácsi gyilkos futásait...Büszke vagyok arra, hogy velük edzhettem és, hogy ismerhetem őket...
Hajrá csajok! Csak hajtsatok...HAJ CSATTOK:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Hajrá, én úgy izgulok, győzni fogunk, csak hajtsatok...HAJ CSATTOK:-DDDDD
PáPá
Inci
