Tele vagyok gondolattal, nem akarok semmi mást csak írni, írni és írni. Most újra érzem magamban.
Eltelt 7 év... azt a mindenit...Kimondani is sok, de leírva látni, megdöbbentő! Néha olyan mintha csak pár hete hagytam volna abba, mintha nemrég még minden más lett volna... de nem, már eltelt 7 év és rengeteg minden történt... Rengeteg. Már más ember vagyok. Nincs felhőtlen csacskaság, felelős vagyok magamért, a környezetemért, az életemért.
Elmúltam 30, elhagytam életem Szerelmét, új életet kezdtem 5 éve és azzá a nővé váltam, aki titkon mindig is szerettem volna lenni.
Nő lettem! Igazi! Erős! Kőkemény!
5 év alatt azon dolgoztam, hogy éljem úgy az életem, hogy végre valahára Én legyek az első benne, hogy rekesszem ki a negatív dolgokat, és hogy én használhassak másokat, ahelyett, hogy ők használnak Engem. Sikerült, MEGCSINÁLTAM! Játékos lettem... Játszmákat vívok a munkahelyemen, és az életemben is. Hogy ettől most jobb e? Igen! Bebizonyítottam, hogy igen is képes vagyok bármire... Elismert vezető lettem, kiegyensúlyozott és boldog vagyok, kényszerek nélkül. Az emberek irigyek a kisugárzásomat látva! Ők fejben még nem tartanak ott, hogy tudják, ők maguk állítanak korlátokat saját maguk elé. Nem tudok velük beszélgetni, nem értik amit mondok, és én sem értem mit mondanak, de engem már nem is érdekel.
"Nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki nincs"