A másik szobában Senki van, csöndet csinál...

A baj csőstől jön szokták volt mondani a nagyok, nah de ennyire?!

Végignéztem, amint a "pasim" becsajozik az egyik munkatársnőnkkel, a lakótársam bejelentette, hogy egy hónap múlva lelép, Apukámat pedig az intenzíven ápolják.

Annyi minden kavarog bennem... Nem értem, mi mért történik?! Már megint mit kell tanulnom ebből az egészből?

Süt a nap...Az ablak kitárva...áramlik be a friss levegő... fekszem az ágyon és szól a rádió. Nyugodtnak érzem magam... merengek. Szeretnék nyitott ablaknál, ebédet főzni, miközben ki-, kitekintgetek az ablakon és látom, ahogy a párom autót szerel, vagy éppen autót mos...Hallgatni a madarak csenevész csivitelését...

Hiszem, hogy van feladatunk az életben... És hiszem, hogy azért esek bele ugyan azokba az élethelyzetekbe többször is,mert nem találtam még meg a jó megoldást... Valamit mindig elronthatok... De vajon mit? Jó nyilván, ha tudnám a választ, akkor már "szintet" léphettem volna, jöhetne a NEXT LEVEL... :-)

Mi a manó lehet az?

Inci

Lehet, hogy megint fordulóponthoz érkeztem.

 Borzasztó dolog volt szembesülni 27 évesen, hogy a nagy álom olyanná válik, mint egy lufi, amit ha elkezdesz fújni, csak nő és gyarapodik... majd egy idő után halványodik a színe, vékonyodik a gumi, de Te még veszel egy nagy levegőt és belefújsz (hátha, alapon), majd az arcodba csapódnak a kipukkadt gumicafatok. Nekiállsz lesöpörni magadról a maradványokat és elkezded dörzsölni az arcodat, hogy ne fájjon annyira, ha már így arcon basztad magad. Megkeresgeted a darabokat, aztán kibaszod a kukába, mert konstatálod, hogy ezzel már lószart sem tudsz kezdeni. Fogsz egy másikat és már az elejétől fogva csak apró lélegzetvételek kíséretében próbálod felfújni, de az már nem ugyan az. Nincs benne izgalom, nincs benne akkora elán, viszont már félsz sincs benned, mert tudod, a legrosszabb ami megtörténhet, hogy ez is kipukkad... nah, és akkor mi van?! Majd ezt is kibaszod a kukába és jöhet a következő.

A lufik más- más színűek, más- más méretűek és más- más formájúak, sosem tudhatod melyik meddig fogja bírni...

Elegem lett... Vettem egy kibaszott héliumos lufit, amit a kezemben hordozgatok, alkalomadtán beleszippantok és szarok a világra... Vicces lesz tőle a hangom :-) :-) :-)

Inci

Tele vagyok gondolattal, nem akarok semmi mást csak írni, írni és írni. Most újra érzem magamban.

Eltelt 7 év... azt a mindenit...Kimondani is sok, de leírva látni, megdöbbentő! Néha olyan mintha csak pár hete hagytam volna abba, mintha nemrég még minden más lett volna... de nem, már eltelt 7 év és rengeteg minden történt... Rengeteg. Már más ember vagyok. Nincs felhőtlen csacskaság, felelős vagyok magamért, a környezetemért, az életemért.

Elmúltam 30, elhagytam életem Szerelmét, új életet kezdtem 5 éve és azzá a nővé váltam, aki titkon mindig is szerettem volna lenni.

Nő lettem! Igazi! Erős! Kőkemény!

5 év alatt azon dolgoztam, hogy éljem úgy az életem, hogy végre valahára Én legyek az első benne, hogy rekesszem ki a negatív dolgokat, és hogy én használhassak másokat, ahelyett, hogy ők használnak Engem. Sikerült, MEGCSINÁLTAM! Játékos lettem... Játszmákat vívok a munkahelyemen, és az életemben is. Hogy ettől most jobb e? Igen! Bebizonyítottam, hogy igen is képes vagyok bármire... Elismert vezető lettem, kiegyensúlyozott és boldog vagyok, kényszerek nélkül. Az emberek irigyek a kisugárzásomat látva! Ők fejben még nem tartanak ott, hogy tudják, ők maguk állítanak korlátokat saját maguk elé. Nem tudok velük beszélgetni, nem értik amit mondok, és én sem értem mit mondanak, de engem már nem is érdekel.

"Nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki nincs"

Nem arról van szó, hogy nem lennék itt...csak nem jön az írás. Azok a pármondatos "Mi van velem"-ek pedig kiférnek oda is. Téma lenn, gondolatok vannak...csak bazira lusta vagyok nekiülni írni, ez az egyik. A másik meg, hogy hiába ülök neki írni, nem tudom úgy átadni ahogy én élem meg a mindennapjaimat. Ha meg nem úgy halljátok ki a mondandómat, ahogy én is elmondanám, akkor meg semmi értelme, hiszen akkor Juliska nénivel is beszélgethetnétek...

Nem tudom értitek-e, hogy én hogy értem...

Hál' Istennek minden rendben van. Super volt a Blog tali, Klassz volt a másnapi koncert. Rengeteg régi ismerőssel találkoztam...Begyűjtöttem egy csomó bókot...azóta is azoktól dagad a májam:-D Itthon nagyon meghittek a mindennapok. Van sok főzöcskézés, nagy kajálás, majd döglés. Csavizás, beszélgetés, összebújás...

Egyszóval, minden rendben, csak nincs kedvem írni.

De köszi, hogy nem hagytok  békén és törődtök velem:-D

PáPá

Inci

Na szóval... Kapok én már hideget meleget, és úgy döntöttem a dolog nem tűr halasztást:-D

TALÁLKOZNUNK KELL!!!

Alig tudlak benneteket olvasni, szinte csak futtában, és már teljesen ki vagyok éhezve rátok...így előre számoltam meló ügyben és sikerült kimatekolnom az időpontot.

Hogy hétköznap is legyen, de ne is kelljen dolgozni másnap, meg kívánság is volt a péntek.Így kiválasztottam egy pénteket. Mivel okt.16-án amúgy is mennem kéne haza mert úgy néz ki, hogy utoljára lesz Kárpátia koncert Tatabányán, így úgy gondoltam, hogy Okt.15-én Pénteken útban hazafelé, meg is ejthetnénk E nemes napot. Idő is van mindenkinek betervezni, hogy szabaddá tegye magát.

Na mit szóltok hozzá?!

PáPá

Inci

Szeretném mindenkinek megköszönni, aki felajánlotta a segítségét, a pesti párnapos ottalvásommal kapcsolatban. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi segítséget kapok, nagyon pozitívan csalódtam, és nem győzök elég hálás lenni nektek, Nagyon jól esett:-D

Most úgy áll a dolog, hogy meg volt a konzultáció, de azt javasolta neki a doki, hogy van vmi gyógyszeres kezelés amivel kikerülhető lenne a műtét, így most azzal próbálkozunk. Elküldte a doki egy másikhoz, az most előről kezdi az összes vizsgálatot, hogy ő is képbe legyen.

Szóval most egy kicsit megnyugodtunk:-D

Közben most volt a Párom születésnapja is, bár sajnos éppen dolgoztam és hulla fáradtan értem haza (agymenés egy nap volt különben is). Ezért csak jól összebújtunk és csak úgy szuszogtunk:-DDDDDDDDDD

Sokszor olyan hülyén érzem magam, hogy semmi nem sikerül úgy ahogy eltervezem...mindig vmi NAGYOT akarok villantani...akár kajával, akár meglepetéssel, akár ajándékkal...szóval mindig azt szeretném, hogy vmi nagy durranás legyen amit nem felejt és amire mindig emlékezni fog...de vhogy mindig olyan kis béna vagyok, hogy semmi nem jön össze, és minden csak olyan snasszra sikerül...Talán pont azért mert annyira görcsölök rajta...lehet hagynom kéne a nagy készülődést és egyszer csak úgy hagyni a dolgokat megtörténni...de talán én olyat nem is tudok, mert mindent túl agyalok:-DDDDÉn már csak ilyen vagyok:-DDDDDDD

PáPá

Inci

Egy kis kellemes hallgatni való:

Sziasztok!

Bocsánat, hogy úgy szó nélkül eltűntem, de igazából arra sem volt időm, hogy észbe kapjak milyen dámutot is írunk.

Már nem tudtam fejben tartani mikor melyikőtök, hol nyaral...és már azt sem tudtam követni, hogy Én mikor hova megyek...

Amióta eltűntem...

1Hét: (még júliban)

Haza mentem 5napra, mert leállás volt a cégnél. Megtartottuk a nyagy családi névnapozós, szülinapozós összputtyot. Most nem volt vmi nagy eresztés, kicsit beszélgettünk, falatoztunk. De nagyon jó volt itthon egy pár napot tölteni. Igaz sokat kellett rohangálnom, hogy mkivel találkozhassak...de persze mindig vannak akik kimaradnak:-(

2Hét:(júli vége)

Kis lazulás Siófokon kettecskén...az első 2napunk sok napsütésben telt, jól le is égtünk, aztán a következő 2nap, már kicsit borúskás volt, de azért még akkor is kint feküdtünk a parton, pihengettünk, és talán el is aludtunk nagyon kellemesen:-)Jó sokat ettünk és sétáltunk...olyan kis romantikusan telt:-))))))))

3Hét:(aug.eleje)

Újra Berényben...vissza keveredve a mókuskerékbe:-((((megfűszerezve egy kis kórházzal....

Párocskám korházba került. Már majdnem egy éve húzódik ez az egész kálvária, nem is nagyon részletezném most ezt az egészet...Most ott tartunk, hogy kiderült Crohn-beteg. Tavaly beütött egy vastag bélgyulladás, aminek a következménye most az lett, hogy bélszűkülete lett azon a gyulladt helyen. Igen ám, de az országban kevés doki foglakozik ennek a műtétével, szóval hamarosan készülődünk Pestre, mert a berényi dokijának sikerült lebeszélnie vmi pesti proffal, hogy mehet. 31-én lesz konzultáció és majd ott kiderül, hogy mikor és hogyan fog majd zajlani a műtét.

És itt szeretnék kérni most egy kis segítséget tőletek...

Mivel úgy dolgozom (többnyire), hogy 3nap meló 3nap pihi, így úgy gondoltam, hogy 2napra vhol meg kellene húznom magam Pesten, hogy ne kelljen mindig felutaznom. És itt szükségem lenne a segítségetekre. Beszéltünk már erről Krisszel is, de gondoltam megkérdezlek benneteket is, hogy ki vállalna  be pár napra egy ilyen kis vörös nagy pofájú csakszit.

A kommenteket letiltom, mert nem szeretném, ha bárki illetéktelen ideírna ezzel kapcsolatban, így ha vki "bevállalna" írjon egy emailt, az a biztos:-D és így előre is köszönöm:-D

Most éppen megint itthon vagyok, de szerdán már megyek is vissza Berénybe, addig pedig itthon rohangálok.Szóval bocsi hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de sen közelben nem voltam, lletve volt, hogy energiám s volt bekapcsolni a gépet, nem hogy még írni is....

Élek...

PáPá

Inci

Igen, a nagy nap...bazira öregszem...:-D

Az úgy történt, hogy haza kellett vinni Faternak Párom autóját, mert készítik vizsgára...na igen, de hogy jut vel az autó úgy, hogy ne kelljen vonatozni ezermillió órát vonattal?

Hát persze, hogy úgy, ha két autóval megyünk...de azt meg hogyan, amikor idejét sem tudom mikor vezettem utoljára?Mef különben is, még a tinta sem száradt meg rajta rendesen 5hónap alatt...

Szóval olyan ügyike voltam, hogy ÉN  VEZETTEM HAZA JÁSZBERÉNYBŐL TATABÁNYÁRA TÖK EGYEDÜL:-D (jelentem a balesetekről nem én  tehetek:-D- én ott sem voltam) Úgyhogy bazi büszke vagyok magamra, mert szupi ügyes voltam...:-DDDDDDDD

Évente vhogy egyszer tuti, hogy belebotlok egy régi kedves ismerősömbe, hol így, hol úgy és ilyenkor mindig elgondolkozok...

Ugye nem kevés ideig kosárlabdáztam. Volt egy nagy "riválisom" a csapaton belül, akivel mindig húztuk egymás agyát az edzéseken. Mindketten kitartóak voltunk, jó játékosok, és jó barátok, és nem ismertünk a pályán lehetetlent. Jó húzóerők voltunk egymás számára, de akkor még kiskakasként rivalizáltunk és "püföltük" egymást a pályán...

Az élet úgy hozta, hogy ő elkerült Sopronba a Gysev-hez, majd válogatott lett, majd Spanyolország, Firenze...és lassan már az egész világot bejárta mindenféle nemzetközi csapatoknál...Most botlottam bele az iwiw-en, éppen Németországban játszik.

Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, vajon, ha nem jött volna a sérülésem én hol tartanék?

Aztán ott van még Babci:-D Tudjátok van a Tvrutkónak a felesége Zsolnay Gyöngyi, aki a MiZo PVSK-nál játszott...na neki van egy huga...Babci...ő volt az irányítónk:-D Milyen érdekes most ő is a MiZo-nál nyomja...emlékszem amikor annó a Tvrutkóval jöttek a Gyöngyiék megnézni a meccsünket:-D Persze akkor sem vette le a sapiját:-DDDDD

Amúgy az ő apukájuk volt az edzőm:-D Szóval még akármi is lehetett volna belőlem...:-DDDD

Nagyon irigylem őket, de sohasem sajnáltam tőlük, ami lett belőlük. Rengeteg munka, áldozat lemondás és kitartás van abban amit elértek. Mindig is büszkén tekintettem rájuk és örömmel gondolok vissza azokra az időkre, amikor még együtt szenvedtük végig Árpi bácsi gyilkos futásait...Büszke vagyok arra, hogy velük edzhettem és,  hogy ismerhetem őket...

Hajrá csajok! Csak hajtsatok...HAJ CSATTOK:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Hajrá, én úgy izgulok, győzni fogunk, csak hajtsatok...HAJ CSATTOK:-DDDDD

PáPá

Inci

De mindenkinek szép napocskát:-DDDD

- élek

- hiányoztok,kár hogy nem lehetek itt a mindennapokban

- múlt hétvége Tatabánya

-most Győr

-Jöv. Siófok

-közben rengeteg meló

Szóval zajlik az élet..., de legalább élek...

Pusszantalak benneteket...

PáPá

Inci

Drága Bloggerek!

A 1749-es telefonszám felhívásával egyszeri 200 forintnyi pénzadomány juttatható el az ár- és belvízkárosultakhoz. Ha segíteni szeretnél, akkor hívd ezt a számot és tedd ki a blogodba ezt a felhívást.

De én hallottam vmi olyat is, hogy márt kell hívni 30-ról, meg mást 20-ról, vag yvmi ilyesmi....

Szóval aki segíteni szeretne, ennek járjon utána.

PáPá

Inci

Nem kevés év melója van abban, hogy a mai napokban szoknyát is fel merjek venni( és itt most nem a testem fizikális karbantartására gondolok, mindinkább a lelkire...BUT ...( ahogy a Párom mondaná

(ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-elszállt a bejegyzésem...amúgy is szét basz az ideg...mindegy ez az én formám....) Akkor kezdjük előröl...

Mindig én voltam a pasik haver barátnője, aki minden lelki nyavaját meghallgatott, aki minden féle barát volt, csak Nő nem senki szemében...aki mindig is az a fiús lány volt, aki...

Aztán megismertem egy társaságot, ami tele volt csupa nem tökéletes nővel, és tőlük olyan önbizalomra tettem szert, amit pasi soha a büdös életben nem fog tudni adni egy nőnek... Csajok akik csak úgy nemes egyszerűséggel élnek bele a nagyvilágba, és vagy bejönnek a pasiknak, vagy ...mindenki bekaphatja alapon működnek ( na jó nem, de nagy vonalakban még is....)

Lassan.....Lecseréltem a bő gatyákat feszülős nacira, és a pólókat is felváltották a toppok...és mit értem el vele? Hogy a gyökerek megnéznek, akik a bnőjükkel sétálnak, vagy azok az Apukák, akik az oviból hozzák haza a gyerkőcüket a kocsival...

BUT

Mikor lesz már végre az:

-hogy vkinek én leszek a Félistennő?

- hogy vki úgy tépi le rólam a pizsimet, mintha vmi szatén csoda lenne?

-hogy a pasijaim, nem a nálam optikailag sokkal jobb nőket kurogatnák, helyettem legszívesebben?

- HOGY MEGJÁTSZÁS NÉLKÜL ÖNMAGAM LEHETEK? melegítőben, cigisen, sörösen, rövid vagy hosszú hajjal, vagy amilyen éppen van...farmerban...egy kocsmában üldögelve...csak olyan simán, amilyen én vagyok igazándiból...?

Mikor leszek vkinek annyira fontos, mint amennyire ő nekem????????????

Mikor lesz az, amikor semilyen NORMÁNAK nem kell megfelelnem????????? 

 Mikor lesz:

- hogy nem kell "X"  nyelvvizsga ahhoz, hogy vki legyek

- hogy nem kell "atomfizikus" DIPLOMA, ahhoz, hogy SZERETVE legyek

Én csak azt szeretném, ha vkienk én lennék a MINDEN...és nem pedig egy senki, csupa megfeleléssel...aki olyan mintha széllel szembe hugyozna minden egyes párkapcsolatában....

Csak egy vki szeretnék lenni, vki szemében...

PáPá

Inci

Ezt ma hallgattam először, de milyen igaz a refrén... 

A kor előre haladtával rá kell jönnöm, hogy az általam feltételezett ok mellett mennyi minden áll még a háttérben, hogy mért is nem járok moziba...

Eddig azt hittem, mert

- Drága... a mozi jegy is és a pattogatott kukorica is ( mert ugye az kihagyhatatlan a mozihoz)

- Egyedül menni nem jó...mert az ismerősök csak a szinkronizált filmekre voltak hajlandóak beülni ( mintha nem tudnának olvasni) és hát valljuk be, mennyivel jobb egy saját hangszerelésű filmet végig nézni

Valójában pedig:

- Tök mindegy milyen filmet nézek, tuti vannak benne olyan hangos részek, amitől kiszakad a dobhártyám....nah, azt kifejezetten nagyon utálom....Most akkor gondoljunk bele a Gyűrűk UraII. 45min csatajelenetébe....(nah, ugye?!)

- Minden filmbe belecsempésznek olyan érzelgős részt, amin nem bírom ki, hogy ne potyogjanak ki a könnyeim...mert hát bármennyire is én vagy a "kemény, vagyok, KEMÉNY" azért vagyok annyira szentimentális is, hogy simán elbőgöm magam....aztán meg ott a veszélye is annak, hogy mi van ha nem bírom abbahagyni...

- Sok filmet leszinkronizálnak, amire marhára nem vagyok kíváncsi, és inkább megnézem itthon felirattal...

Ja, igen...most is éppen megnéztem egyet itthon....igaz szinkronosat, de tök mindegy, mert itt bőgtem végig:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

PáPá

Inci

Még a mai napon is, habár már 25 éves leszek, még mindig úgy érzem magam, mint 4 évesen, amikor a kis játékszékemen álltam és úgy mosogattam miközben Apukám aludt a nagyszobában....Meglepetést akartam neki szerezni azzal, hogy én milyen nagy és ügyes vagyok már....és mert meg akartam neki mutatni, hogy tudom, hogy én vagyok most már egyedül a "lány'ka" a háznál.....( Tudtam is én akkor még.....ez csak úgy jött) Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor azt az "óriási" merőkanalat mosogattam.....SOHA

Aztán, azt se felejtem el, amikor 8 évesen " dínó pipi fasírtot" sütöttem magamnak és majdnem leégettem az egész konyhát, mert bár az olajat odaraktam a tűzre, én éppen "Top TV-t" néztem "Apukám világával", mikor is, fél óra multán megéreztem az égett olajszagot...........

Vagy, amikor csak egy rohad teát akartam főzni és amikor a szobából meghallottam, hogy forr a víz úgy rohantam ki, mint egy félőrült és a kilobogó vizen megcsúszva a régi jó kis linóleumon, lemelleltem a tűzhelyet....és azóta is olyan a jobb cickóm, mintha egy vágás lenne alatta.....

Végül, amikor 15évesen piásan hazamenve, éjfélkor megkívántam a tojásos nokedlit és neki is álltam megcsinálni, csak az volt a  buktató, hogy nem volt nokedli szaggatóm....így a 4oldalú reszelő, tök reszelő részén, fakanállal szagattam ki a nokedlit.....Isteni volt...mint a MANNA  :-DDDDDDDD

És most pontosan úgy érzem magamat, mint ezekben a helyzetekben.........nem azért mert bénáskodom, vagy ilyesmi...mert eddig bármit csináltam elsőre minden nagyon finom lett ( na jó a rizsem, hagy némi kívánni valót maga után...:-D), de szóval értitek.....

Soha nem láttam, soha nem tanultam...Éppen ezért az a véleményem azokról a nőkről akik azt állítják magukról, hogy -"de hát én nem tudok főzni", hogy olyan nincs, hogy vki nem tud főzni.......

Szakácskönyvet lehet venni, az ízeket meg mindenki érzi, hogy hogy csinálta a Nagyanyja.......

És most elárulom nektek, hogy "Öreganyám" (mind a kettő), elfelejtettek rizst főzni. Régen olyan volt a rizsük, hogy csak na.!!!!!!!!!!!!!!!....most meg...kb, mint amilyet én csinálok ( és az nem finom...na jó, so-so:-D)

Amúgy kész a rétes, már csak arra vár, hogy holnap hazajöjjöna  Párocskám....ugyan is én nem nagyon eszem édességet....

PáPá

Inci

Sok Sör és....

Szemetet senki ne szívjon:-DDDDDDDDDDDDDD

Ezután a szám után szerettem meg a Csapdát.....

Laci bá milyen viccesen fest rózsszín meg lila keretben:-DDDDDDDDDDDD Azért érzitek az iróniát nem?! :-DDDDDDDDD Huhh, ez is mekkora.......(legalább 2:39 min. :-DDDDDDDDDDD)

- hulla fáradt vagyok. Most végeztem az 5dik napommal (2túlórával:-D)

- egyedül vagyok.Párocskám megint holland földön tágítja a tudatát:-D

- nincs erőm gondolkodni sem. Nem még írni is...

- nem nagyon történik semmi sem körülöttem.

- totálisan ki vagyok kapcsolva:-D

- kommunikálni is alig van energiám:-D

Tőmondatokban....:-D

PáPá

Inci

Gyorsan eltelt ez a pár napocska. Volt benne baráti összejövetel, sütögetés, jó idő, leégés, józanodás, pihenés, főzöcskézés........

Szombaton mentünk Monorra, ismét elérte a foglalkozás a célját:-D Jó időben, jó kajálással:-D Persze nem tudom kell-e mondanom, hogy pont bor napok voltak fent a pincéknél?! Nagy volta  jövés menés, kóstolgatás....Nekem ismét nem sikerült senkinek olyan bort villantania, ami miatt le tudnám tennia  sört, tehát vicces, nem vicces én biza söröztem, és sörözni is fogok a továbbiakban is. Idén először végre sikerült egy kis színre is szert tennem úgy, hogy leégtem mint a barom:-D Úgy néztem ki vasárnap reggel, mint egy rák...ja mert az is vagyok..na mindegy. Nagyon jól éreztük magunkat a sütögetés közben, kellett már ez a kis kimozdulás:-D

Vasárnap pihentünk itthon, mert nem sikerült vmi sokat aludnunk. Hétfőn pedig bepótoltam amiket a mindennapokon nincs már energiám megcsinálni....egy kis sikamikálás itt, egy kicsi ott, mosás, főzés....Nem gondoltam volna soha, hogy egy krumplis tészta tud olyan finom lenni, hogy azzal versenyezzünka Párommal, hogy kajálás után melyikünk tud suttyomban több falatkát a szájába reptetni a másikunk tudta nélkül, de nagyon vicces volt a dolog:-D Egyre csak azt vettük észre, hogy csak fogy...fogy...fogy. Istenire sikerült mondom....Még a csirkepaprikás sem szokott ilyen hamar elfogyni....:-DDDDDDDDD

Tegnap Hál' Istennek még mind a ketten itthon voltunk, együtt bevásároltunk, főzöcskéztünk...szóval szépen telt a nap. Nekem csak holnap kell mennem dolgozni így én még itthon pihikézhetek, csak ötletem lenne, hogy mit főzzek az elkövetkező napokra. Olyan ötlet szegény vagyok. Eddig mindig úgy főztem, hogy amit megkívántam megcsináltam....de mostanában nem kívánok meg különösebben semmit, így fogalmam sincs néha hogy mit főzzek.

Ötleteket várok.....

PáPá

Inci

Igazából az van, hogy kezdenek hiányozni rólam a nőcis dolgok. ( Jézus! Egy pár évvel ezelőtt, nem gondoltam volna, hogy rajtam egyáltalán lesznek olyanok, azt meg pláne nem, hogy hiányozni is fognak)

Gondolok itt pl. a körmömre. Akik láttak már, tudják milyen óriási nagy körmemim voltak (gyönyörűek), amiket az új melóhelyre kerülve leszedettem, mert tudtam milyen lesz a munka és gondoltam, ez nem idevaló. De most meg nagyon hiányoznak. Olyan kis undorító dundik az ujjaim. Rövid a körmöm, be-be szakad, mert olyan kis gyenge. Olyan macera az egész. Mindig reszelgetni, meg a bőrt hátra tologatni, hogy azért még is csak kinézzen vhogy, de teljesen felesleges, mert elmegyek melóba és már az első nap után úgy néz ki, mintha egész nap vakondosat játszottam volna. Mennyivel egyzserűbb volt, havonta elmenni egyszer megcsináltatni, azt csókolom....Most azon gondolkoztam, hogy visszarakatom. Vagy is hogy megint csináltatok, mert nagyon kis bénának érem magam. Szóval hiányzik a nőcis körmöm.....

A másik. Mindig is imádtam melegítőbe járkálni, sport cipő meg minden....Most ezt csinálom. Melegítőbe járok dolgozni, mert az kényelmes odabentre. Sokat hajolgatok, jövök-megyek-rohangálok, térdelek ( Nem nevet a Kis Csacsi:-D), és ezeket még is csak könyebb melegítőbe, mint farmerba, meg különben is, mi a francot divatozzak én melóba, ha nem is kényelmes. De most meg már hiányzik, hogy néha felvegyek egy feszülősebb pólót farmerral, vagy ilyesmi.....:-D Úgy tudna dobni a kedvemen:-DDDDDDD Bár megtehetném ezt amikor nem dolgozom, de mindek hiszen mindig szakad az eső. Úgy is nagykabát van rajtam....hát akkor meg minek......

Hiányoznak a nőcis cuccok!!!!!!!! Beszarok, hogy én ilyet mondok:-D El is mondom majd a Párocskámnak ha hazajön, biztosan nagyot fog rajtam mosolyogni:-D

Szeretnék megint ilyen szépségeket:-D

PáPá

Inci 

Lehet azért vagyok mostanában ilyen gondolkozós kedvemben, mert ennyire fostalicska az időjárás. Jöhetne már a napocska. Mindenkinek jobb lenne a kedve, a meló is jobban menne, és akkor nem kéne  bent kuksolni a négy fal között:-(

Na, meg azért is jöhetne, mert szombatra szabit vettem ki, hogy megint mehessünk Monorra pince buliba, mint tavaly, Párom volt fősulis barátaihoz. Már nagyon várjuk. Évente nem sok alkalom van, hogy tudunk velük találkozni. Így ez mindig nagy alkalom:-D Jó társaság, viccesek, ilyenkor mindig előjönnek a régi koleszos sztorik,nagy röhögések:-D

Mostanában kicsit sokat dolgoztam, így ez most nagyon jól fog jönni egy kis kikapcsolódás. Túlórával lenyomtam 5napot egymás után, szóval egy kicsit fáradt vagyok. Jövő hétvégén Párocskám megint megy ki Hollandiába, így azt tervezem, hogy akkorra  is beiktatok pár plussz órát,de még lelkiekben fel kell készülnöm, hogy egy vagy két napot vállalok e be.

Hál' Istennek a munkámmal meg vannak elégedve. Most álltunk át a 3 műszakról 4re és nagy átcsoportasítások voltak. Minden műszakból átrakták az új műszakba azokat az embereket, akik hát, na valljuk be, nem a legjobbak. Nagyon féltem, hogy én is megyek hiszen én voltam ott a legkevesebb ideje a csoportunkba, és még bizonyítanum sem nagyon sikerült. Bár azt nem tudom, hogy magamnak vagy inkább a főnökeimnek....de még nem éreztem, azt hogy letettem volna bármit is az asztalra. Egyszóval vártam, hogy megyek.

És láss csodát még sem....Maradhattam....Én nem tudom,hogy az öröm, vagy a bizonyítási vágy, de amikor a 4dik napomat nyomtam, hulla fáradtan, sikerült bebizonyítanom, hogy érdemes volt megtartani...megmutattam mit vagyok képes kihozni magamból. Olyan darabszámot sikerült hoznom, amit csak nagyon keveseknek,még akkor is ha ők már ott dolgoznak X-éve. Kaptam dicséretet, vállonveregetést, és persze jóleső fáradságot is, tudván megmutattam, hogy nem csalódnak bennem....érdemes vagyok arra, hogy megtartottak....Túlórázni pedig azért mentem, hogy lássák szívesen segítek az újaknak, hogy beinduljon az új műszak. Segítettem ahol csak tudtam.....

Szóval nagy a hajtás, ezért is vagyok itt mostanában olyan ritkán, és még ha itt is vagyok, van hogy csak olvasni van energiám..........

PáPá

Inci

Sokat gondolkoztam mostanában azon, amit Mandy írt, azzal kapcsolatban, hogy az egész blogom egy nagy hazugság és hogy mért írhatta ez, vagy mért gondolhatja így. Azt hogy mért írta arra elég hamar megtaláltam a választ. Reményei szerint gondolom, ezzel az állítással majd elpártoltok innen, mert hogy majd biztosan csalódtok bennem. De arra a kérdésemre, hogy vajon ha így is gondolja az mért lehet, már egy kicsit összetettebba  válszom......

Egyszer már írtam arról, hogy vajon akik ismerősök, vagy akik csak látnak de nem ismernek, mit gondolhatnak rólam,akik elolvassák a blogomat., Elég sokáig kint volt a blogom címe az iwiw-es adatlapomon, tehát bárki idetalálhatott az ismerőseim közül.

Mindenki mást lát bennem az életben, csak az amit engedek, és csak úgy ahogy én engedem. Kamuzok, mert már nagyon régóta felépítettem egy álcát. Egy álarcot viselek a mindennapokban, hogy kevésbé tűnjek sebezhetőnek, bár a rosszindulatú emberek így is megtalálják bárkiben a támadási felületet ahhoz, hogy bántsák embertársaikat....

Álcában élünk szerintem vmilyen szinten mindannyian, hiszen senkisem úgy köti az újdonsült ismeretségeit, hogy teljes mértékben kiteríti a kártyáit, és majd mintha meztelenül állnánk, felfedjük önmagunkat a másik előtt. Vannak emberek akikre nem tartoznak a dolgaink.

Egy szerepet játszom az életemben, hogy senki ne lássa honnan jöttem, min mentem kerszetül, hogy ki vagyok én, hogy sebezhető is lehetek, egy aktuális cépont, akit bántani lehet, lemostam magamról a "rúgj belém te is egyet" feliratot. Magamra öltöttem egy álcát, hogy senki ne lássa a valót, ami igazából bennem van.

Aki nem ismer akár azt is hiheti, hogy én vagyok az örök optimista, a sebezhetetlen, a mindig vidám, a kemény és erős fiatal lány, akinek milyen szép, milyen jó kis élete van. Igyekszem gondtalannak tűnni más szemében...igyekszem inkább másokat hallgatni, minthogy kiterítsem a saját kártyáimat, de sajnos sokszor nem azoknak az embereknek nyílok meg akik megérdemelnék, és csúnyán visszaélnek, az ember bizalmával. Nem baj, ilyenkor taknyolok egy nagyot, azon a bizonyos rögös úton, majd felállok leporolom a ruhámat és uzsgyi tovább, hiszen az élet megy tovább.

Aztán ez a "játék" nagyon nehéz is tud lenni, és elfáradok, belefáradok és kifakadok...elsírom magam és tombolok, mert nem értem az ebereket....mert bár elég korán felnőttem, ehhez a feladathoz talán még gyerek vagyok és bizony jócskán próbára is tesz...nagyon nehéz.......ilyenkor sírok és nem értek egy csomó mindent....szokták mondani, hogy boldogok a lelki szegények...hát meg is értem, hogy mért.

Amikor az álarc néha enged a tartásából és félrecsúszik, van, hogy az emberek meglepődnek, megijednek, elcsodálkoznak, hogy -Jé?!?!?!?! És nem értik, hiszen az egyik pillanatban még mit sem sejtenek rólam, majd egyszer csak filszínre kerül a való.....Vannak akik ezt a pillanatot kihasználják, és vannak akik nem tudnak mit kezdeni ezzel az információval....Olyan mintha hazudnék nekik, pedig csak úgy gondolom nem tartoznak rájuk az én dolgaim.....

Ez pl.olyan mint amikor az ismerős megkérdezi- Mért nem jössz haza? Én meg csak annyit mondok- Nincs időm, sokat dolgozom.... Azzal nem taglózhatom le, hogy azért nem tudok hazamenni meglátogatni a családomat, mert nincs rá pénzem.....Mert egyszerűen nem tartozik rá. Ez az én nyomorom, senkinek semmi köze hozzá......Majd megoldom.

Tahát aki nem ismer, mert én nem engedem hogy megismerjen, az joggal hiheti magát átverve álltalam.........

Akkor ettől én kamu lennék?!

PáPá

Inci

 Mert ilyen kedvem van az éjszakás műszak után....

Nagy volt itt tegnap a rémület. Gondolhatjátok milyen érzés az amikor az embert a barátnőja apja hívogat egész nap (nem tudtam felvenni, csak a nemfogadott hívásokat láttam), majd amikor megpróbálom hívni- Nem áll rendelkezésre elegendő összeg a hívás kapcsolásához-(Ja, mert kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy a 17e Ft-s fizetésemből telefont töltsek-Köszi Mandy!) Aztán másnap a bnőm hívott hogy mi az isten van már velem, meg hogy van Apám? Hát, mondom téged meg mi a tökömet érdekel hogy mi van Apámmal?!-Erre nagy csönd és szegény azt sem tudta hogy kezdjen neki. Amikor annyit hallottam, hogy motorbalesetett szenvedett Szlovákiában, egyszerűen elszállt az agyam. Nem hallottam onnantól kezdve semmit, csak akkor amikor mondta, hogy semmi baja nem lett, csak a csaját vitték be vmi Szlovák korházba....

Itthon ültem mint egy fasz, tiszta idegbe....Aput se tudtam már csörgetni ( most akkor ki szakít szét családokat..., na mindegy...) és senkit. Mondom most hogy a picsába fogok bármit is megtudni.....fel tudtam volna robbanni. Kétségbe voltam esve, bosszankodtam, szidkozódtam, tehát most vannak emberek (csontvázak)  akik szerencsétlenek (akik nem tehetnek semmiről) a sírjukban forogtak, mert szidtam mindenkit mint a bokrot......

De eszembe jutott, hogy küldök emilt gyorsba és aki hamarabb felhív annak megmondom hogy hívja fel Apámat, hogy hívjon fel....

Párocskám hívta is, majd hívott Apám. Elmesélte, hogy előttük nem tudott megállni egy motoros és belement egy autóba, de mivel a motoros alól kiröpült a motor, Apámékat elkaszálta az ő motorja és buktak egy hatalmasat. Apu nem szokott gyorsan menni, meg látta is hogy vmi nem stimmel ott elől, így már lelassított 40re, talán így vmivel kisebbet zupáltak mint ha nem tette volna. Apám rőpült 30m-t és az árokban landolt, a csaja nagyon nagyot esett agyrázkódás, meg be volt állítólag lessulva, meg még mindig. Ha minden igaz ma viszik CT-re hogy megnézzék, nincs e vmi belső koponyavérzés vagy vmi más. Apunak kicsit kellemetlenebb a sérülése, erről most nem is írnék, majd meglátjuk mi lesz a műtét után. A motor totálkár............

Meg van a harmadik szülinap is...!!!! Nem hiába Anyukám még mindig vigyáz ránk onnan föntről..........

.

.

.

.

.

Mert vannak emberek akik még a haláluk után is képesek jó tettek, vannak akik életükben se..........

Igen, pont ma van a mi kis évfordulónk:-D Most nagy itt a készülődés részemről, de nem árulom el, hogy mivel lepem meg a Drágát, mert ha véletlen idetéved napközben (amit kétlek, mert be van havazva), akkor ne tudja meg az én kis meglepimet. De tutira nagyon fog neki örülni:-D

Gyors csinálom a finom ünnepi vacsikát is, és utána irány a fürdőszoba, mert hát az mégsem járja, hogy úgy fogadjam eme jeles alkalomból mint egy Jeti (na nem a miénk, na szóval értitek). Nagy tatarozás lesz. Soha nem szoktam fürdeni (nem röhög)csak zuhanyozni, de most engedek egy nagy kád vizet, fürdősóval meg olajjal, ahogy kell, hogy finom illatos legyen a bőröm. Meg jön a szőrtelenítés, ahogy minket a mindenható megteremtett. Mert az mekkora baromság amikor azt mondják, az úgy jó, ahogy Isten megteremtette...(itt a nagy bozontra gondolok), aha, akkor azt se felejtsük el, hogy Isten tök csupasznak teremt bennünket, nem de?! Melyik kisbabán láttatok már hónalj szőrt, vagy kunkorodő őserdőta  lába között?! Na szóval, akkor ezt meg is beszéltük, ahogy a természet megteremtette...:-D Bár viccesen néznék még ki juharfalevéllel is a lábam között:-DDDD Pláne, ha majd a hatalmas kígyót is a kezembe veszem:-DDDDDDDDDDDD Na jó, lőjjön le vki, mert itt pörgök ezerrel:-DDDDDD Süt a napocska, süt a sütő is, sütöttem én is (pssssz, el ne áruljátok senkinek):-DDDDDDDDD

Amúgy nagyon klassz dolog jutott az eszembe, itt Bogiék seggképei után (na aki most nem tudja miről van szó, biztos hülyének néz, de seráfitty:-D) Na, szóval az, hogy blogtali. Már ki is agyaltam. Lehet kinyírtok, mert nem jöv.hónap, hanem csak júnira tervezem, mert akkor lesz leállásom, így akkor mindenre lesz időm. Hazamenni, blogtalizni, meg minden. És akkor egyszer csak az ötlött a fejembe, hogy mi lenne, ha ezt a segg témát folytatnánk a talin is. Mármint nem azt, hogy egymás seggét stíröljük egész este, hanem sokkal viccesebb.

Viszek fényképezőt (nem kell beszarni, várjátok ki a végét), szigorúan csak fej nélküli képeket fogunk csinálni (mint amilyeneket a Nagyim szokott:-D)és a blogtali után azokat szépen kibiggyesztem, persze csak beleegyezéssel a blogba, és utánna azok tippelhetnek kik szerepelnek a képeken, akik nem voltak ott.....Na?!Gondoljatok bele, mennyi csöcsös kép lesz:-DDDDDDD

Remélem Bogiék nem veszik majd zokon itt a félötlet lenyúlást, de ez jutott eszembe....

Na mit szóltok?!

PáPá

Inci

Huhh, azért örömmel látom, hogy volt itt forgalom rendesen. A régiek is megmaradtak és az Újaknak is mindig örülünk:-DDDDD (nem de, gyerekek?!:-D)

A történteken (írtakon)úgy gondolom, hogy nincs mit kommentálnom. Most már olvashattátok mind a két fél hozzáállását a dolgokhoz. Az én szegénységi bizonyítványom lenne, ha belemennék minden féle fröcsögésbe, így inkább maradok én az okosabb és hagyom, hogy mindenki gondoljon csak azt amit szeretne, Én meg csak úgy szimplán tudom...:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Köszönöm az ötleteket bosszúállással kapcsolatban...de ezt ti is pontosan tudjátok, hogy az nem az én kenyerem, ha vki, majd az élet igazságot tesz, amiről persze meg azt tudjuk, hogy mindig igazságtalan:-D De nem baj, én mindig Víg vagyok, Apukám mindig azt mondta, ez legyen a fontos:-DDD

PONT  :-DDDDDDDDDDDDDDDDD

Végre újra itt:-D Nem véletlenül ez a cím....Bekötötték a netet, a tv-t, szóval most már rettegjetek mert visszatértem:-DDDDD Jönnek a kommentek és a posztok is dögivel remélem:-DDDD

Örömmel olvasom, hogy mindenkinek megvannak a maga kis megszokott dolgaik, tehát nem nagyon változtak a dolgok, talán csak a leadott kilók mértéke a fogyósoknak, és a felszedettek a mi kismamánknak:-DDD

Hát ebben a hónapban már nem lesz blog tali az biztos, hiszen ugye Mandynak köszönhetően, némi anyagi átcsoprortosításra vagyok kényszerülve:-D, de ígérem ami késik nem múlik.

Lesz még egy-két változás itt a blogon az elkövetkezőben, de erről meg inkább majd akkor, ha minden tisztázódott.

Addig is millió puszi mindenkinek:-DDDDDDDDDD

PáPá

Inci

Mindig csak ilyen szösszenetekre tudok csak net közelébe kerülni, akkor is csak éppen hogy csak. Nagyon nagy dolgok történtek itt velem mostanában. Jók is és rengeteg rossz.

Akkor kezdjük a jóval. Nagyon szupika, hogy együtt lehetünk a Párocskámmal. Igaz kicsit össze-vissz tudunk találkozni, de legalább együtt vagyunk. Végre az esti beszélgetéseket már nem csak telefonon kell lebonyolítanunk és ez nekem nagy- nagy bóóóódogság:-D

Aztán ott az új meló. Végre egy olyan hely, ahol nem néznek hóóót hülyének, és már a páradik napom után kaptam dícséretet, a munkámat illetően, nem úgy mint az elmúlt 2évben.

És akkor most el is érkeztünk a rossz dolgokhoz.Tegnap végre sikerült aláírnom a felmondási papírjaimat is....Na de hogyan....pfff...Még húsvét előttiszombaton próbáltam hívni a "kedves" ex főnök zasszonyomat, persze nem tudom, hogy kell e mondanom, hogy sajnos nem tudtam elérni, mert nem vette fel a telefont és nem is hívott vissza, látva hogy én kerestem. Majd délután vmi csoda folytán, sikerült elérnem...majd nem tudom, hogy kell-e mondanom, de közölte, hogy mi sem magától érthetődőbb de még 3hét alatt sem sikerült elkészülnie a papírjaimnak....(hát persze)és amikor azt mondtam hogy hétfőn megyek vissza Jászberénybe, mondta, hogy sajnálja, mert pont keddre lesz kész......(aha:-D) na jót röhögtem kínomban, mert ugye nem tudtam mást csinálni. Abban maradtunk ha kész a papírom csörög.......:-) szerintetek?! Szerdán gondoltam teszek egy próbát...felhívtam, hogy meg vannak e a papírok?! "mondtam, hogy meg lesznek" (ja bazd meg ezt mondtad már ez előtt egy pár héttel is...) Meg is beszéltük, hogy szombaton megyek haza éjszakás után, haza érünk olyan 9körül és csörgök előtte, hogy mikor érünk oda. Erre hívom fél 9kor, hogy akkor egy fél óra és ott vagyunk.....

Erre olyan ordenáré hangon üvöltött bele a telefonba, hogy "ez nem így működik, hogy te szombaton ide telefonálsz, hogy fél óra és itt vagy, a szombat az nekem is szombat" (igen bazd meg?! és amikor az én munkaidőm  8-tól 12-ig szólt akkor mi a büdös picsáért csörgött este fél 10kor is a telefonom?! mért jöttek a hülye kérdések szintén telefonon vasárnaponként?! mért én voltam 2009-ben az egyetlen egy hülye aki már 2-án bement dolgozni, hogy határidőre kész legyenek a bérpapírok?! ) aztán bejelentette, hogy ő 10órára lesz csak képes összeszednie magát, majd akkor találkozzunk és hogy ne menjünk hozzá, hanem az irodába találkozunk.....huhh de hivatalosak lettünk bassza meg.....(de most már tudom, hogy mért ott..)

Kurva nagy show jött ezek után:-))))) Időbe odaértünk, alá is írtam a papírokat. Erre: " most akkor lenne egy kis beszélni valója velem, de szerinte ezt a Párocskámnak nem kéne hallania, ezért megkérdezi, hogy mondhatja e előtte. (háhá, azt hitte nem tudom, mit akart mondani....:-D milyen kis amatőr, idióta...) persze mondtam, hogy nyugodtan maradhat, hallhat mindent. :-D

Erre oda rakott elém egy pár bérpapírt az egyik embertől, és meggyanusított azzal, hogy ő nem hajlandó finanszírozni az én kufircolásaimat?! Mondom, mi van?! Nem értettem az egészből semmit...aztán nagyon gyorsan rá jöttem.....Volt egy srác aki folyamatosan próbálkozott nálam, mindig le akart fetetni, de én vhogy nem szoktam ezeket a dolgokat észre venni, mert én mindig azt hiszem, hogy csak poénkodok a fiúkkal (ezt ti is pontosan tudjátok, láttátok a múltkori blogtalin is), aztán jött a  felajánlás, én meg éreztem, hogy forró a talaj és kicsit sem poén a dolog, elég keményen lepattintottama  srácot. Erre az egészből az jött ki, hogy én szexeltem a gyerekkel és máshogy számoltam el a kanyarjait, és hogy ezzel én csaltam, és hogy én milyen egy gerinctelenen ember vagyok, mert bennem egész idáig hogy megbíztak és én milyen csúnyán hazudtam nekik...........???????????? Szerintetek mennyire akadtam ki?! Hiába próbáltam mondani neki, hogy az én becsületem többet ér annál, mint sem, hogy oda szarjak, ahonnan az ételt kapom, úgy látszik 2év alatt nem lehetett kiismerni, vagy ezzel akart bosszút állni, hogy leszámoltam, vagy ezzel akarta azt elérni, hogy ugorjak össze a párocskámmal, mert amióta csak bejelentettem a leszámolásomat, folyamatosan azt szajkózta az egész családja, hogy én ezt, hogy meg fogom szívni, mert engem a Párom nem is szeret, és hogy hagyjam ott és maradjak itt a cégnél, pasi majd jön másik...stb..... Annyira undorítóan mondta...legszívesebben pofán csaptam volna.....mondtam neki, hogy én arról nem tehetek hogy a "sebzett bika" fel van bőszítve.....na mindegy. Aztán kértem a bérpapírokat amiket állítólag félre számoltam és mondtam, hogy vállalom a felelősséget a kezem alól kiadott munkáért, és hogy hozza ide a menetleveleket és számoljuk át ketten. Érdekes módon azt mondta, hogy PONT azok a menetlevelek "eltűntek"...milyen értekes nem?! Hogy ezt nem lehet ellenőrizni...aha!!!!!! Megkaptam a fizetésemet......68000.- helyett kaptam 17000.-.........na itt szállt el az agyam, addig teljesen kultúrált tudtam maradni, mert azt jól megtanultam az élettől, hogy okos enged szamár szenved alapon nincs miért vitatkoznom. Tudom, hogy nekem van igazam, a többiek meg le vannak szarva. Aztán amikor megláttam a "fizetésem" jött a  kérdés, hogy mi a fasz ez? Mondom eddig is minden leszámolós megkapta a borítékos pénzét is én mért kapom ezt a megtisztelő figyelmet? A válasz annyi volt, hogy mert eddig nem akarta senki átverni, csak én voltam ilyen gerinctelen, ja és hogy ő mennyire megbízott bennem, meg bla, bla bla.....Akkor megint azt hittem lecsapom, de jött a támadás felőlem is. Megkérdeztem tőle, ha már ennyire személyeskedünk, hogy mért nincs itt a Férje? nekem is lenne néhány kedves szavam (na ezért kellett az irodába találkozni, hogy a férje ne tudjon arról, hogy ő hogy intézi a dolgokat) például az, hogy a biztosan érdekelné a férjét az a titkos bankszámla, amire a cégből menti ki a pénz, ha válásra kerül a sor, akkor kevesebben kelljen osztozni.....a nőnek olyan szinte állt el a szava, és csak hebegni habogni tudott, és annyit mondani, hogy ő nem érti, hogy miről beszélek és különben is hogy jövök én ahhoz, hogy itt személyeskedjek. Erre én, mondom úgy ahogy te! Mondom te kezted, akkor menjünk bele az undorító részletekbe. Annyira jó volt látni az arcát:-DDDDDDDDD

Aztán a fejemhez vágta, hogy még nem végzett az összes fiú papírjának az átnézésével és hogy még biztosan fog találni csalást. Erre annyit mondtam, hogy hívjon fel, hogy még mennyi pénzt utaljak neki vissza persze röhögve, mert annyira ideges voltam....gondolhatjátok..........

Hát így sikerült....

A szívem szakad meg már megint, hogy ekkorát csalódtam.....én mért hiszem mindig hogy az emberek jóhiszeműek.....áááá, mindegy már nem is húzom fel magamat rajta.....így most 2hónapra van 17000.-em más hülyesége miatt, YES, BOLDOG VAGYOK!!!!!!

Örömmel értesítlek benneteket, hogy még élek:-)))))))))))

Bocsánat hogy úgy eltűntem és nem tudtam befejezni a gondolat menetemet, de Hál' Istennek sikerült elköltöznöm, igaz hogy egyik pillanatról a másikra, de már lent vagyok Jászberénybe......

Nagyon hiányoznak a mindennapi blog olvasgatások és szemezgetések, egy nap alatt sajnos nem volt időm mindenkire, de ígérem pórolom, ha már meg lesz a netünk. Előre láthatóan kb.2hét.

A meló nagyon fura, igaz hogy már csináltam ezt, vagy is ilyet, de nehéz kiiktatni a berögzült mozdulatokat amit it most másképpen kell csinálnom, és át kell még szoknom. Egyetlen egy bibi van vele, hogy majd leszakad a lábam a meló végére. A talp párnácskáim olyan szinten fájnak, hogy a busztól is úgy megyek haza mint aki beszart....Ki kell majd találnom vmit erre, vmi cipő betéttel orvosolnom kell a problémát, mert amit kaptunk ESD-s cipőt, teljesen kinyírja a lábam:-(((((( Az emberek hihetetlenül kedvesek Jászberénybe és a meló helyen is. Mindenki köszön mindenkinek, mindenki segít mindenkinek.....szóval szokatlan.

Az albink egy nagyon helyes kis garzon, tök tuti elrendezéssel, pont olyan ami megfelel most nekünk:-))))A mi kis 2 személyes családunknak:-)))))))))))))

Kicsit gyorsan pörögtek az események a múltkoriban. Leszámolás (még mindig nem kaptam meg se a leszámolási papírjaimat, se a fizetésemet...), összepakolás, búcsúzkodás, költözés, hétvégi rally...közben a blog is egy éves lett....és folyamatosan azon járt az eszem, hogy fogok itt mindent bepótolni, amiről most lemaradok:-))))))))))))))))de ígérem majd igyekszem:-)))))))))))))))

Továbbra is figyeljétek Chantit, ő ír rólam, meg az élet jeleimről, én pedig ígérem, hogy amint tudok íropk nektek......

Köszönet azoknak akik írtak nekem sms-t, nagyon jól esett, hogy gondoltatok rám:-)))))))))))))) ott a nagy messzi távolban, jól esnek a bíztató szavak és a támogatás.

Most pedig lassan megint pakolnom kell, indul visszafelé a vonatom. Mindekinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket, a lányoknak kevés locsolót:-) a fiúknak sok piros tojást:-)

Chantinak pedig innen üzenem, hogy nem felejtettem el amiről beszéltünk, csak a fizu miatt, most a könyvek is késnek:-( Majd igyekszem, ha legközelebb hazajövök és megkapom már végre a pénzem, akkor küldöm őket....

Mindenkinek sok puszika. Legyetek rosszakak és aki nem tud úszni ne másszon fára, mert elüti a villamos:-)))))))))))))

PáPá

Inci

Sok minden kavarog mostanában a fejemben. Lassan egy éves lesz a blog, és folyamatosan eszembe jutnak az elmúlt egy év történései.

Emlékszem azért kezdtem blogot írni, mert nagyon sok olyan dolog kavargott bennem, amit vagy nem tudtam senkivel megbeszélni, vagy akikkel beszélgettem róluk, nem értettek meg, vagy nem érezték át, mit mért gondolok úgy ahogy. Ilyen dolgok egyike volt pl: a pasijaim exeihez való hozzáállásom. Annyi hülye exes dolgon mentem keresztül és kezdtem elbizonytalanodni saját magamban, de gondoltam majd itt több szem, többet lát alapon válaszokat találok a kérdéseimre. Azután ezek a dolgok feledésbe is merültek, hiszen annyi minden történt velem ez alatt az egy év alatt, hogy nem nagyon volt időm ezzel a témával foglalkozni.

Ugye csalódtam a „barátaimban”, külön költöztünk a Párommal, jöttek a nyári nyaralgatások, angol tanulás, jogsi, blogtali …stb. Mozgalmas volt ez az év….kicsit talán fárasztó is. Rengeteg gondolat maradt a fejemben, amiről nem írtam, mert bár a kész poszt szinte már a fejemben van, de nem megy az írás. Volt, hogy besokalltam, kicsit ilyenkor mindig eltűntem, mert nem tudtam leírni mit érzek, mit gondolok…

Amikor szárnyaltam, belekezdtem vmi újba próba képen, de már nincs erőm befejezni, nincs energiám napfényre hozni, hogy mire is voltam kíváncsi…..

A blog.hu-nak köszönhetően sok kedves és kevésbé kedves embert ismerhettem meg. Volt itt minden, ugyan olyan dolgok mint a valós életünkben is. Nem gondoltam egy évvel ezelőtt, hogy bárki is fogja olvasni a gondolataimat az én kis életemből. Voltak hullám hegyek és hullám völgyek is, de ezek kellettek. Írtam olyan dolgokról, amiről nem is akartam, de muszáj volt, ahhoz hogy egyben lássatok, hogy tudjátok a kommentjeim mögül nem véletlenül bújik elő az irónia, vagy nem véletlenül kommenmtelek keserűen édeset…Kellett hogy megmutassam ki vagyok én….Volt aki megszeretett, volt aki szembe szállt velem….szerettem mind a két felállást, persze, ha a szidás nem merült ki a „kurvaanyázásba” (persze átvitten). Aztán itt van az is, hogy mostanra már vannak közös „emlékeink”, akár innen a blogtérből, kommenmtekből, akár az együtt töltött blogtalin történt beszélgetések, benyomások (piától is:-D), nagy röhögések….Ezért is köszönöm, hogy megismerhettelek benneteket. Vannak kivételek (és most undorító leszek), mert vannak olyanok akik számomra öreg „rókák”. Nem új keletű frissen becsöppent tagok és őket szeretném kiemelni.

Ők azok akikkel annó Zalánnál öltük egymást a hülye kommentjeinkkel. Szócsaták, vicces gondolatokon való röhögések, kioktatások-majd ebből adódó „kibékülések”

Sassy

Kree-Krisz

Styxx

Vagyok

Jeti

Szingli

Chanti

Díva

(nem fontossági a sorrend!!!)

Őket tartom a mi jó „öreg” kis társaságunknak. A többiek csak úgy jöttek, vagy voltak akikhez mi mentünk. Nekem ők azok, akiket élvezetből olvasok. Tudod, azért mert csak úgy simán szimpik:

Bogi és Fricsek

Helen

(Folyt.köv.)

PáPá

Inci

mármint a felmondás.

A pénteki hiába telefonálgatások után, azt hittem nehezebben fog menni. Tegnap sikerült megbeszélni, amint viszem nekik a jogsis pénzt, már léphetek is.  És akkor most az van, hogy a párocskám segít (nekem, aki soha nem akartam anyagilag függni senkitől), kifizetni nekem és akkor már hétfőn nem is kell jönnöm. Most még annyi van, hogy csütörtökig bezáróan meg kell csinálnom a  bérpapírokat meg a jelenlétiket és viszlát.

Tegnap beszéltem a közvetítő csajszival is, hogy jövő hét a költözésé, hétvége a rallyé és 31én kezdhetek is. Albit holnap nézi meg a Párom. Egy szobás kis garzon, teljesen megfelel nekünkJ))))Végre együtt lehetünkJ Párom már tiszta lázban ég, hogy akkor most kezdődik csak igazán a mi kis közös életünk, és én is folyamatosan azon gondolkozom, milyen jó is lesz újra hozzá hazamenniJ

Nem tudom még, hogy lesz netem, vagy hogy sem, de megbeszéltem egy nagyon kedves bloggerinával, hogy amég nem leszek elérhető, addig ő adjon rólam életjelet. Ezúton is köszönöm Chantinak, hogy bevállalta a kérésemet, ígérem, azért nem foglak nagyon zaklatni:-DDDDDDDDD

Tehát már nem sok van hátra…..Végre költözhetek:-D

PáPá

Inci

Költöznék....Van meló, nagyon jó meló....Imádnám, imádom....

Leszámolás, költözés, új meló, beilleszkedés, együtt élés.....

Ez előtt állok...

PáPá

Inci

Na, szóval arról van szó, hogy tegnap nem véletlenül voltam távol. Majd ha minden tisztázódik holnap meg is írom, hogy mi az én nagy hírem....csak gondoltam szólok, hogy addig is agyaljatok egy kicsit:-DDDDDDDDDD

PáPá

Inci

Minden kedves csajszinak kívánok Boldog Nőnapot itt a blog.hu-n

(azért sárga, mert ez a kedvencem...:-D)

Millió Puszi

PáPá

Inci

Jelentem, be van havazva!

Mindenkinek nagy ölelést küld!!!  :-DDDDDDD

(mert nem vagyok olyan aki kisajátítja:-DDDDD)

PáPá

Inci

Most olyanokra gondolok, amiket a mindennapok elfeledtetnek velünk.

 Tudod, hogy fontos a párod, aki melletted van, de vhogy még sem tudjuk kimutatni, mert mindig bennünk vannak a hülye játszmák. Ha Ő ezt csinálta, és nekem fáj, akkor majd én is megmutatom, alapon működnek a kapcsolataink. Megmérgezzük a szépet, mert telhetetlenek vagyunk. Mindig csak többet és jobbat akarunk, már akkor is amikor, amúgy is minden rendben van.

Vajon mért nem elégszünk meg azzal, amink van?! Mért vonunk kétségbe szerelmeket? Mért kérdőjelezünk meg barátságokat?

Mért irigykedem az üresfejű diszkó macákra, amikor szegények üres fejjel kénytelenek élni. Okosabb vagyok, talpra esettebb vagyok…még is hol tartok?! Mért érzem magam nullának hozzájuk képest, amikor sztem sokkal több van bennem, mint bennük? Mért akarok még is olyan lenni? Mert hiú vagyok, meg mert önző és nem utolsó sorban telhetetlen…ezzel baszunk el mindent…….

Párjaink nem győzik azt lesni, vajon mikor mit rontanak, mikor mit nem mondanak, vagy éppen rosszkor teszik azt? Ha nem is rettegésben, de félszben tartjuk őket, és mi még csak észre sem vesszük, mit teszünk velük, hiszen folyamatosan csak azt szajkózzuk—Mert te ezt-meg azt nem vagy képes értem…..

Hol marad a feltétel nélküli szeretet? Hova tűnik? Vagy az idő velejárója, hogy követelőzők leszünk? (ezt nevezik „elsárkányosodásnak”)

Sokszor elfelejtem, mennyi szép dolog van köztünk és ilyenkor olyan mintha vmi köd vonulna le előttem.

 Elfelejtem:

-         Mennyire szeretek jó éjt puszival lefeküdni, és hogy amikor külön vagyunk, ez mennyire nagyon hiányzik.

-         Hogy milyen jókat tudunk beszélgetni, akár egy véleményen vagyunk, akár nem

-         Milyen sok apróság jut eszébe, olyan dolgokkal kapcsolatban, amik engem boldoggá tesznek

-         Hogy annyiszor mondta már, Szeretlek, te kis Dinka…..

Pedig annyi mindent kéne megköszönnöm az helyett, hogy mindig kételkedek. Bár rá kell jönnöm, hogy igazából soha nem benne kételkedem, mind inkább magamban. Soha nem merem elhinni, hogy  Szeretve vagyok……világ életemben egyedül voltam a magam kis világába, a kis gondjaimmal, és hihetetlennek tűnik ez az egész és mindig csak attól félek, hogy el fog múlni…és nem akarom, hogy fájjon…Mert SZERETEM!!!!!!

Mellette olyan vagyok, mint egy őrült szerelmes….aki a világba kiabálna, akit nem érdekel mennyien nézik hülyének…..

Annyi mindenben változtam. Voltak elveim, amihez konokul ragaszkodtam. De elgondolkoztam…….A megcsalás, egészen eddig a kapcsolatomig, megbocsáthatatlan bűnnek tűnt…..Aztán jött Ő, beleszerettem.....és elgondolkoztam, mi lenne ha kiderülne…..Most már nem biztos, hogy abban a szent minutumban kiadnám az útját….meghallgatnám…Mért tette, és mit szeretne ezek után…..Most már azt mondom vannak megbocsátható dolgok…..

Vagy mint az, hogy én soha nem voltam az a férjez menős típus. Mindig azt mondtam, majd lesz. ahogy lesz. Aztán jött egy pillanat, amikor elkezdtem játszadozni a gondolattal, mi lenne ha……És most már ott tartok, hogy alig várom azt a pillanatot, hogy mikor szeretne eljegyezni…

Mért van az, ha nekünk nőknek, szar napja van, akkor elfeleltjük a máskor számunkra fontos dolgokat?!

(nyugi, nem vagyok megzuhanva, csak most ezen gondolkoztam)

PáPá

Inci

Igen! Itt ilyen szép idő van, és ettől mégjobb kedvem van:-)))))))) A másik ami mosolygásra késztet, az az hogy Chanti illatom van:-))))))) Ugyan is ma felvettem az egyik pólót amit tőle kaptam, és most Ő illatom van:-)))))))) Szegénykém, a gyerek lehet meggyógyult, most meg ő esett neki az ágynak, csak reménykedni tudok, hogy nem egyedül:-P Akkor biztosan hamarabb meggyógyulna, ha jól meg izzasztaná vki:-))))))

Banyek, nagyon  durva volt a tegnapi nap. A nem létező tököm is leszállt annyi volt a melóm...., de ezt láttátok is....Ugye én 4órában dolgozok, 8-tól 12-ig. Na már most tegnap, fél 6-tól 4-ig nyomattam, de ügyesen kész lettem mindennel. Persze azért nem volt könnyű, mert még arra is oda kellett figyelnem, hogy mi zajlik Helennél. Nem szeretem amikor lemaradok vmiről, mert akkor nagyon nehéz behozni az olvasást:-)))))

Ma már újult erővel (ja és persze, kocsival) jöttem melóba:-))))) Tegnap du. amikor haza mentem, mondom, ha még most hétvégén sem csinált semmit Fater az autóval, akkor legalább az akksit kiszedem belőle, hogy annyival is előrébb legyek a mutatvánnyal. Töltőt legalább már hozott haza, így úgy gondoltam, ráteszem és akkor  észreveszi, mennyire elszánt vagyok, és nem bírok megülni a seggemen. Aztán volt ideje (kész csoda), tehát kiszedte nekem és fel is raktuk tölteni. Először meg sem mukkant, zéró töltés volt benne, de nem kellett sok idő, csak-csak elindult. Remélem jó lesz, és akkor legalább már el lehet indítani. Aztán most már tényleg nem fog érdekelni, kerítek vkit aki majd megcsinálja.....jajj, csak tartanánk már ott....Addig meg marad a Ford. Jajj, ma ahogy jöttem melóba, jött velem szembe egyik munkatársam. Faszán villantottam neki, meg intettem.....(:-D) Az ipse, meg csak nézett mint a lukinyúl, hogy autóba lát:-DDDD Olyan jót röhögtem a meglepődésén:-DDDDDD Az szokott még a vicces lenni, hogy ugye sokan ismerik Fatert meg az autót is, és állandóan villognak (neki) én meg nem győzök vigyorogni, hogy -Haha, én nem ő vagyok:-DDDDDD

Dinka vagyok mi?:-)))) ( a kérdés ismét csak költői volt:-D)

Na PáPá, mindenkinek szép napot:-D

Inci

Meló van ezerrel...ma csak elvétve leszek felfedezhető....:-((((((((( Hulla vagyok....de será-fitty....

Kicsit sok a malóm:

 Kevés melót mindenkinek és gyönyörű napsütést:-DDDDDDD

PáPá

Inci

Azt vágjátok, hogy ez micsoda egy kihívás volt ma nekem reggel......... Amúgy is elég mókásan indult a reggel. Nem akart beindulni a járgány......Fatert még sem hívhatom fel, hogy a szuper nagymenő lánya nem tudja beindítani az autót, úgy hogy ahogy régen láttam a Nagy Öregektől, még is megoldottam a  dolgokat, ki ha én nem alapon:-)))))))

Egy cigi erejéig járattam az autót. Közben letörölgettem a tükröket, meg az ablakokat, mert csupa pára volt(bárt mint  később rájöttem teljesen mindegy volt, így sem láttam semmit:-P)

Ma már nagyon nagy voltam....már a rádiót is bekapcsoltam:-))))Styxx bazd meg, amikor elindultam te jutottál eszembe....mi ment a zenedobozban?! Bob Marly...na mondom ez kész. Nem látok semmit  ki a fejemből, itt vigyorgok a kocsiban, mint egy eszelős közbe meg ahogy jó füveshez illik, szóla  Nagy Testvér a rádióból.....ettől persze mégjobban röhögtem, mert már meg is fogalmazódott ez a poszt a fejemben:-)))))

Na, de elindultam...és már az utcánk végi kereszteződésbe összetalálkoztam a rettegettel....

 A látási viszonyaim egyenlőek voltak a nullával.......

Van egy kereszteződés itt nálunk, ahol kanyarodik a főút, és van 2mellék út, na én a mellékről érkezem, amúgy is baromi beláthatatlan és bazi sok autó jön-megy, kijutás csak nagyon szerencsés esetben....na most szerintetek?!.....Úgy kirongyoltam vmi ipse elé, hogy csak na....Még szólt Bobi, én meg csak CSAPATTAM neki:-))))))))))) Egész végig azon imátkoztam, csak most ne kezdjenek el ugra- bugrálni a gyalogosok, mert tuti, hogy most kegyetlenül át megyeke a nyakukon....., de sztem megérezték a veszély közelettét, és mindenki ügyesen kivárrta a sorát a zebrán ( legalább is, nem éreztem, hogy bárkin is átmentem volna?!:-)

A mai parkolásom talán egy fokkal jobban ment, mint a tegnapi, de será-fitty:-))))))

Köd felszállós szép napot mindenkinek:-)))))

PáPá

Inci

Hát az a szitu, hogy KOCSIVAL jöttem ma melóba:-DDDDDD Nagyon durva! Ez figyu:

Persze ez nem a mi autónk, csak gondoltam illusztrálom, a dolog súlyossága miatt:-DDDDD Meg persze a veszélyessége miatt:-DDDDD

Szóval, Én, 1 hetes és 1napos jogsival,1 ekkora autóval....Már maga az közveszélyes, hogy nekem jogsit adtak, nem hogy még egy ekkora autót vezessek:-DDDDD Szóval reszkess Tatabánya:-DDDD

A parkolás elég vicces volt, még szerencse, hogy itt a malóhelyemen, akkora placc van a parkolónak, hogy sokszor a kamionok is itt dekkonak, meg a buszok, de azért én meg tudtam oldani, hogy majdnem ne férjek el:-DDDDD Hogy hogy?! Hát mert én ilyen ügyes vagyok:-PPP Nem ám... Nem volt olyan gáz. Megvártam még mindenki elgurul a környékemről és akkor ügyifogyiskodtam:-D

Úgy csapattam idáig a otthonról, hogy én magam sem hittem...csak jöttem mint a nagyok....Közben meg egyedül vihogtam, magamban..magamon...Milyen kis hülye vagyok, mi?! De nagyon jó fej voltam...Kiengedtem egy buszt is szépen ahogy kell, villogtam is neki meg minden, persze az már egy másik dolog, hogy baszta megköszönni, de le se szartam...csak vigyorogtam és örültem a kis bucimnak:-)))))

Hülye vagyok mi?!  (a kérdés költöi, nem kell rá válaszolni:-P)

PáPá

Inci

Nem tudom kell-e mondanom, de Fater a decemberi előzetes szólásomra sem csinálta még mindig meg az autót, pedig akár hogy is számolom, ez már vagy 2hónapja volt.

Múlt héten megint elkezdtem macerálni erre csak annyi volt a válasza, hogy vigyem el a teherautóját, ami "B"re van vizsgáztatva. Hát mondom köszi, jó fej vagy...., nem mertem bevállalni.

Aztán, amikor ma felkeltem, sütött a napocska, kipihentem magam, nyugodt vagyok, mert már itthon van a Párocskám, nincs gyomorideg, gondoltam, akkor na...itt az ideje, hogy belevágjunk a közepébe.....(na jó, meg nem volt pénzem buszjegyre...)reggel fel is hívtam a Fatert, hogy akkor vinném az autóját....háhá:-D falakba ütköztem...milyen meglepő:-) Hát, hogy azt nem úgy kell ám elindítani...meg az nagy autó neked....el kell előtte mennünk együtt kipróbálni...blablabla. Úgy elkapott a röhögés.....nesze neked bevállalósság:-DDDDD még melóba is behozott, csak hogy ne kelljen odaadnia az autót:-)))))

Azóta olyan vicces kedvemben vagyok:-D Remélem semmi nem rontja el ezt a szép napos napot:-)

PáPá

Inci

4:3

és nem kell ragoznom:-DDDDDDDD

PáPá

Inci

„Nagypapa kockás ingjeiben” címet adta a fentebb csatolt fotográfiának. Egy rövid hajú, magabiztosnak tűnő, fiatal férfivel mosolyognak egymásra. Mindketten sötét napszemüveget viselnek. A „lélek tükre”, vagyis a köznyelvben megszokott megfogalmazást használva, a tekintetük a külső szemlélő előtt rejtett. Nyilvánvaló a titkos testi kapcsolat iránti vágy. Vajon beteljesült-e? Kajcsi a befogadóra bízta a végkifejlet megtippelését.

(Styxx téged nem cenzúrázlak, mert mindenki tudja, hogy egy patkány vagy:-DDDDDD....a szerk.)

Mármint ami a blogosokat illeti. Azért ugye nagyjából tudtuk, hogy mire számítsunk, mert hát ugye a blogtársadalom egyedei mind egytől-egyig nem normálisak.

Elég kalamajkásan alakult a feljutásom Pestre, mert a MÁV még mindig nem tud mit tenni télen a hóval, tehát az 50perces vonat késés miatt volt időm iszogatni a restiben és már akkor tudtam, hogy megfogom kapni a magamét a fiúktól….de ez most mindegy….

Nem szoktam késni sehonnan, egyszerűen nem szeretek és nem is szokásom, de most sajnos megvárattam Enchantéet, aki az első érkező volt. A helyre úgy libbentem be, mintha csak a törzshelyemen járnék. Gyors lezuppantam a Enchantée mellé és rögtön bele a közepébe módon álltunk neki a beszélgetésnek. Aki ott volt úgy is tudja aki meg, annak most kell elmondanom, hogy Chantéetól kaptam egy nagyon kedves ajádékot. Gondolom senki nem fog meglepődni azon, ha azt mondom köze van a Coca-coláhozJ)))) Igen, szóval kaptam tőle 2pólót. Innen is köszönöm még egyszer DrágámJ)))

 Kristopher sem váratott magára sokáig, nem sokkal utánam meg is érkezett. Amikor megjött és a tanácstalanul nézegetett az asztal felé (meg közben átesett egy eben:-) addig Chantéeval összenéztünk és jött a bűvös kérdés: Na vajon Ő ki lehet. Amikor odaért az asztalhoz, rá is kérdeztünk Kris? Hát persze hogy:-) Na én őt, az írásai alapján, egy kis nyulam- bulamnak könyveltem el, aki nem igazán tud mit kezdeni a csajokkal. Vagy is hogy egyikből nem tud kiszállni a másikat meg nem tudja összeszedni, és ezen van fent akadva. Aztán amikor nekiálltunk beszélgetni, fordult velem a világ. Egy halál jó fej srác, aki veszi a lapot és olyan beszólásai vannak/voltak, hogy néha még én is eldobtam az agyam. Nagyon pozitívan csalódtam benne. A kis pocak behuzogató:-)

Aztán már eléggé pörögtek az események, pár perces csúsztatásokkal érkeztek a törpiek is. LuPus. Hát beszarás az ember. Azt hittem róla hogy egy optika lesz, aztán nem is mert egy kocka (saját bevallása szerint), közbe meg  egy tök fiatal, halál jó humorú srác. Krisel és Barracudával nagyon hamar megtalálták a közös nevezőt, ami persze az atomreaktorokat illeti, bár nem tudom miről volt szó, mert ebből a témából kimaradtam:-)

Barracud…huhh, nem is tudom hol kezdjem….olyan sztorikat nyomott, majdnem padlót fogtam és közben meg az járt a fejemben, mi lenne ha még itt lenne Díva is. A három dudás egy csárdábanon gondolkoztam. Na itt most nem a mellek miatt….De ha mi ott mind a hárman rákezdtünk volna a mondókáinkra…áááá, én nem is tudom mi lett volna…:-) Barracud amúgy egy nagyon dekoratív, temperamentumost Anyu, aki mellett elég nehéz volt szóhoz jutni, vagy csak lehet engem taglózott le a látvány…..

Irkafirka, majdnem ki is ment a fejemből. Amikor jött oda az asztalhoz, szerintem látta rajtunk, hogy nem nagyon tudjuk hova tenni, de nem váratott sokáig a bemutatkozással. Sajnos vele nem nagyon tudtam beszélgetni, mert vhogy mindig úgy ültünk, hogy nem keveredtünk egymás közelébe, ezt nagyon sajnálom, remélem majd legközelebb:-)

Szingli, aki gyúr vazzeg, hozta a szokásos formáját estünk neki a szőrözésnek jajj nem, bocs SÖRÖZÉSNEK, vagy is én csak folytattam. De a legdurvább az volt, amikor megjött Káosz. Belibben a kiscsaj, lehuppan Szingli mellé….Na iszunk vmi rövidet….ejj mondom ez a csaj aztán nem szarral gurít, mintha csak az én 18éves másomat hallottam volna. Hát mi meg nem voltunk a jó ötlet elrontója, adtunk a májnak egy adagot. Krisszel azért annyiban maradtunk, hogy legközelebb azért maradunk a jó kis szilvánál, nem újítgatunk itt holmi muskotályos szőlő pálinkákkal…J Koccintottunk a jogsimra, meg a  törpiekre, akik nem lehettek velünk.

Na jó, szemétkedtem ám egy kicsit. Múlt héten, amikor Jetivel beszéltünk még nem tudta megmondani, hogy alakul a péntek, mennyit fütyörészik délelőtt:-), így én sem árultam el semmit. Vmikor ráírtam, hogy na mi lesz? Erre vissza írja a kis szenyó, hogy nem jön….jól van mondom, fújogasd a pán sípodat, majd legközelebb. Szóltam is a többieknek, hogy ma ne számítsanak Jetire. Erre nem rám csörög, hogy nemsokára jön?! Na jó ezt nem árultam el a többieknek,  így nagyobb volt a meglepi is:-)és jött, és ott volt, és igen…hozta a formáját. ÁÁÁÁ, én ettől a nőtől a múltkor is hülyét kaptam. Nem tudom, de engem elvarázsol. Az egész megjelenése, az agymenése…ááá, készen vagyok tőle, nagyon csípem….

Styxx, én nem tudom mi a lófasz volt veled…te józanul sem vagy semmi, de becsípve?! Ejjj! Nagyon jópofa voltál, nem kell azon agonizálnod, ki mit szólt hozzád….te így vagy Styxx és kész…..Nyugi nem nagy különbség volt ám a józan és a becsípett éned között:))) Ja, Helen: van nálam egy seggfogás Styxxtől, abból raktam el neked is egy adagot…nem vagyok irigy:-))))

Hzizi is beesett ám a bulájra……Tudom csak azért mert már befagyott a valaga a nagy jég horgászás közben és tudta, hogy jó társaságban, hamarabb oldódik/olvad fel az ember. Zizi nagyon szimpi faszi. Egy halál nyugodt emberke, aki olyan minta semmivel nem lehetne kihozni a sodrából, aki csak úgy bajusz nélkül is tud a bajsza alatt mosolyogni…:-)

Csak, hogy ne nyugtassam meg azokat akik nem voltak ott….mocskosul kibeszéltünk ám titeket:-)))))

Izgultunk Vagyokért, nehogy eltörje kezét-lábát és hogy a következő talira tudjon jönni. Megbeszéltük Fricsek mért nem jövetelét és mindenki sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehetett ott velünk, de örültünk a gyermekáldásnak…ittunk is az egészségükre. Aztán Bogi és Ricsi szülinapjára, miközben most már tudjuk ők „haláltusát” vívtak a természeti erőkkel és combfix hiányával.(ők itt olvashatók)

Nagyon jó volt a hangulat, gurult a sör, ment a duma, cikizések, nagy röhögések. Jól éreztük magunkat…..

Remélem mindenkinek sikerült örömet szereznem ezzel a talival, és azt is remélem, hogy a hagyományt nem szakítjuk meg……Én Köszönöm Nektek

PáPá

Inci

Na végre eljutottam odáig, hogy posztoljak a témában, már amúgy is vészesen közeleg a péntek, tehát kell......

Először is megpróbáltam összeválogatni, mindenkit akiről biztosan tudom hogy jön. Íme a következők:

Irkafirka, LuPus, Styxx, Enchantée, Káosz, Szingli, BioDorka, Krisztopher, ja és nem utolsó sorban Én:-)))))

Ha vkit véletlenül kifelejtettem, vagy változott a programja és még is tud jönni, akkor azt  kéremszépen jelezni, már csak a helyfoglalás miatt is. A szitu változatlan, tehát aki jön, az legyen kedves emailt írni, hogy megtudjam mondani a helyszint, ami nem fog nagy meglepetéseket okozni.......már akinek:-))))

Tehát akkor péntek (febr.12.)kezdés 17óra. Aki később esik be azzal sincs semmi probléma én ott leszek, max ökör iszik magában.....az asztal a hagyományhoz híven ismét Kovács Vera néven lesz lefoglalva, így amikor megjön bárki is, csak az ajtó melletti pultnál megkéri a pultost, hogy mutassa meg melyik a Kovács Vera névre foglalt asztal, mi meg majd amég odaér az asztalhoz addig azon fogunk agyalni, hogy Na vajon Te ki vagy?! Lesz nagy röhögés megint, én már most érzem:-)))))))

Akikről nem tudok semmit:

Zsit: azóta sem hallottam róla, tud-e jönni vagy se....

ZiZi: nem tudom, hogy mennyire fagynak a vizek, de még tőle sem kaptam semmi biztosat...

Díva: nem tudom, hogy sikerült e gyerekügyben beizzítani a nagyit vagy a dédit, kérlek jelentkezz, én nagyon várlak a combfixes csülkeiddel együtt:-))))))(csak most szeretném leszögezni, ha a kommentek között bárki is megemlíti a cimbfixet, azt moderálom:-)

Mary_N: az utolsó infó róla, hogy nem volt nete az elmúlt időszakban és hogy Díva szólt neki. Azt mondta ha hozhatja Medvéjét, akkor lehet meg tudják oldani a jövetelt, de innen sem tudok még semmi biztosat, így szeretnélek megkérni Díva, hogy kérdezzél rá....(előre is Köszönöm)

Ha bármi változás állt be a programban, akkor tesség írni nekem és küldöm a helyszínt.

Akik tuti, hogy nem:

Vagyok: legalább is én úgy tudom. Most nem alkalmas neki az időpont.

Bogi: Ricsi&Bogi szülinapozás, és családi összputtyra hivatkozva eddig úgy néz ki, hogy nem jön. Ha így marad, akkor igazolt a távollét.

Fricsek: egy újdonsült "Tyúkanyót" nem kényszeríthetünk, hogy felvonatozzon Pestre, így neki is igazolva van a napja......

Helen: mit tudjuk, nem honol hazánban, de ennek ellenére az ő napját csak akkor fogom tudni igazolni, ha ír nekünk egy punci nedvesítő posztot:-))))))

Tittok: hát ő nem tudom, hogy szeretne e jönni és csak azért nem jön mert messze van, vagy még is jön....én csak annyit szeretnék mondani, ha a késői hazajutás a probléma, akkor arra lehet megoldás, csak írjon és megmondom mi.....

Zetor: úgy tudom a "kedves" férj korlátaiból, nem tud megszabadulni

Huhh, biztosan kifelejtettem vkit...Ha így lenne, akkor kérek szépen emailt.....meg ha szetekbe jut még vmi.A poszt folyamatosan frissülni fog, annak függvényében kiről mit tudok meg, tehát kéretik olvasgatni......

PáPá

Inci

Egy "gyöngyszem" nektek:-)))))))) Nem tudom ti hogy lesztek vele de én a falat vakartam kínomban és azt mondtam ezt nem hiszem el.......

(Egy kedves ismerős ajánlásával)

Valcsi napcsi ajcsi

Valcsi napcsi reggelén kipattant a szemcsim,
Ráébredtem ezredszer hogy lemerült a telcsim.
Hogy újra feltöltődjön már nagyon is várom,
Mert biztosan hívott párszor, micimaci párom.

Egyből arra gondoltam milyen jó lesz nekem.
Ajcsiját a szerelmemnek a Plázában veszem.
Nézek neki vörös lufcsit, plüssöt s finom csokikát,
Kapok én is virágot, meg vastag számra csókicát.

Szemöldököm tetkós ívét kihúzom majd erősen,
Csinálok egy fincsi pacalt, kenyérrel és velősen.
Felveszem a legszebb toppom szilikon cickómra,
Hogy mit kezd vele vacsi után, rábízom fickómra.

Persze csak úgy kaphat bebocsájtást testembe,
Ha némi kis ajándékot csempészik az estembe.
Egy kicsike ékszer, vagy szolcsi, spinning bérlet,
Aztán ha ez mind meglesz, már hozzám is érhet.

Nem is tudom miért imádom a Valentin napot,
Talán mert a faszimtól jó sok mindent kapok?
Be kellene vezetni még sok-sok Amcsi ünnepet,
Ha lesz ilyen megmozdulás, én mellette tüntetek.

Na de most sietek, mert ajcsikát kell vennem,
Estére még apucinak tipp-toppnak is lennem.

Én meg amellet tüntetnék legszívesebben, hogy az ilyet írtsák ki, mert pazarolja a levegőt, komolyan mondom.....!!!!

A másik amiről írtam egy vszínüleg egy tök banális dolognak fog tűnni a szemetekben, de írni akarok róla.

Amikor összejöttünk a Párommal, én legszívesebben a világba kiáltottam volna, mint ahogy most is, hogy nagyon szeretem. Aztán ugye ahogy telt az idő, készültek rólunk a fényképek. Alig vártam, hogy felrakhassam az iwiw-re a képeinket, és hogy mások is láthassák, hogy milyen kis "cukik" vagyunk együtt. Meg hogy mit tudom én...ez lehet csak az én hülye dilim, de hogy igen is lássák, hogy kihez tartozom, és hogy ki az én szerelmem....Igen is lássa meg az egész világ.......!!!!

Aztán már eltelt talán egy év is, mikor elgondolkoztam azon, neki mért nincs rólunk kint kép?! nem is izéltem rajta nagyon, azt mondta mert nincs olyan képünk....pfuu,jó, akkor nincs.De úgy voltam vele, he te nem vagy rám büszke, akkor jó.....leszedtem az összes képünket:-((((Aztán mivel engem nem nagyon szokott érdekelni se az adatlapja, se az ismerősei (na jó csak egy), ezért én nem is vettem észre, hogy tett-e fel, vagy sem. Aztán telt múlt az idő mire megint csak egyszer megnéztem és csodák csodájára azt vettem észre, hogy van fent egy új kép. Tök megörültem és amég nem nyitotta meg a képnézegetőt, addig azon agyaltam, vajon melyik képünket rakhatta ki. Na nem kellett sok, látom, hogy az új kép egy royal flush-ös kép. Na mondanom sem kell mennyire lekonyult a szám...:-(((((  Eddig megint csak nem érdekelt, de lassan itt lesz a 2éves fordulónk és azon agyalok, hogy vajon mért nem rakott ki rólunk képet?! Olyan hülyén érzem magam, hogy ilyenen agyalok, meg neki nem is mondom, meg szóba se hozom, kíváncsi vagyok, hogy mikor veszi észre magát.....De ez akkor is, nekem olyan izé.

Akik tudják, hogy együtt vagyunk, milyen hülyén festhet előttünk, hogy na ezek együtt vannak már két éve, de egyik sem tiszteli annyira  másikat, hogy megmutassa a barátainak, ismerőseinek...stb(exeknek) Na ez a másik ami a legjobban kiakaszt. Volt, hogy mondta hogy írt neki az egyik, hogy mi van vele meg ez meg az....nem is az a része érdekelt, hanem tudom ha lenne kint képünk, akkor tudnák hogy együtt vagyunk és akkor senki nem lenne akkora gyökér, hogy irogatna neki. Így viszont tök úgy jön le, hogy még annyit se ér a kis csaj, hogy egy képen mutatkozzon vele........

Vagy hülye vagyok? Nem szóltam érte és nem is fogok, mert nem hisztizek ilyeneken, csak itt belül forrongok.......Olyan jól esne, ha egy kicsit is büszke lenne rám és velem dicsekedne másoknak....bár ilyen faszim még soha nem volt......

ÁÁÁÁÁÁ, fáradt vagyok, csak ezt most le kellett írnom, mert ki kívánkozott már belőlem...

PáPá

Inci

Szóval az van, hogy baromira meghíztam (már megint).Úgy hogy most ott tartok, hogy diétázom. Még mielőtt bárki is egy lapra tenné a fogyókúrával, szeretném leszögezni, hogy semmit nem vonok meg magamtól, csak beosztom, hogy mikor mit ehetek. Így tehát a csokis süti, vaniliás fagyi és még a  tábla csoki is szerepel az étrendemben.

Sztem kevesen vannak akik nem tudják (legalább is a nők között biztosan), hogy mi az a 90napos diéta vagy nevezik még szétválsztó diétának is. A lényege mint a nevében is benne van, szétválsztó. Négy napi lebontásra szedi az alkotóelemeket (vagy is most nem találtam rá más kifejezést)

1nap: Fehérje nap. Mivel nincs itthona párom:-)))) így kénytelen vagyok tojás, hús, sajt és egyébb nyalálkságokkal pótolni az eznapi fehérje bevitelemet:-))))

2nap: keményítő nap. Én itt krumplit szoktam enni, mert ha jól vagyok informálva akkor ez az a zöldség amibe a legtöbb keményítő van. Ezt ehetem bármilyen formában főzve sütve, de persze csak sózva és semmi más, vagy csak kepacs (az unokaöcsémmel így szoktuk hívni)

de itt ha akarnék akkor ehetek mogyorót, pattogatott kukoricát is, meg egy rahedli zöldséget (bab, borsó,répa,retek, spenót,salit)

3nap: szénhidrát nap. Na ez az én napom.!!!:-DDDD Na nem azért, mert itt ehetek pizzát, spagettit (ezeket mind sajt nélkül), meg sütikét, fagyit, csokit......Hanem.....Na mért?

Na jó ez most egy találós kérdés lesz. Kíváncsi vagyok mennyire ismertek. Tehát mért szereti Inci ezt a napot? (válaszokat kommentben kérem)

4nap: na ez egy kicsit húzósabb, mert ez a gyümölcs nap. Nem annyira vészes, ki lehet bírni. A banán és a körte nagyon laktató tud ilyenkor lenni. Csak azért nem szeretem ezt a napot, mert nem szeretem a gyömülcsöket. Előbb harapok bele egy paracsomba úgy mint egy almába, mint mondjuk, hogy kivit, narancsot vagy ilyeneket egyek.Blöá....

Aztán ezeket kell folyamatosan ismételgetni. Havonta egyszer kéne egyik gyümi nap után tartani egy víz napot is, de nem szoktam, mert így is olyan hamar elkezdenek lemenni a  kilók, hogy eddig soha nem folytattam másfél hónapnál tovább, mert akkor elfogytam volna:-))))))))

Hétfőn kezdtem 81kg-ról. Már lement 3kg, pedig eddig még csak nem is voltam éhes egyik nap se. Most könnyebb, hogy nincs itthon a párom, így nem csábulok el főzés közben. Mert hát az még sem járja, hogy az ember lánya főzi a finomabbnál finomabb kajákat és közben meg meg se kóstolja:-PPPPPPP

Szóval ez van most velem............

Ne felejtsetek el válaszolni.

PáPá

Inci

Én is Nagyon Nagyon és Kimondhatatlanul!

Imádlak! Hogy mért? Mert ilyen hülye apróságokra is figyelsz. Tudod, még a messzi távolból is, hogy biztos megtalálom, és még így is üzenetet küldesz nekem.

Remélem nem gondolom rosszul és tényleg te kerestél így rám.

Köszönöm, hogy vagy nekem!

SzereSzere

Szuper Micúúúú

Hogy mért is? Fogalmam sincs, de ez így van.

Furcsának találják, ha kedvesük egy vmi kis újdonságot csempész a hálószobába, de ez koránt sem jelenti azt, hogy nem stimmel vmi. Nem kell attól megijedni, hogy majd a kis játékot jobban fogja szeretni náluk, nem is értem már a feltételezést sem. Talán attól félnek, hogy nagyobb örömöt okoznak, mint ők?! Ez butaság!

Annyi helyen halljuk mi nők, hogy ismerjük meg a testünk és az élvezetek csalafinta szegét-zugát, így kénytelenek vagyunk vmi kis „szerszámot” bevonni a felfedezéshez. Mennyivel könnyebb a maszturbáció egy segédeszközzel, mint a kezünkkel, nem de? Milyen macerás a bugyiban matatni a rövid, vékonyka ujjunkkal, arról nem is beszélve, hogy mi mennyivel kevésbé férünk önmagunkhoz, mint a pasijaink. Gondoljuk csak bele, hogy egy hancur alkalmával, az előjátéknál, miközben párunk nyalogatja és finoman becsúsztatja ujját a puncikba, az még is csak mélyebbre megy, mint a mi 2-3cm-es ujjunk, amennyire hozzáférünk. Tehát ilyenkor jön az ötlet, hogy vagy beújítunk egy vibrátort, vagy maradunk a csiklóizgatásnál. A vaginális orgazmus amúgy is macerásabb dolog, tehát szerintem az saját kezünk által amúgy is lehetetlen:-( (éljen a biológia). Aztán ott vagyunk, hogy vagy kapunk a bnőinktől egy szülinap alkalmával egy vibrátort, vagy merészek vagyunk és elmegyünk egy arra alkalmas shop-ba és kiválasztjuk a számunkra legmegfelelőbb kis játékszert.

 A felfedezés öröme nagy mókákkal zajlik, amikre a pasik nem is gondolnának. Ott van például az, hogy ugye amikor bekapcsolod, rezeg ide-oda. Amúgy is elég vicces maga a szituáció, hogy ott feszítesz az ágyban a legújabb szerzeményeddel, most még azzal is szembe kell nézned, hogy az a vmit oda be is fogod dugni. Először úgy is csak izgatjuk a csiklót, hogy összebarátkozzunk a helyzettel, majd amikor eljutunk addig a merészségig, hogy becsúsztatjuk a puncikba, addigra már tudjuk, nagyon finom bizsergető ez az egész. Tehát neki állunk a felfedezésnek. Húzogatjuk ki-be, kicsit fel-kicsit le és ott van közben az a fura vibrálás is. Aztán megtapasztaljuk, hogy amitől régen annyira ódzkodtunk, nem is olyan rossz érzés. Rájövünk idővel, hogy is kell használnunk a testünket, bizonyos vibrálásokat hogy fordítsunk saját hasznunkra. Pontosan megtanuljuk az is, hogy mit hol kell éreznünk ahhoz, hogy nekünk is jó legyen. Ahogy a párkapcsolataink alatti szexuális életben is fejlődünk, úgy a vibrátorunkkal folytatott „légyottok” alatt is folyamatosan új dolgokat tanulunk és próbálunk ki.

Egy teljesen jó példa erre, hogy mennyi lány fél a popsi szextől, és nem meri odaadnia magát így módon a partnerének. Uraim! Ilyenkor milyen jól is jön egy hölgynek a vibrátor. Fél ugyan, de ki fogja próbálni, mert hát az ő fantáziáját is izgatni fogja, hogy az milyen is lehet. Próbálkozik-próbálkozik „kisbarátjával”, ha ínyére lesz a dolog, és meg tanulja használni az izmait, akkor biztosan ki fogja próbálni önökkel is, és milyen szép győzelem, amikor bebocsájtás nyernek eme féltett zugába egy női testnek.

De sorolhatnék itt bármilyen más tapasztalatszerzést, a végeredmény a fontos—Megtanuljuk használni a testünket, aminek, maguk férfiak fognak a legjobban örülni. Mert kérem szépen, maguk lehetnek akár milyen lepedő akrobaták, ha partnerük nem tudja használni a saját testét, csinálhatnak vele bár mit, úgy is kudarc lesz a vége.

Ott vannak még a gésa golyók. Amik mint tudjuk, nem csak örömszerzési golyócskák, hanem ott van a vizelet tartási problémák orvoslása és még sorolhatnám. Ez a kis játékszer is fokozhatja a férfiak örömét, persze nem feltétlenül direkt módon. Mert ha párjuk ezt a fajta segédeszközt használja izmai erősítésére, akkor abból következtetni lehet, hogy nem csak önnön cél vezérli. Az erősebb hüvely izmok segítséget nyújtanak egy hölgynek abban, hogy intenzívebben tudja izgatni a péniszt, ezáltal erőteljesebbé „varázsolja” az élvezeteket is a férfi számára. Az már egy másik dolog, hogy vannak férfiak, akik szívesen játszadoznak hölgy partnerük hüvelyében a kis golyókkal:-)Ezt persze már a hölgyek kedvére.

Ezt elolvasva Uraim, remélem sikerült néhány téveszmét eloszlatnom azzal kapcsolatban, hogy mért is használnak a nők segédeszközöket a maguk hancurléce mellett.

PáPá

Inci

Kedves sztrájkolók! Ha már úgyis annyi időtök van itt a nagy pihengetés közepette, akkor remélem a netet és a fórumokat is böngészgetitek. Hozzátok szólok! Nem, hogy örülnétek, hogy egyáltalán van még munkahelyetek így a válság kellős közepén! Még ti szrájkolgattok és keserítitek meg azoknak az embereknek az életét akik viszont dolgozni akarnak a megélhetésükért. Nap mint nap azt lehet hallani, hogy 1000et küldenek el munkahelyükről a gazdasági válság miatt. Gondoljatok már bele, mennyivel jobb helyzetben vagytok Ti! Van munkahelyetek és biztos kereset minden hónapban. - Ja, hogy nem annyi amennyi kéne?! Képzeljétek, nekem se! És még sok ezrünknek. De legalább van!!!!Jah, ha nem tetszik ami most van?! Le is lehet ám számolni!!!!!Menj olyan munkahelyre ahol megfizetik a munkádat.!!! Jah, hogy a te végzettségeddel nincs ugrálási lehetőséged? Akkor meg fogd be a szádat és húzzál vissza dolgozni, ugyan is az én pénzemből is élsz, mert én fizetem a fizetésed és az ingyen vonatozását az egész családodnak. Én aki nap mint nap fizetem a jegyemet v. bérletemet. Így akarnak minket leszoktatni az autóról? Meg védjük a környezetet?! Hogy? Kérdem én! Ha már a vonat jegy is annyira drága, hogy jobban megéri autóval közlekedni. Anyagilag majdnem ugyan ott vagyok, ha leszámítom a késéseket, az átfagyoskodott várakozásokat, és még azt is hogy gondolnak egyet és fel sem veszik a munkát. Jó pihengetést minden MÁV, dolgozónak. Gratulálok, gondolkozni is kéne nem csak követelőzni......

Költözni készülök, de sajnos csak blog ügyileg.

Elegem lett abból, hogy amikor regeltem foglalt volt az "incifinci.blog.hu" url és így kéntelen voltam a 14 számot oda biggyeszteni a nevem mögé. Az adott blog, azóta sem üzemel, csak foglalja előlem az url-címet(ez nagyon bosszant), de most elegem lett, hogy a 88-dik senki vagyok a nevem mögött egy számmal így csekkoltam egy másik url-t. Hál Istennek nem foglat és gyorsan a magamévá is tettem inci.blog.hu.

Most már csak arra várok, hogy a becses support segítsen a költözésben, ami nem tudom mennyi időt fog igényelni, és hogy milyen eredményekkel jutok majd a végére, de ha eltűnnék, gonfdoltam szólok, hogy merre leszek majd megtalálható.

Bár úgy gondolom szívesebben vállalnék a nyakamba most egy egész lakásos költözködést mint ezt, mert tudom nem lesz könnyű nekem elmagyarázni, hogy majd mit is kell csinálnom.

Csak gondoltam szólok:-))))

PáPá

Inci

Párocskám hamarosan elutazik az országból 3 hétre. :-( Nekem itt lesz a vég. Éppen arról beszélgettünk szombaton egy közös fürdőzés alkalmával, hogy mi a búbánatos lófaszt fogok én csinálni nélküle?! Hát fogalmam sincs. Még a hétköznap az hagyján, de hétvégén?!

Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy hétközben lerendezem a csajos, "cappuccinózós" dolgokat és hétvégén csak az ővé vagyok. Még a telefonomat is lenémítom péntektől, hétfő reggelig, hogy senki ne zargasson, és ha vki még is keres, akkor azt majd vissza hívom ha olyan kedvem van.

Aztán egyszer csak azt mondja, hogy mért nem beszélem meg a "Szuper blogolós bandával" hogy találkozzunk. Ez nem is rossz ötlet. Sokan vannak akinek nem jó a hétkönap, mert másnap meló, meg vizsga...stb, de akkor most tehetnénk egy péntekre, vagy szombatra. vAGY IGAZÁBÓL NEKEM TELJESEN MINDEGY.

NA MIT SZÓLTOK HOZZÁ?

Mondjuk febr.12 vagy 13?! Addigra mindenkinek van ideje leszervezi, vmi Pesten alvást, utazást, gyerek elhelyezést, pasi lekoptatást(már akinek kell) és akkor megint össze röffenhetnénk.Addigra talán befagy minden víz, ahol Zizi szokott horgászni, és akkor nem kell kihagynia minket a nagy fogás miatt:-DDDDDD

Helyszín maradhatna ugyan úgy Fecske, időpontot meg akkor egyeztetünk úgy is itt......

Na várom a reakciókat......

Ádám BigGeorge Judit  Blondeandclever----avagy nem tök  mindegy hogy ki kicsoda?!

Csak nem marad abba a kattogás az agyamba. Muszáj írnom.

Nem kell itt csodálkozni semmin, legalább is most azokra gondolok, akik ott voltak a blogtalin. Megbeszéltünk, nem de? Na és? Attól, hogy a sztorik dátumozása és felspékelése elcsúszott térben és időben, attól Ádám még ugyan az az Ádám maradt, aki betoppant a talira jó szituáltan, egy tucat rózsával meglepve a lányokat.

Nekem is van kamu blogom?! És? A fele igaz a fele meg a sztorinak szól. Kíváncsi voltam szex ügyben, hogy mennek ezek a fantázia dolgok. Annyi pasi ír kamu sztorikat, úgy gondoltam én is megpróbálhatom magam. Meg, hogy csak a pasik a kemény gyerekek, hát akkor úgy gondoltam eldobom az agyam és erőt vettem magamon. 3 nap alatt akkora letöltésem lett, mint itt fél év alatt. Aztán beleestem abba a hibába, hogy rámentem a letöltésre, ha már ez kell a népnek. Az első poszt még csak-csak igaz volt, de aztán már keveredett. Félig igaz, félig hamis posztokat kezdtem el írni, aminek meg volt a valóság alapja csak fel lett túrbózva, hogy nagyobb legyen a kontraszt. Ami rossz volt, azt nagyon rossznak állítottam be, ami pedig jó, arra rátettem egy-két lapáttal, hogy mindenki irigykedjen. Aztán ott volt még a beválalósság kérdése. Minél beválalósabb vagy, és minél nyíltabban írsz róla, akkor annál több helyre kikerülsz, egyre többen olvasnak, és elkezd tetszeni. Az vesse rám az utolsó követ, aki nem írt olyan kifelezést a blogjába, ami nem a góglinak szólt.(ha nem is tudatosan)

Ádámnak is megtetszett Zalán írása, a kommentelői, a társaság és követte. Mint itt mindannyian, mármint Jeti is én is…aztán szépen sorjában jöttek a többiek is…. Ádám is.

Annyi mindenki itt éli ki magát a blogok között. Vkinek az egész élete a nagy hazugságokon alapszik, és itt önti ki a szívét, amit senkinek nem mondhat el. Vki meg itt kamuzik és otthon nem? Melyik a jobb? Kamu blogot írni, vagy kamuzva leélni egy életet?

Ádám, Big George?! Nem mindegy? Az egyik a múlt, a másik a jelen? Csak annyi különbség, hogy az ikres blog nem pár évvel ezelőtt született meg, mert akkor a jelenben olvashattuk volna JuditésÁdám történetét, talán színesítés nélkül.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de amikor Georgeot olvastam, mindig az jutott eszembe, milyen tündérien írja le Panni és András sztoriait. Mindannyiunk szívéhez nőtt ez a két csöppség, aki Apának táncol a kamerába, vagy kakil a bilibe…..(most kattintottam a biggeorge.blog.hu-ra, kitörölte azt is)

Hihetetlen! A feleség vajon olvasta a bejegyzéseket? Látta, hogy ír a családjukról? A szeretetükről, a mindenről? Mit is kell tulajdonképpen megbocsátani a bloggal kapcsolatos dolgokkal? Azt hogy a volt bnőjéről, exfeleségéről, szexről írt? És mért? Akkor minden krimi írót is büntessünk meg azért, mert olyanokat ír, amiket elkövetni nem szép dolog?

Seggbe rúgás azért jár, mert elhanyagolta a csemetéket, és mert nem figyelt az otthoni dolgokra.

Én személy szerint egyetlen egy dologra lennék már csak kíváncsi, a magam megnyugtatására.

 Ádám(George) ezt a kérdésemet, most hozzád intézem: emlékszel, hogy egyszer megkerestél, egy személyes emailben, és tanácsot kértél vmivel kapcsolatban. Az igaz volt egyáltalán?

Végül is! Mondhat bárki bármit, mi akik itt vagyunk, mindannyian a világháló ribancai lettünk, ki ilyen, ki olyan formában. Megszerettük egymást, most meg nézünk mit Rozi a moziban, hogy, de hát………Pedig pontosan tudtuk, hogy benne van a pakliban. Ez van, ilyenek vagyunk……

KAMU BLOG, KAMU ÉLET……..

Reggel a buszon(ugye nem pesti vagyok, tehát itt közlekednek) kigondoltam egy jó kis posztot erről a nagy kavalkádról, ami tulajdonképpen már egyszer megfogalmazódott bennem, amikor a kedves MÁV-osok sztájkoltak, de mire beértem a munkába elszállt az összes ihletem, ettől az egésztől. Mindenhonnan ez folyik, és elegem van belőle.

Már megint úgy felhúztam magam, hogy robanni tudnék. Had említsek csak annyit a gondolataim közül, hogy: Hogy engedhetik meg maguknak a sztájkot, amikor amúgy is annyi munkanélküli van az orágban, nem hogy örülnének hogy egyáltalán van munkahelyük!!!!! Más örülne ha olyan kevés fizetésért is dolgozhatna mint ők (buszsofőr átlag keresete a BKV-nál 260rugó-szegények:-(  ) Mért jogosultak ők megnehezíteni más dolgozó ember munkába való jutását?

Tegyük fel:

Ha pesti lennék, akkor oldjam meg vagy mi? Hogy a picsába?! Nincs jogsim, a férjemnek van, de minek ha a kocsinkat amúgy is elvitte a bank, a megemelkedett törlesztés miatt, amit nem tudtunk fizetni. A dellás szomszédot ugye mégsem kérhetem, meg, hogy vigyen be a melóba, mert ő meg csak 10-re jár(megteheti). Akkor kérdem én, hogy oldjam meg? Amúgy is próba időn vagyok, szóval szabit nem vehetek ki, és a főnököm is egy hárpia, olyan szóba sem jöhet, hogy aszrájk miatt ne tudja bejutni a munkahyelyemre. A két gyerekkel sem könnyű, mert mind a kettő messzire került suliba az iskola és az óvoda összevonások miatt, át kéne szelnem velük a fél várost, de azt is hogyan? Még a kicsivel könnyű, nincs motyója, csak a kezét kell fogni, nehogy lelépjen az útra, de ott a nagy. Ha végig gyalogolnánk a várost, neki sem lenne könnyű azt a 10kg-s táskát cipelnie, ami tele van azokkal a nagyon nehéz könyvekkel.(nem is értem mért van neki gerincferdülése). Most akkor maradjuk otthon? Akkor ugrik a munkahely, nem lesz pénz és majd nem tudok BKV bérletet sem venni, mert nem lesz pénzem és okom sem, hogy buszra, metróra vagy bármire is szálljak. Aztán ezzel leszünk még egy páran, és akkor még kevesebb lesz a BKV bevétele és akkor még inkább nem lesz miből kifizetni azokat a béremeléseket és akkor majd megint szrájk, vagy mi?!

ÁÁÁ, nem is stresszelem magam, a doki amúgy is azt mondta, hogy vigyázzak a szivemre, mert rakoncátlankodik....

PáPá

Inci

mármint ott oldalt, tudjátok......

huhh most nézem, azt hiszem ezek majd magyarázara fognak szorulni:-PPPPPPP

PáPá

Inci

Értem én a célzást nem kell lekapni az embert a tíz körméről, ha nincs ideje:-DDDDD

Én nem tudom, de csak én vagyok annyira elfoglalt, hogy sose jutok a karácsonyi posztok végére?! Ma éppen Dívánál küszködtem az olvasással. Hogy mért kűzködtem? Mert baromi termékeny és sokat mondó. Vagy is. Kúrva sokat ír és olyan dolgokról, amit bizony Atól-Zig értelmezni kell, ahhoz, hogy megértsem, mit is érezhet. Vagy is nem kell, de én akarom. A nő annyira pörög és suhannak a gondolatai és a betűk a billentyűzetéből, még akkor is amikor életének egyik legmélyebb időszakát is éli meg, hogy mevallom, nem a megértéssel, mind inkább az értelmezésével nem bírok, csak lassacskán.

Aztán itt vannak a busszús csajok is:-DDDD Most már arra is kell figyelnem, hogy  mikor kell tortát és mikor phszichjátert, előkapirgálnom a sorok között.(Moncsi! Figyelj bazd meg....!!!!) {na jó! Ez nem volt nagy titok, hogy így hívnak, vagy nem?!:-DDD}

Azt meg egyikőtök se vette észre, hogy milyen kis cuki faviconom lett kint a lapozó fülecskén ott fent, ahol ki van biggyesztve az "új lap" fülecske?! Pedig csak ezzel eltöltöttem vagy 1,5 napot, mire rájöttem mi azt, hogy kell olyat csinálni, és hogy hogy tudom ide kibiggyeszteni. Ejnye-bejnye, senki meg sem dícsér, hogy én kis béna, számítógéphez nem értő, kis dugasz, milyen kreatív voltam:-DDDDDDDDDD

Meg kábé most jutottam végére az ismerősöknek is, akiket illett meglátogatnom így karácsony után, és töviről-hegyire elmesélni, hogy milyen volt Miskolcon a Karácsony!

Ma pedig  úgy vártam a fizetést mint a messiás( hát baromi nehezen akart jönni.......).

Találtam a képeim között egy nagyon durvát. Gondoltam belinkelem, mert Jetiéknél, úgy is a vöröshajú csajok kerültek szóba. Akkor tessék itt van nektek:-DDDDDD

És a nagy fülbevalóim ott vannak vhol a nagy bozontom között.

Ezzel a sztorival csak az a baj, hogy minket kihagytatok Jeti, Szingli, Hzizi, úgy hogy most már tessék elmondani, hogy mi is itt a tényállás?!

Sajna a kép 1,5 éve készült és azóta sikeresen magamnak tudhatok plussz 15kg-t amit a nyavaja se akart magának, én meg így jártam, mert nagyon szeretem a pocakomat.(csak hogy a nagy klasszikust említsem: pöri, nokedli.-D)A hajam pedig leér a fenekemig (ha azt írom, hogy segg, akkor a gógliról több lesz a találatom vajon?!:-P Kíváncsi leszek:-D) Na, úgy hogy bazi hosszú a hajam(már megint)

ÁÁÁÁ, brutális a hajam ezen a képen. Még egyetlen egy fodrásznak nem sikerült így belőnie a hajam, mert mindig kidobta belőle nekik a loknikat. Ez viszont az én művem(itt most tessék tapsikálni, mert bazi nagy meló volt ám). Agyam eldobom, hogy el kellett végeznem, egy fodrász sulit ahhoz, hogy akik  amúgy is ezt végezték és ez lenne a dolguk, azokat lepipálhassam, és megmutathassam: Na tessék gyerekek ezt így kell csinálni! (ez is megvolt:-D)

Nem tudom érdekel-e vkit, de eladó a hajam. Aki megveszi le is vághatja és olyanra csinálhatja amilyenre csak akarja. Azt hozzá kell tennem, hogy annyira jóminőségű a  hajam, hogy 6órán keresztül is lehet szivatni 12o/o-os oxy és szőkítő por keverékével, akkor sem lesz semmi baja. tudom, mert az előző levágott hajammal is ugyan ezt csinálták és már 6éve fent van a csajnak.Na, vki?!

PáPá

Inci

Ui: A napi adagot majdnem elfelejtettem:-D

• Ha az eddig gyártott összes Coca-Cola-t 2 deciliteres palackokba töltenénk és egymásra raknánk, akkor az "üvegtorony" 1057-szer érne fel a Holdig és a Holdtól a Földig. Ha megtennénk ezt a körutat, az 2 évig, 10 hónapig és 23 napig tartana.

Amióta végre sikerült beköttetnem, azóta tökre örülök hogy töltökethetem a friss infókaz az agyamba meg a sok hülyeséget is. Eldöntöttem, hogy kénytelenek lesztek elviselni, de minden napra katok egy kis Coca-colat vmilyen formában.

"• Ha az összes eddig gyártott Coca-Cola-t 2 deciliteres palackokba töltenénk és a világ minden emberének adnánk belőle, akkor mindenkinek 678 palack, azaz több mint 191 liter üdítő jutna."

Íme megint egy cukiság a jútyúkról:

És képzeljétek el van Tatabányán egy ilyen hibás gyártású üveg és nem tudja senki megszerezni. Volt aki 500.000Ft-ot ajánlott érte a Pasinak, de nem adta oda neki:-((((((((Sosem lesz az enyém:-((((((

Egyébként rájöttem, hogy mi a tököm ez a szimbólum, amit rengeteg formában megtaláltam. Ez az üvegből feltörő szimbólum amire gondolok. Itt van ez a kép is és tegnap is tettem fel ilyeneket, akkor még mit sem tudva.Most utána olvastam és kiderült a titok. Nálunk nem adták ezt a reklámot vagy is én nem emlékszem (tehát boztos, hogy nem adták), de a lényege az az, hogy ha a Diet Coke-ba raksz egy Mentost, akkor olyan mintha, lávaként törne ki az üvegből a nedű. Írtak is egy pályázatot amatőrök számára, hogy teszteljék, így egy csomó vicces videóval gazdagodttak a videó megosztók. Nyugi, azokat már nem linkelem be:-DDDDD De azért érdekes nem?! Azt hittem, hogy már megint vmi elmeroggyant grafikus alkotott vmit beszívva, pedig a kémikusok voltak:-D

PáPá Inci

Ezt talán még nem is említettem, de a mindenem a Coca-cola. Na nem azért mert annyira baromi egészségtelen lennék, hogy mindig azt iszom, mert hát ugye a sört azt nem cserélném le semmi pénzért, szóval nem tudom mért szeretem Csak úgy....

Nem tudom mért egyszer csak elkezdtem gyüjteni először csak a coca-colás poharakat, aztán jöttek a mindenféle üvegek, ilyen- olyan coke termékek mint a kávés kóla és hasonlók. Üveg palack, alu palack, fém tábla,fém tálca, hűtőmágnesek, plüss állatok (maci, nyuszi, kis manók) fűszertartó, szivacs kamion, koktél keverő pálca*(na erre kiváncsi leszek hány találatom lesz a góglin:-)két féle kártya pakli,most karácsonykor Párocskám által gyarapodtam egy coke-os jégkockatartóval, régi szocis*(- na erre is kíváncsi leszek) sör nyitóval.

Vannak nagy kedvenceim. Ilyen az az üveg is amit szintén a Páromtól kaptam, egy arab írású kis üveges kóla, aztán megkaptam a kis tesóját is Tunéziából dobozos formában.

Ezekről a gyönyörűségekről nem is beszélve:

A mottó ugye ismerős! Mellesleg ez a háttérképem a melós gépemen. Mostanában nagy erőt tud adni, ha csak rápillantok. Kell ez ide:-)

Ugye ez is ismerős. Sokáig ez volt kint az indás képem, amúgy meg a laptopom háttérképe és az indás falamé is:-)))))

Van otthon egy ilyen tányér alátétem, na az most bent van a szobámba az íróasztalon, arra szoktam rakni a laptopot.

Gondolom ezt is felismeritek, mert a napokban ez az avatarom és baromira tetszik. Szerintem állati jó. Amúgy ez is Coke-os, csak nem tudom mért nincs sehova odabiggysztve a lógó, pedig akkor lenne teljes:-)

Ez is nagyon Édes, csak nekem egy kicsit tömör, de naon klassz. Ez a happines játékból van, tudjátok azok a kis manók(vagy mik) akik a Coke-ot készítik az autómata belsejében.Volt az a reklám, na abból!

 Ilyen tányér alátétet is láttam már vhol, de nem sikerült még megszereznem(pedig olyan nem nagyon szokott előfordulni.:-)

Majdnem 3 hasonló kép, még is mindegyik más. Az előtörő erő a lényeg ami a Coke-ban van. Erő, élet, szinesség:-))))

Akár csak én ha robbanok.

Majd a sok cuccom közül is teszek fel egy pár gyöngyszemnek a képét, de ahhoz neki kéne állnom fényképezni:-)))))))

Remélem nem untattalak titeket ezzel. Aki látta már a szobámat és ismer (Butkyra gondolok elsősorban), az tudja milyen egy "Coke Matyi" vagyok:-)))))))

PáPá

Inci

Mondjuk az Apám!

Nem tudom, hogy kell-e mondanom, hogy a netem bekötése meghiusult a befizetetlen júpíszí csekkek  miatt............(3hónap) Ja és megtaláltam a kikapcsolási felszólítást is, ha nem fizetek 4 napon belül, akkor nem hogy netem nem lesz, de tv-m se.........

Minderre 4óra várakozás után jöttem rá, miután sikerült elérnem este 8kor az ügyfélszolis csajt telefonon. 4és 8 között ígérték a bekötést, így mégsem telefonálhattam 7kor, hogy hahó MI A FASZOM VAN MÁR!!!!! Tehát maradt a várakozás 8ig. 1/4-kor már berágtam és elkezdtem hívni őket (20perc után sikerült is beszélnem egy csajjal) és közölte, hogy bocsi, de töröltük a megrendelést a befizetetlen számlák miatt. (csak mellékesen jegyezném meg, hogy a csaj nagyon segítőkész és nagyon kedves volt....ritka) Még előtte vmikor 6körül a Fater hazajött és bár már múlt héten mondtam neki, hogy jönnek bekötni a netet (akkor bezzeg nem szólt, hogy hé leány, ha netet akarsz akkor fizesd is be a számlát, mert 10en vhágy ezer a tartozás rá....), megint mondtam neki, hogy azért ülök itthon vigyázba mint a kisangyal, mert várom a júpíszít. Erre mi volt a válasza a Faternak?!He-he, ne várd őket annyira, mert lehet nem jönnek, mert  nincsenek befizetve a csekkek.........(röhögve, értitek?röhögve....) Első idegembe nem tudtam, hogy lebasszak neki egy oltári nagy sallert, vagy csak hagyjam ott a picsába....De én még reménykedtem, mert azt hittem csak egy hónap nincs befizetve (hát a remény hal, meg ilyenek....) szóval vártam, mint a jó gyerek........(és semmi)

Én olyan kibaszott ideges voltam, azt nem tudjátok elképzelni. Nem a netről van itt szó, meg nem is a fizetési  felszólításról, le szarom én a pénzt, soha nem volt és nem is lesz annyi, hogy azon kelljen gondolkoznom mire költsem.....hanem már tele van a faszom mindennel...Felhívtam miután beszéltem a csajjal, a Fatert. Hulla mata hangja volt. Vmi kocsmában gubbasztott(hol máshol) és mondtam neki, hogy mi történt. Le se szarta, hogy engem ez mennyire bánt. Hogy mennyire szerettem volna és hogy már megint miatta nem jött össze vmi, amit ÉN szerettem volna. Itt erről van szó! Nem a kurva pénzről, hanem erről........

Elkezdtem sörözni még otthon mérgemből(nagyon nehezemre esett:-))))))aztán felhívtam az egyik ismerősömet, hogy menjünk el vhova mert megőrülök.......El is mentünk iszokatni, vagy is csak én ittam. Sikerült is meginnom, vagy 8-9 sört, hát baromi jól esett......:-)))))Adtam egy kicsit a májamnak, de sebaj, szét baszott az ideg, ez most kellett nekem.....(mert megérdemlem:-) Mire hazaértem Fater már KO-n aludt otthon, aztán az éjszaka közepén felébredtem, hogy imátkozik a porcelán istenhez, egészen reggelig ezt kellett halgatnom, mert hát nem vmi diszkrét a Fater, szóval nem aludtam vmi sokat és most ettől még jobban kivagyok. Fáradt vagyok, hideg van, ideges vagyok, ja és még nem tudom, honnan szerzek lóvét, hogy befizessem ma azokat a kurva csekkeket. Nincs pénzem kurvára..(ne röhögj szingli, nem A KURVÁRA nincs pénzem, hanem.......na de érted....) Én vettem meg az egész familiának a karácsonyi ajándékokat, mert a Fater mindig lerendezi azzal, hogy idén nem adunk semmit mert nincs pénzünk<neki sosincs>, de hát üres kézzel még sem állhatok oda a többiek elé, amikor ők meg átnyujtják az ajándékokat (egyszer volt már ilyen, nagyon kellemetlen volt számomra és megfogadtam, hogy soha nem szeretném ezt átélni még egyszer)tehát én vásároltam be mindenkinek, aztán meg fizethettem a vonatjegyet Miskolcra, aztán meg szilveszter.....na szóval tudjátok, nem kell azt mondani, hogy mennyire húzós tud lenni egy december.....most meg itt állok fizetés előtt és azon agyalok, hogy mi a faszom  legyen?! Hétvégén meg Kátára kéne utaznom, mert most ott leszünk a párommal, ismét nem kell mondanom, hogy fogalmam sincs miből veszek vonatjegyet......

Én csak azt nem értem, hogy mi a jó büdös lófaszért kell itt kűzdenem... a picsába is.....mért nem mehetnek a dolgok csak úgy egyszrűen SIMÁN?!

.

.

.

.

.

.

Új Év!

Új Megjelenés!

Új Szlogen!

Új Inci!

Nem tudom mikorra lesz kész az otthoni netem, és nem tudom utána mikor lesz meg az IP címem, szóval nem tudom mikor tudok majd este jelentkezni, de igyekszem! VÉGETEK LESZ! :-)

Boldog Új Évet mégegyszer mindenkinek, jó vissza zökkenést a mókus kerékbe:-)

Igyekszem minél hamarabb megírni a karácsonyi, szabadságos, szilveszteres és mindenes posztot.

Jók Legyetek

PáPá

Inci

Jelzem mnindazoknak akik 2009-re a legjobbakat kívánták nekem, hogy szar sem teljesült belőle. Kérek mindenkit, hogy 2010-re jó kívánságként kizárólag készpénzt, alkoholt vagy üzemanyag utalványt küldjön!!!!

Boldog Újévet Kívánok Mindenkinek!!!!!!

Sajnálom, hogy mostanában el vagyok tűnve, de nagy a család erre felé és hát nem nagyon jut időm az itteni kötelezetségeimre:-D 4-én jönnek hozzám bekötni a netet és akkor majd lesz időm mindenre (beleértve a munkát is).

Addig is minden jót!

PáPá

Inci

Nem szeretnék nevekbe bocsájtkozni, mert még véletlenül sem szeretém ha feledékenységem miatt bárkit is kifelejtenék a jó kívánságokból. Így csak nemes egyszerűséggel csak

MINDENKINEK:(egy pár kedves gondolat:-)

Békés,Kellemes, bejglivel célbadobós, ajándékra rávetődős, csillagszóróval ijesztgetős, halászlében pancsolós Boldog Karácsonyt Kívánok!

Itt volt egy angyalka, s azt súgta nekem:
Gondolj ma azokra, kik szívedbe férnek!
Eszembe jutottatok Ti és a Családotok,
Ezúton kívánok Boldog Karácsonyt!

Pusszantalak benneteket és küldök még nagy öleléseket:-))))

PáPá

Inci

Ne haragudjatok, de az elkövetkező napokban elkell egy kicsit tűnnöm innen a blog.hu-ról.

Nagy gondok lettek itt a munkahelyemen, szóval szíves megértéseteket kérem, de eltűnök egy kis időre. Több itt!(nyugi nem én voltam)

Emailen elérhető leszek.

Mindenkinek kellemes őrültekházát itt a nagy bevásárlások közepette, majd jelentkezem.

PáPá

Inci

Nem éppen ritka esetek egyike vagyok, akik az utolsó pillanatra hagyják a nagy Karácsonyi vásárolgatást.

Soha nem szoktam túlzásba vinni a dolgokat, mármint ami az ajándékvásárlást illeti. Se anyagilag (azt nem is tudnám), se mennyiségileg (azt meg teljesen feleslegesnek tartom). Na szóval, este sikerült összeírnom a kis Jézuskás listámat. 13fő szerepel rajta és ez csak a szűk család, akikkel tartjuk is a kapcsolatot.

Mama, Gy.Mama, Papa, Nagynéni-és pasija, Unokaöcs, Keresztapu-és felesége, Uncsitesó, Kincsem-és anyukája-és tesója, Fater. Nagyjából ötlet az van, hogy kinek mit, de hát a legnehezebb az mindig a párom.  Neki is van egy- két ötletem, de még várok arra a szikrára, amire azt mondom, hogy na igen, ez a tökéletes! Na, a szikra az baszik jönni, így fogalmam sincs, hogy még mit kéne az eddigi apróságok mellé. Meg különben is baromi nehéz vásárolni egy olyan embernek, aki mindent meg tud magának venni amit szeretne (persze bizonyos kereteken belül) és van egy fajta minőségbeli igénye, amivel nekem nagyon nehéz felvenni a versenyt, hogy olyat vegyek amit tudom, hogy szeretne és olyan minőségben amilyenben azt ő szeretné. Hajj, de nehéz.

Azon gondolkoztam, hogy még ha mindenkinek is csak vmi csekély ajándékot veszek, akkor is egy vagyon lesz. Aztán meg majd az utazás is egy vagyon lesz Miskolc-Tbánya, Tbánya-Győr, aztán meg ott van a Szilveszter is. Jajj! Ja és nem tudom, hogy azt említettem-e, hogy szétment a cipőm is és kéne vennem egy újat?! Közben meg angol, vezetés (tudom a főnökömék fizetik, de a plusz órákra nem kérek pénzt, hogy annál kevesebbet kelljen majd visszaadnom), szóval most itt van minden.

Tudom senkinek nem egyszerű ebben az időszakban, tehát tudom, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal.

Nem baj, majd lesz vhogy, olyan még nem volt, hogy ne legyen :-)) Csak nagyon szeretném, hogy olyat kapjanak tőlem a szeretteim, aminek nagyon örülnek, és tudni fogják, hogy egy kicsit én is benne vagyok.

Ma megint haza hoztam a gépet és innen pötyögök az ágyból. El vagyok kenődve.  Nem azért mert esetleg vmi baj történt volna velem, csak a szokásos depi hangulat. Egyedül vagyok, nincs kihez szólnom. Iszom a sörömet, szívom a cigit és jár az agyam. Mindig ez van. Hiába is beszélgetek napközben emberekkel, szinte nem is érdekelnek. Jó velük beszélni, meg van kihez szólni, de ők nem azok az emberek, akikkel az élet nagy történéseiről lehetne beszélgetni. Nem vagyunk egy síkon vagy, hogy szokták mondani?! Akikkel találkozok, mindegyik csak olyan dologról tud beszélni ami őket foglalkoztatja. Kialakuló pasi ügy, meló probléma, vagy ott van az a srác, tudjátok az „autós gyerek” (aki miatt kibukott az egész baráti társaságos szakítós szitu) Na, azt hittem normális és tényleg csak eljárunk sörözgetni, meg dumálni. Aha, persze! Én csak azt nem értem, ha már leszögeztem az elején, hogy SZERETEM A PÁROMAT, én csak sörözgetni akarok eljárni, de ha neki ez nem megy, vagy többet szeretne, akkor hagyjuk az egészet a picsába és akkor ne találkozzunk. Azt mondta, neeem, neeem dehogy is, nem akar Ő tőlem semmit, meg tudja, hogy jól meg vagyunk a Párommal! Csak jó velem beszélgetni, mert nem vagyok hülye tyúk, akivel csak a műkörmösről, a fodrászról, meg a ruhákról lehet beszélni.  Hanem ott vannak az autók, a rally, az olajcsere szóból, nem a napraforgó olajat ragadom ki és a visszacserélhető ruhát ami nem lett jó.  Nem nézek hülyén amikor  a vezetési időkről s a pihenőidőkről beszél, tudom milyen meló ezeket kijátszani, meg ehhez hasonló témák, vagy esetleg bakik. Na mindegy, ezzel is tele lett a tököm, mert még is csak bepróbálkozott(nem tettel, hanem szóval, de nekem akkor is felfordult a gyomrom), szóval én meg inkább kerülöm ezeket a szitukat, mert egyrészt én senkit nem akarok megbántani, másrészt, meg hagyjanak békén engem az ilyenek, akik nem értenek a szép szóból. Ahhh. Mért nem érti már meg mindenki, hogy szeretem a Páromat. Úgy viselkedem, úgy beszélek róla, úgy cselekszem, mi a faszom kell még ahhoz, hogy mindenki megértse?! SZERETEM A PÁROM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 Szebb befejezést nem is tudtam volna a mai posztnak elképzelni:-)

Hát akkor nekem jó éjszakát(23:35), nektek pedig szép napot:-)

PáPá

Inci

Mindenkinek Kellemes Mikit Kívánok a hétvégére. Csizmákat el ne felejtsétek kipuceválni, és a popótokat se felejtsétek el kudugni a paplan alól, hogy a Miki rá tudjon suhintani a virgácsával:-))))))

Mindenkinek válogattam egy- egy vicces képet!

Lányoknak: Vagyok, aJeti, Fricsek, Bogi, Díva,MaryN, Enchantée, Káosz, Barracuda, Sassy,Tittok, Aya

Fiúknak:Ádám, Szingli,Hzizi, Házasember, Zalán, Harrington,BigGeorge,LuPus, Kree, Abdulesmia

Ezt pedig a most tanuló vezetőknek a figyelmébe szeretném ajánlani, így magamnak is és Zetornek is:-)

Szép hétvégét mindenkinek a kis lurkókkal.

Millió Puszika Mindenkinek.

PáPá

Inci

Ui: Utólagosan is bocsánat, ha vki kimaradt. (nem szándékos)

*Fater azért nem tudhatja, hogy vezetek, mert én nem akarom. Az már egy másik kérdés, hogy mért nem akarom. Ez egy kicsit hosszú dolog, de most megpróbálom elmagyarázni gyorsba (ez soha nem ment). Na szóval az úgy volt, amikor kicsi voltam és gyűjtögettem a szülinapokra, névnapokra, erre-arra az ajándék pénzeket, akkor Fater mindig „kölcsön”kérte, mondván mindig kell vmire. Aztán amikor kimentem a németekhez dolgozni 18évesen, csak 80ezret hoztam haza 2hónap alatt, mert a többi pénzemet inkább ruhákra és édességekre (unokaöcsémnek) költöttem, hogy azt legalább ne kérje el tőlem, amit én már elköltöttem. Szóval a maradék 80-nak tudtam, hogy az lesz a sorsa, hogy kihúzza belőlem. Ez nem amolyan lehúzós dolog, hanem inkább olyan, mindig kell vmi nagyon fontos dologra, mint pl: kikötésre váró gáz,villany, júpíszí és még sorolhatnám, milyen számlákra. Aztán mindig igyekeztem kiegyenlítgetni a számlákat. Ja, meg ott van az is, hogy sajnos 16évesen anyukám helyett én örököltem a papám hagyatékénak egy kicsiny részét, ami a telek eladás után 200ezerrel növelhette volna a számlámat. Nem tudom kell e mondanom, hogy nem volt a számlámon egy hetet sem a pénz, mert megfűzött a Fater, hogy beleszeretett egy 250-es Yamaha motorba és ez most egy kihagyhatatlan lehetőség, mert nagyon olcsó(180e). Úgy viselkedett mint egy nagy gyerek, ugrándozott, vigyorgott és olyan jókedvűnek láttam, mint még soha előtte, hát lehetett volna neki nemet mondani? Akkor még olyanok voltunk mit zsák meg a foltja, elválaszthatatlanok. Nem tudtam ps nem is akartam neki nemet mondani, jó volt látni azt az örömet amit én csak álmodni mertem arról amikor nagyon vágytam vmire. Na szóval, meg vettem neki. Aztán amikor eladta, a pénz vhogy elfelejtődött hozzám vissza kerülni. Eltelt másfél év és vett magának egy újabb motort. Egy 500-as Suzukit. Én már előtte is nagyon szerettem volna jogsit, de mindig le lettem hurrogva, mondván nekem az még nem kell. Aztán megint teltek az évek. Most már piálni is elkezdett és lett 3éve egy 700-as Honda Deville-je, de nekem még jogsi mindig nem volt. 1,5 éve ha jól emlékszem kiakadtam és mondtam is neki, hogy soha semmit nem kértem se karácsonyra, se szülinapra, se névnapra, se húsvétra, se télapóra, se ballagásra, se érettségire, semmire az ég egy adta világon. Ez az egy nagyon nagy kérésem lenne, hogy szeretnék egy jogsit. Aztán még mindig csak megvonta a vállát és annyit mondott, ráérsz még azzal. Mindig nagyon irigykedtem az oszt.társaimra, ismerősökre, újgazdag szülők gyerekeire, akiknek a szülők tejeltek a jogsiért. Irigy voltam és még mindig vagyok, de mindegy. Aztán amikor a főnökömék felajánlották, hogy akkor hajrá nyomás a jogsit fizetik, majd vissza adom. Olyan boldog lettem én is, hogy azt hittem kiugrok a bőrömből az örömtől:-) A nagy álmom. Aztán a fejembe vettem, hogy se érzelmi támogatás, se anyagi, se lelkesítés, semmi. Akkor én sem mondok semmit. Nem dicsekszem, nem büszkélkedek, hogy nézd a pici lányod milyen ügyes, hanem csak fogom és odabaszom az orra alá, ne tessék nézd meg. ebben sem segítettél, ezt is már megint egyedül kellett megcsinálnom, mert nem lehet rád számítani semmiben. Eddig erre vagyok a legbüszkébb és már megint egyedül, mint mindenmást. De ennek most nagyon örülök:-)

Aztán majd lesz, ami lesz…… Nem érdekel, hogy esik neki. Könyörtelen leszek. Mostanában már nagyon tele van a tököm, de ezt majd máskor. Előzetesben annyi, hogy már fogalmazódik a levél, amit nekiálltam megírni neki. Még csak az elején tartok a dolgoknak és már írtam vagy 6oldalt.

Nem kell megijedni, se engem nem ütöttek el, se én nem ütöttem még el senkit Hál' Istennek:-))))))

Vezetésről jövő héten bővebben, mert most nincs sok időm. Hózárásom van ilyenkor és a hó utolsó hetében és első hetében mindig elvagyok tűnve, csak kommentelek, mert nincs sok időm. Ez eddig is így volt és mostantól is így lesz, szóval ne ijedjetek meg, ilyenkor is megvagyok, csak a háttérben egy kicsit.

Előzetesben annyi, hogy a vezetés nagyon klassz, élvezem mint állat:-)))))) Az oktatóm is egy állat, szóval baromi jól kijövünk eddig. 3órát vezettem eddig, ebből 1,5órát már városban is. Váúúú!!!!!!!!!!!!!!! Isteni:-) Már parkoltam patka mellé, tolattam, szlalomoztam, megfordultam és intenzív fékeztem is (több kevesebb sikerrel:-))))))))))))

Nagyon szupi, majd a poénokról jövő héten beszámolok:-))))

Mindenkinek szép hétvégét, legyetek rosszak. Vagyoknak pedig: Kitartás Anya, jöv.hét ilyenkor már minden rendben lesz.

Pusszantás!

PáPá

Inci

Sziasztok:-)

Én nem értem mi a tökömnek kell ebből vizsgázni amikor már ilyet is kitaláltak=====>

Nincs igazam?

De mindegy! Nekem sikerült okos telefon nélkül is. Yuppyyyyyy!!!!!! Majd kiugrottam a bőrömből:-))))))))) Köszönöm mindenkinek aki szorított értem. Pusszantás érte:-)

Újraélesztettem egy bábut ami amúgy is lehetetlen, stabil oldalt fektettem az egyik társamat aminek majdnem az lett a vége, hogy kitörtem a kerját:-) Majd elmagyaráztam, hogy mit nem csinálnék ha egy teher autó elütne egy biciklist És még el kellett mondanom, hogy milyen fokozatúak lehetnek az égések. De azt azért nem akartam ide sorolni, amikor a szalagavatón az egyik csajnak elszakadt a melltartója és a reflektorfényben ott virítottak a blúz alatt a mellbimbói:-))))))úgy mint ha nem lett volna semilyen blúz:-)))))))

Na de viccet félre téve, nem volt benne semmi ördöngősség. A pali (öregapó) nem is nagyon figyelte, hogy mit mondok, csak pipált meg X-elt jobbra balra, szerintem a bejgli receptjét is felmondhattam volna azt se vette volna észre. Ezért nem is értem, hogy az egyik srác aki jött velünk, hogy a picsába bukott meg?!Amatör, na ő ne találjon rám, ha vmi bajom esett mert még a végén magamat kellene újraélesztenem:-))))))))

Este meg moziban voltam, megnéztem a New Moon-t.Nekem nagyon tetszett mivel még nem olvastam a könyvet, így nem nagyon volt elvárásom a filmmel kapcsolatban. Igaz voltak gagyi jelenetek, de a sztory űberelte ezeket a részeket is.

Mindenkinek szép hetet!!!!

PáPá

Inci

Most indulok eü vizsgára, szóval tessék nekem nagyon drukkolni!!!!!!!!!!

Puszi Mindenkinek:-)

PáPá

Inci

Nem tehetek róla ez egy nagy kedvencem. Már amikor kiskoromban a Roxette énekelte akkor is nagyon bejött, de ez a feldolgozás az igazi.Hát, ez van én ilyen zenéket hallgatok. Na jó speciel Marilyn Manson-tól ez az egyetlen egy szám amit meghallgatok, szóval nem kell megijednetek tőlem:-) Amúgy a melósomon ez a csengőhangom, így nincs az, hogy kapásból felkapom a telefont, hanem mindig hallgatom egy kicsit:-)

 Tök jól indult a napom, meg minden.

Olyan kellemesen csalódtam ma reggel a buszon két fiatal srácban, hogy már a buszról leszállva meg is fogalmazódott a mai poszt egy része bennem. Erre csak olvasgatom-olvasgatom itt a blogokat és mivel péntek óta nem néztem be Bogihoz és Fricsekhez, gondoltam itt az ideje elolvasgatni, mit írtak ebben a pár napban.

Úgy felhúztam az agyam a picsába is. Most nem fogom mégegyszer leírni, hogy mit írtak és a kommentemet sem, de idemásolom úgy könnyebb lesz.(ez csak a komment a többit klikk a szóra)

Ami még lemaradt.
@Ms. Mazsola: a gyökér nem neked szólt, remélem nem érted félre.Bogiék tudják kire gondoltam. És még vmi.
"Mókás óvszert pirongató ajándéknak szánnám..."
inkább vicces ajándék amin jót lehet röhögni a haverokkal meg a csajokkal. Ha ilyen láttán vki pironkodik, arról meg csak megint az a véleményem, hogy nem véletlenül tartunk itt a szexuális felvilágosulatlanságban ahol. És még emberek csodálkoznak, hogy mennyi tizen éves kiscsajt kettyintgetnek, amikor még a felnőttek is totálisan szexuális analfabéták.

PONT

A síró-picsogó most én vagyok.

Elolvastam Díva tegnapi bejegyzését és nagyon jó volt olvasni, hogy milyen boldog és gazdag a lelke (őszintén örülök neked).

A picsába!(már elnézést). Egy mondattal megbőgettél. Ne haragudj ez nem a te hibád, csak mert annyira....de annyira el vagyok anyátlanodva (ugye a szó, legszószórosabb értelmében) Nekem ma elég volt ez a mondat: "szorosan bújt mind a kettő és csak annyit suttogtak, szeretlek anya..." én még soha nem mondhattam ki ezt a mondatot, de még arra sem emlékszem, hogy kell kimondani Anya. Olyan belülről jövően, feltétel nélküli szeretettel. Nem tudom az milyen:-((((((

Elkezdtem megírni kommentben, de rájöttem, hogy nem szeretnék belerondítani a posztodba amit a boldogságodról írsz, így inkább úgy gondoltam ide írom a véleményem.

Tegnap amúgy is nagyon pocsék éjszakám volt, mondhatni végig bőgtem (már megint)az egészet és lehet, hogy még mindig az éjszaka hatása alatt vagyok. Vagy csak fáradt, vagy csak egyedül........vagy csak péntek 13?!

Fater megint mocskosan bebaszva ért haza és oda csődítette hozzánk a fél kocsmát, ahova ügye én is kijártam, még régen. Vhol jól esett, hogy az az egy-két ember aki átjött már nagyon hiányolt, de aztán gyorsan rájöttem, hogy nagyon is jól tettem, hogy kiszakadtam abból a környezetből, mert látszólag kúrvára nem változott ott semmi. Még így is, hogy nem járok ki vagy 3hónapja, még mindig nem szállnak le rólam és még mindig napirendi téma vagyok, de leszarom. Ha nekik ez az egyetlen egy öröm forrásuk akkor tessék csak. (elég nyomi dolog, de hát egyiknek sincs élete, mármint saját.Ami meg van az meg csupa hazugság). De most nem is ez a lényeg. Nagyjából már majdnem mindenki tud a kint zajló hazugságokról, csak az érintettek nem, és mindenki engem uszít, hogy tálaljak ki, mert nekem már úgy is mindegy. Hogy ezek milyen hülyék. Mindegyik félti a picsáját és senki nem akar a kis gondosz lenni, de már mindegyik arra vágyik, hogy minden kiderüljön. Ezek tényleg azt hiszik, hogy akkora barom leszek, hogy majd magamra vállalom a bűnbak szerepét?! Ha kitálalnék és elmondanék mindent akkor semmivel sem lennék jobb mint ők. Nem de?! Én pedig pont azon vagyok, hogy ne legyek olyan. De igazából még mindig nem ezen akadtam ki, mert ezek a dolgok már nem érdekelnek, csak hát azért még is meglepődtem.

Az igazi bajom tulajdonképpen a Faterral van. Ez úgy nagyjából 3éve kezdődött. Elkezdett inni. Az elején nekem nagyon fura volt, de elviseltem, mert tudtam Ő valójában nem olyan aki minden nap a kocsmában lebzsel, és betudtam annak, hogy ez majd biztos csak egy korszak, amit vmi katartikus szitu váltott ki belőle és majd elmúlik. Na azóta várom. Nem múlik és még csak nem is hagy alább. Kb az utóbbi egy hónap úgy néz ki, hogy h-cs ig "otthon" van(ezt úgy értem hogy nem a rizsánál falunk), és mindennap kint van a kocsmába és merev részegen állít haza vmikor éjjel. Ezzel nem is foglalkoznék, ha tudnék tőle pihenni, de semmi. Rumlizik a konyhában ahogy eszik, majd bebotorkál, nagy csörtetést csapva a szobájába és elalszik(de itt még nincs vége)Kb fél óra múlva felkel, feltépi a szobaajtót (redőny ajtó, szóval olyan hangja van, mintha ágyút robbantanának a lakásban), kironnyol a fürdőbe, majd ott jajgat, hogy ő milyen fáradt, meg "Jajj Istenem, Jajjj Istenem"-ekel kísérve, leveri a wcpapír tartót. Kis pihenés után, a szituáció vissza felé folytatódik. Kikészülök. 6ra megy dolgozni, fél 5kor kel, pedig a melóhelye itt van az utcánk végén 2perc gyaloglás. Abban a másfél órában, vagy 5ször felhúzza még az órát, amire én minden egyes alkalommal, felkelek, vagy vissza sem tudok aludni. Ha nem az órát húzza fel, hanem neki áll készülődni, na azt meg mondanom sem kell, hogy milyen tortúrával teszi. Kávéfőzés egy két óriás hangos és ordenáré böfögéssel kísérve. Majd a kávé után ismét jön a "Jajj Istenem.Jajj Istenem"-ezés. Ekkor kb.1óra alvásnál tartok össze-vissza egész éjszaka, és végre elmegy. Én pára azt gondolom, jeeee, nyertem még egy órát, hogy vissza tudjak egy kicsit pihenni, de nincs menekvés. 20perc múlva visszajön, úgy hogy a kulcsot úgy fordítja a zárba, hogy még a szomszéd is felkel a zárnyelv kattanására.Yes, pihenhettem vagy 10percet.A hétvégéken amikor amúgysem nagyon vagyunk otthon, akkor bezzeg kint van a rizsánál, és nyugotságban, fördőzésekkel vacsorázásokkal tölti a napokat.De amint hazaérünk vasárnap(akkor van neki a fiús napja, jönnek a haverok piálni), akkor kezdődik minden már kora este vagy délután. Így hiába pihenjük ki magunkat a hétvégén a párocskámmal, hétfőn reggel úgy kelünk fel, hogy le sem feküdtünk és hullák vagyunk.

Tegnap éjjel csak az járt a fejemben, hogy be kell jönnöm melóba és azonnal írnom kell, mert nem bírom magamban tartani a dühömet, de nem volt lelki enegiám erőt venni magamon. Reggelre elment a kedvem az írástól, de Díva meghozta az ihletemet.

Most szeretnék szólni, hogy nem word-ből másoltam be a szöveget és nem is olvastam át amit most írtam, szóval ha tele van helyesírási és félre gépelési hibával, akkor az ezért van. A helyesírást majmoló, nyelvtant elemző mágusok most pedig kíméljenek, mert kúrvára leszarom, hogy el tudod-e olvasni a kesze-kusza mondataimat. Akiknek szánom,értik és nem a szavakat nézik, hanem a mondanivalót.

PáPá

Inci (még e nevemet is 3Xra sikerült leírnom)

Írtam az előbb erről egy nagyon jó kis posztot és elszállt a picsbe......,Most baromi ideges vagyok.

Sóval akkor eddig annyiban vagyunk, hogy Nov.16 án 17 órakkor vhol a Ráday utcában leszünk. A hely még a jelentkezők számától függ, ha nem akarunk a sok jó ember kishelyen is elfér teóriára alapozni, akkor érdemes lesz helyetfoglalnunk.

Az eddigi jelentkezők a következők:

Szingli; aJeti;hzizi;Vagyok, aki vagyok;díva naíva;Mary_N; bioDorka;Ádám;Zsit;Sassy;erzelmikáosz; barracud4;Inci.

Akit kifelejtettem az majd rúgjon bele a hátsómba és szóljon, hogy ő is jön:-)))

Aki pedig nem jön a megbeszéltek ellenére sem, annak meg ér núgom szét ennen virtuálisan:-))))

aJetit ez úton szeretném megkérni, hogy a létszámhoz mérten foglaljon nekünk vhova helyet és írja meg, hogy akkor hol is találkozzunk.

Na?! Vki még vmit?!

PáPá

Inci

Gondolom egyikőtök sem felejtette el, hogy ma voltam Kresz vizsgán:-))))És mindenki nagyoin szurkolt, ki ezért, ki azért:-)))))

Nam bírtam ki, hogy ne jöjjek be melóba és ne újságoljam el, hogy SIKERES KRESZ VIZSGÁT TETTEM:-))))))))))))

5 hiba pontom lett és egy képeset sem rontottam. Nagyon büszke vagyok magamra:-))))

Remélem ti is velem örültök:-)))))

Holnap már itt leszek. Addig is puszi mindenkinek:-))))

PáPá

Inci

Na akkor ez most, hogy is legyen?!

Vagy egyben, vagy több részletben? Hogy kinek mikor is lenne jó (az kommentben jöhet) és akkor egyeztetünk. Hogy hol az már részletkérdés, de mivel én nem vagyok annyira ismerős Pesten így a hely választása rátok marad fővárosiakra.

Én már nagyon gondolkoztam egy ehhez hasonló dologra, de nem mertem nagyon előhozakodni vele, mert nem tudtam ki mennyire félti az anonimitását, de akkor ez lehet egy szabadon választott dolog, mindenki részéről. Nekem nem igazán van mit titkolóznom. A képeim itt vannak fent, aki akart az felismert, megismert…..Szóval részemről semmi akadálya semminek.

Na akkor?

PáPá

Inci

 Bocsesz, hogy eddig nem írtam, de hát elég sok a minden és nekem a hó vége mindig ŐRÜLTEK HÁZA.

Mivel csak 4órában dolgozom és otthon nincs netem, így elég kevés időt tudok a blogos dolgaimra fordítani. Ilyenkor mindig megmarad a kommentezés és az olvass, de egy nagyobb lélegzetvételű poszthoz, nem nagyon van időm. De ma engedtem magamnak egy kis lazsálást:-D

Sok itt ilyenkor a bérpapír, jelenlétív, tachográf és a miegymás, amivel foglalkozom. Néha azért vagyok bent tovább, mert túlságosan is ellógom az időt itt a blog.hu-n és be kell hoznom a lemaradásom:-D

Nem is meséltem még nektek, hogy elkezdtem KRESZ-re járni, pedig ez is nagyon kitölti mostanában az időmet.

Okt.14 kezdtem a KRESZT és hétfőn már megyek is vizsgázni, szóval ne izguljatok, hogy merre leszek, hanem inkább szurkoljon mindenki egy kicsit, ha meló közbe lesz egy kis ideje erre koncentrálni, hogy sikerüljön. Nem nagyon vagyok beszarva, mert a csoportból először csak 2embert akart engedni az oktató vizsgázni és az egyik én voltam, mert annyira ügyikének tart:-DDDDDNem hiába az a rengeteg úton töltött idő, amit Apukám mellett utaztam végig a nyári szünetek alatt itt az országban. Már gyerekként is sokat kérdeztem a Fatert a közlekedésről, meg a táblákról így az nem volt vmi nehéz, meg hát autószerelő, szóval a műszaki rész sem annyira bonyolult nekem, mert sokat láttam, hallottam. A másik otthonom a telephely volt kiskoromban(még nagyon kicsi ként) A gépeket amúgy is nagyon imádom, sokszor nem is értem, hogy mit keresek itt az irodában az asztal mögöttJ

De visszatérve a KRESZ-hez. Nagyon mókásak voltak az oktatások. Nagy fájdalom a számomra, hogy még csak most kezdtem bele a jogsiba, mert ahhoz képest, hogy Apukám sofőr még soha nem tanított semmire és nem is díjazta, az ötletet amikor 17éves koromtól elkezdtem nyaggatni, hogy szeretnék jogosítványt. Nagyon féltékeny voltam mindig azokra az emberekre akiknek Apuci, Anyuci nyomta a lét a jogsira a gyereknek, tudván, hogy tuti nekem csak akkor lesz, ha össze spórolom rá a pénzt. Eddig mindig voltak fontosabb dolgok, amire gyűjtöttem és most is meg van másra a pénz, de most nem én, nem Apu, hanem a főnökömék fizetik a jogsimat, amit elég lesz majd csak részletekben visszafizetnem nekik.  Tavaly azért nem álltam neki, mert a fogamat akartam rendbe tetetni, idén meg jött az angol, amit fontosabbnak tartottam elkezdeni, mint a jogsit. Mire egy hónappal ezelőtt azzal jött a főnököm, hogy az mégsem járja, hogy egy személyszállító cégnél dolgozok és nincs jogsim, így gyors leszervezett nekem az egyik sulinál egy gyorstalpalót:-D Apumnak nem is szóltam az egészről, mert úgy döntöttem, hogy majd csak oda nyomom az orra alá a jogsimat, hogy lássa ezt is egyedül sikerült megcsinálnom, és hogy ebben sem számíthattam a segítségére. Emlékszem amikor örököltem, odaadtam neki a pénzem, mert motort akart venni belőle és nagyon beleszeretett, akkor még nem gondoltam volna, hogy soha többet nem látom azt a pénzt. Azóta a 3dik motornál tartunk és nekem még mindig nem lett jogsim. Azt hiszem egyszer tavaly, számon is kértem tőle, hogy az hogy van, hogy más gyerekek mögött mindig ott állnak a szülők és segítik ilyen dolgokban őket, engem viszont ő mindig csak hátráltat. Nem tudok gyűjteni, mert mindig kölcsönkér, amit aztán elfelejt visszaadni, és még ebben sem segített. Aztán mondtam neki azt is, hogy én soha nem kértem semmit gyerekkoromban, nem voltak nagy kívánságaim, nem is vonzott semmi hajthatatlanul, ez az egy, ami nagyon fontos lenne, de csak annyit mondott rá, hogy majd eljön az ideje. Mindig mindenre ezt mondja, amivel nem akar foglalkozni és már tudom ezekből a dolgokból soha nem is lesz semmi. Hát most itt vagyok és tessék. Nélküle, ezt is már megint egyedül. Már a tököm ki van ezekkel a dolgokkal. Van egy autó a házunk előtt, amit nem használ, mert lusta megcsinálni (hengerfej tömítést kell benne cserélni), ha meg lesz a jogsim, megmondom neki, hogy ha már semmit nem segít nekem az életben, akkor azt a kocsit csinálja meg, hogy tudjak vele járni. Még műszaki is van rajta, szóval tényleg csak egy kis hozzáállás kérdése lenne. De már azt is kitaláltam, ha ő nem, akkor meg megcsináltatom vkivel, az hátha nagyobb szégyen lesz neki, hogy még ezt sem képes megtenni.

Egy szó, mint száz, most nagyon odáig vagyok, hogy nemsokára vezethetek. Jupppppyyyyyyy:-DDDDDD Ma még van egy KRESZ oktatásom, csütörtökön jön az EÜ. és ha jöv. hétfőn meg lesz a sikeres vizsgám, akkor már mehetek is a rutinra:-DDDDDDDDDD10óra rutin, 20óra városi vezetés. Remélem az meg lesz max. másfél hónap alatt és akkor reszkess Tatabánya, jövök:-DDDDDDD Végre nem kell a buszmegállóban fagyoskodnom, nem kell a vasútállomásokon dekkolnom a csatlakozáshoz. Istenem, de jó is leszJ)))))))))

Szorítsatok ám nekem hétfőnJ)))))

Szép napocskát.

PáPá

Inci

Nem tudom mi van mostanában a csajokkal, mindenki ihletet kapott Ádámtól (nah, sikerült Fricseknek köszönhetően. Köszi neki mégegyszer)).

Szóval Ádám harisnyás sztoriaitól, mindannyian felbuzdultunk harisnyát és szoknyát húztunk. Érzelmikáosz posztja után nekem is eszembe jutott, hogy azért én sem mindig hordok nacit, gondoltam megmutatom milyenek voltunk amikor beöltöztünk a párommal kis iskolásoknak. Itt is van ni:-))))))))

Hogy mi milyen jót buliztunk aznap:-)))))Nem is értem mért mi nyertük meg a jelmez versenyt:-))))))

Ja, volt a kezemben egy piros-fehér felfújható labda is, de az vhogy lemaradt a képről.

Azért így belegondolva elég viccesen nézünk ki. A super manager úr és az asszisztens lady:-)))))

Remélem mindenkinek sikerült mosolyt csalnom a pofiára ebben a nagy hideg időben:-)))))

PáPá

Inci

Most abba hagynám egy kicsit a múltban való merengésem. Majd talán egy esős borús, szomorú napon folytatom.

Fantasztikusan űber faszán telt a hétvégeJ

Csütörtökön gyors haza tűztem melóból, hogy készítsem a finom ebédet amit23-ra szántam. Mert a hétvégét most nem itt töltöttük nálunk, és nem akartam főzőcskézésre pazarolni az időt, amit a párocskámmal tölthetek. Pénteken kelés után reggeli. Párocskámmal lementünk a tárolóba elővadászni a téli gumikat, Ő nekiállt lecserélni őket én pedig felmentem megcsinálni a fasírtot a főzelékhez. Amikor végzett én még minid a tűzhely mellett álltam, de nagyon rendes volt, besegített egy kicsit, hogy ki tudjak menni cigizni (fújj, de utálja hogy bagózok…)Töltött sört és amég sült a fasirt beszélgettünk. Mire kész lett már éhesek voltunk az illatoktól így hát, ebéd és egy kis póker kettesben következett. Olyan jól elütöttük az időt, kártya, sörözgetés, beszélgetés, nagy röhögések…Vmikor hajnali 2körül hagytuk abba.

Szombatra készültem egy kis meglepivel Párocskámnak, de nem árultam el neki, hogy mi az, csak vártam, hogy elvégezzük, amit aznapra terveztünk. Reggeli, egy film és elindultunk bevásárolni. Miután végeztünk beugrottunk egy helyre ebédelni és mentünk haza. Kis du-i pihengélés után, előhozakodtam a meglepimmel. Egy fürdőzéssel és egy nagy tatarozássalJ  Fürdőolajos, sós habfürdő, bazi nagy habokkal, gyertya meg minden, ami kell. Isteni illat (addigra már az egész lakásban J. Test radír, lábradír, jó átdörzsikézve az egész testét, maszírkázással egybekötve. Törölközés után irány a háló. Félhomályban láb masszázs (imádja, ettől mindig elolvadJ Lábspray és felfrissülés. Úgy kelt fel az ágyból, mint aki megújult, vagy újjá születettJ Úgy szeretem, amikor ilyen apróságnak ennyire tud örülni. Ilyenkor én is mindig nagyon örülök, olyan mintha én is kaptam volna tőle vmit. Vki már a köszönetnek is tud örülni, én meg annak is, hogy csak látom a hálás szemeit, mert érzem, tudja, hogy fontos vagyok és én is neki J))))

Elég durva dologgal állt elő. Még a boltban vettünk egy üveg mézes barackpálinkát, azzal a magyarázattal, hogy ez kell és kész. Hát kiderült mire is kell. Pókerhez, hogy aki veszít, a vakok alatt annak innia kell. Jujjj mondom! Így ketten? Szépen fogunk kinézni. Úgy kezdtük az egészet, hogy mind a ketten nyomattunk egy kicsit. Na, azért finom volt meg kell hagyni. Estére mind a ketten nagyon szépen néztünk ki. Éjfélre már ott tartottunk, hogy mind a kettőnknek kellett inni, vagy 6 kicsit, mert annyit vesztettünk egymás ellen. Hát mondanom se kell nem voltunk már szomjasakJ)))))))

Mindig elcsodálkozok azon, hogy mi mennyire jól tudjuk érezni, élvezni, eltölteni az időt egymás társaságában. Ahogy itt olvasgatom a blogokat rengeteg olyan párkapcsolat van, ahol az emberek úgy élnek egymás mellett, mint két idegen és a kommunikáció lekorlátozódik a gyerekek jegyeinél és a számlák befizetésénél….

Nálunk is eljön majd ez az idő?!

Szép hetet mindenkinekJ))))))))

PáPá

Inci

Fiúk ez a poszt csak rólatok és a hiányotokról:-)))))))

Komolyan mondom hétfő és a fiúk sehol a blog.hu-n. Se Zalán, se Ádám, se Szingliman, se George. Az egyetlen egy rendes posztoló ma Styxx volt. (komolyan mondom, még mindig nem tudom  mért nem értek ahhoz, hogy hogy tudnám a neveket hivatkozásokkal párosítani?!. Ja mert nincs aki szájbarágós módon elmagyarázza)

Magyarázatom a következő, hogy mért lazsálnak ma a fiúk:

Zalán: P.Cs. betegségét úgy átragasztotta Zalánra, hogy most nem Zalán ápolja P.Cs-t a csoda teával, hanem fordítva. vagy a rosszabbik eset, hogy tegnap megint úgy berugott, hogy a reggeli ájulás közben úgy beverte a fejét, hogy nem tér észhez. Hahó!!!!! Vki szóljon már P.Cs-nek, hogy Zalán a végét járja a budi mellett fetrengve.... (Jézus még vicnek is rossz...)

Ádám: itt több variáció is felmerül.1: a pénteki utolsó interjú annyira jól sikerült, hogy a jelentkező leányzót, hazacipelte Judittnak bemutatni és még most is az ágyban fekszenek. 2: Az orosz nő harisnyájával bajlódik, mert hát az oroszok mindent atom biztosra igyekeznek készíteni. Így az orosz harisnya gondolom felér egy erényövvel.3: Péter megint fent volt a hétvégén csak most nem Juditot rendezte le, hanem Ádámot és most a balesetin fekszik, ....hát ...őőő.. tudjátok milyen sérüléssel.....

Szingliman: pénteken összejött egy nővel, akinek megkérte a kezét, szombaton megtartotta a legénybúcsút és vasárnap megvolt az esküvő, ma pedig már a mézeshetüket töltik vho a Riviérán....

vagy csak elment bevásárolni vmi csajjal (rossz döntés volt:-))))))

George-ról meg fogalmam sincs, szolidalít a fiúkkal.......

De mint írtam, most kezdtem csak élni még jobban az életem.

Apu hamarosan kibékült a Nővel (továbbá rizsa) és visszaköltözött hozzá falura. Én maradtam a nagynénéméknél, nekik is jól jött a segítség és én is szerettem, hogy egy kis családi kötelék vesz körül. Meg volt a napi rutin. Reggel gyerek oviba, én suliba, suli után vmi kajcsi főzés ha már elfogyott a hétvégi kaja, utána gyerekért oviba, nagynéni haza, gyerek lepasszol, irány edzés, majd hulla fáradtan, de szívesen mentem „haza”, várt a családom. Faterral hétvégente egy kis tali, beülni vhova egy fagyira, sütire, de semmi extra. Annyi volt a lényeg, ha vhova menni akartam, akkor mivel a nagynéném nem akart beleszólni a nevelésembe, mindig el kellett kéredzkednem telefonon Fatertól. A tanulásra rendesen figyeltem hétközbe, javultak is a jegyeim, hétvégén meg mehettem bulizni. Nagynénémmel nagyon jól összebarátkoztunk, sokat tudtunk beszélgetni, és volt, hogy nem azért feküdtünk le mert kifogytunk a témából, hanem mert hulla fáradtak voltunk. Hál’ Istennek a mai napig is meg van a jó viszony közöttünk, kicsit olyanok vagyunk, mint a szövetségesekJ)))

Aztán lassan a Fater is elmaradozott. Rizsának mindig lett vmi hétvégi program, fürdőzés (Győr, Párkány), autószereltetés, a lényeg egyre kevesebbet tudtunk találkozni, és egyre inkább nem futotta pénzt adnia. Nem akartam a nagynénéméken élősködni, most itt nem a kajára vagy ilyenekre gondolok, de hát cigiztem, eljártam kólázni, nem akartam, hogy ők finanszírozzák az én kis luxusomat, így kerestem egy melót.16körül lehettem még, azt hiszem. Volt egy helyünk ahova akkoriba lejártunk a haverokkal és kerestek pultos kisegítőt hétvégékre. Gondoltam, mi veszteni valóm van, amúgy is ott vagyok minden péntek szombat, legfeljebb összeszedem a poharakat, elmosogatok és még pénzt is kapok érte. Úgy is volt. Nagyon jól éreztem magam. Volt pénzem és nem kellett másnak (Faternak) kuncsorognom, hogy nem elég a heti, vagy kétheti 500Ft. Nagyon jól elvoltam ezzel a kis életemmel, jól ment a suli, volt családom és egy kicsit lehettem gyerek is, meg  nem is…Pont jó volt minden. Eltelt másfél év…

Nyáron Fater összeveszett megint a rizsával. Megint odaköltözött a házunkba, amit addig sem sikerült lakhatóvá varázsolni a másfél év alatt. Se pénz miatt, se idő miatt. Na, mindegy. Megvolt megint a balhé, és a eltökélte magát, ha mást nem is, de az egyik szobát legalább lakhatóvá fogja varázsolni és újra összeköltözhetünk. Sikerült is. Beköltözhettünk. Aha, igen ám! Nem telt bele pár hét, megint kibékült a rizsával. Na fasza. Úgy nézett ki a dolog, hogy hétközbe 1-2 alkalommal otthon aludt, a többit meg a rizsánál. Na, megint egyedül maradtam. Közben lett egy barátom és nagyon sokat voltunk együtt. Én szinte mindig ott voltam náluk, mert ott megint igazi családban éreztem magam. Ekkor már 17 éves forma lehettem. Sokat próbáltam meg segíteni az Anyukájának amikor nem volt otthon, hogy ne azzal kelljen még meló után foglalatoskodnia, hogy a romokból összeszedje a lakást így mire hazaért, igyekeztem megcsinálni mindent amit a kisfiára bízott.(persze ő azt nem tudta, hogy a drága kisfia nem csinál semmit otthon). Ebből anyós jelöltnek csak annyi jött le, hogy a fiának van egy bnője akinek meghalt az anyja, és egésznap itt bassza a rezet nálunk. Na fasza, mondom ismét. Ha nem kell ennyi segítség, amit eddig adtam( megfőztem mire haza jött, külön vacsorát csináltam nekik, ha éppen úgy szottyant kedvük, se ezt nem is hánytorgatnám fel mert szívesen csináltam, csak akkor ne mondja nekem azt, hogy nem csináltam semmit), akkor innentől kezdve ennyi se lesz. Egyre kevesebbet voltam náluk, nem ettem, amiből ittam poharat képes voltam elmosogatni, úgy hogy a halom mosogatni valót ott hagytam a mosogatóba. És ennyi. Észrevette, hogy nem is volt az olyan rossz dolog. Állítólag volt egy nagy balhé miattam a családba Após és Anyós között, mert Após felvilágosította, hogy amikor Anyós eltűnik órákra vásárolgatni, akkor bizony nem az égből pottyan a tűzhelyre a kaja, és amikor el van mosogatva, akkor azt bizony nem a manók mosogatták el. Rögtön szemléletet váltott a Nő, de addigra már engem nem érdekelt. A pasimmal szétmentünk, így visszatértem a magam kis magányos, pasi nélküli, apuka nélküli világomba. Jöttek a haverozások, bulizások megint. Ekkor már 18 voltam és battyogtam kifelé a suliból. Apuka kezdett besokallni abból, hogy azt látta (abba az 1-2napba amit otthon volt képes tölteni) jövök megyek, bulizgatok. Volt egy próbálkozása, hogy akkor most el kezd nevelni, aztán gyorsan leállítottam, hogy nem 18évesen kéne nevelni, amikor már megvan a magamhoz való eszem, hanem akkor kellett volna amikor a nőjét választotta helyettem és képes volt, kéthetente odalökni egy szelet sütit a cukrászdába, meg egy 500-ast. Elmeséltem neki, hogy milyen társaságokban voltam benne és meg volt a magamhoz való eszem ahhoz is, hogy ne kövessem azokat a negatív példákat amiket láttam. Amikor mindenki drogozott körülöttem, vhonnan csak tudtam, hogy nekem ez nem kell és nem követtem a példájukat, vagy hogy láttam amint a lányok hulla részegre isszák magukat és hogy viselkednek velük a fiúk, azt is tudtam nem akarok inni. Nem szexeltem fűvel-fával, ekkor tudtam mi a helyes és mi a helytelen. Amitől féltett azon már mind túlestem és jelesre vizsgáztam az élet előtt, nem kallódtam el, pedig senki nem volt mellettem. Akkor kérdem én, mit kell még nevelni rajtam 18évesen? Nem tudott volna már újat mondani…..

A Fater összejött a faluban egy csajjal, én az elején nem is tudtam (bármennyire is pletyós egy falu én ilyeneket nem tudtam, mert nem tartottam senkivel kapcsolatot, nem is voltam otthon), már csak akkor szereztem tudomást, amikor mondta Apu, hogy menjek bemutatkozni. Na mondom fasza, megint egy újabb pofavizit, és ennek se lesz jobb vége mint szokott. Na mindegy, mentem.

Amikor megálltunk a ház előtt, azt hittem eldobom az agyam, akkora hodály volt. Kétszintes, baszott széles, baszott hosszú. Mondom te atya ég, hányan laknak itt?! Mindegy bementünk. Nő kedves mosolygós, tiszteletet megadva lemagáztam, persze monda nyugodtan tegezzél ám. Há’ még jó hogy megengeded (ennél nagyobb falatokat is fogyasztottam-gondoltam). Nő elvált, két gyerek. Fiú egy évvel fiatalabb, mint én, a leány alsós. A nagy ház a válásból maradt meg, volt pénz rendesen. Nőt is megviselte az élet. Anyukám városából menekült az első férfi karjaiba, aki csúnyán kihasználta és megcsalta, majd ott hagyta a két gyerekkel.

Lassan egész jó összemelegedtek, odaköltöztünk, mert az majd nekünk milyen fasza lesz. Ja, marhára. Én akkor kb15 lehettem (tudom ez most viccesen fog hangzani), de nekem már megvolt a magam kis bejáratott élete. Edzések, barátok, haverok, meg az állandó jövés-menés, Apu nem is foglalatoskodott vele nagyon, amég rendbe volt a suli (az meg mennt, úgy ahogy). Amint odaköltöztünk vmi anyai ösztön, vagy nem tudom mi (szerintem SÁRKÁNYOSSÁG), volt ami eluralkodott rajta és mindent meg akart nekem szabni, amik eddig teljesen jól működtek a Fater és köztem. Főtt kaja szinte soha nem volt otthon, a konyhában egy bazi nagy konyha pult van ami végig fut a falon, az állandóan tele volt mosatlannal, mert addig nem mosogattak amég az összes pohár és az összes tányér el nem fogyott. Nekem ez marha fura volt, mert mint már említettem Fatert már az is zavarta, ha 3 tányér volt a mosogatóban, de ez még nekem is sok volt, nem ilyen neveltetést kaptam. Na mindegy. Lassan rá kellett jönnöm, hogy ez a nő akkora paraszt, hogy simán villoghatna Dózsa György mellett ügetve a lovon. Volt egy nagyon nagy szitu. Én kis jótét lélek (mekkora hülye voltam), nő nagytakarítást akart rendezni a lakásba, de behívták hétvégére dolgozni, nekem meg pont nem volt az ország másik felén meccsem, szóval úgy gondoltam meglepem. Gondoltam elmosogatom az összes mindent (2órás mosogatás volt, mert minden bele volt száradva és olyan sok volt). Oké azt letudtam, majd gondoltam nekiállok az ablakokat megpucolni, azt azért hozzá kell tennem, hogy 17db akkora ablakai vannak, mint a panelokban. Na figyu, megpucoltam az összeset, azt hittem beszarok az utolsóhoz érve. Na, gondoltam én kivettem a részem elég rendesen a takarításból, leány közbe tévézett, fiú otthon sem volt, mert amikor az Anyja dolgozott, mindig csavargott. Úgy, hogy jól végezvén dolgomat, beültem a kis szobámba tévéztem vagy már nem is tudom. Haza jött a Nő, az hagyján, hogy nem vett észre semmit (pedig az hogy elfért a konyhában, nem tudom, hogy nem lehetett észrevenni), da amikor elújságoltam kis aranyosan, hogy ilyen ügyi vagyok, meg hogy azért csináltam, hogy neki könnyebb legyen, mit mondott?  JÓ.

Hát még jó hogy jó, BAZD MEG! Semmi köszi, vagy aranyos vagy, vagy, hogy nem kellett volna, segítettem volna, nem kellett volna egyedül…SEMMI. Csak ennyi JÓ.2 hónapja laktunk ott, hát melyik az a marha rajtam kívül aki ezt megcsinálta volna, szerintem senki. Na mondom jól van itt se fogok többet keresztbe tenni egy gyufaszálat sem. Így is történt. Onnantól kezdve úgy leszartam, ahogy volt. Mindent. Szerintetek mit csináltam?!   Hát persze, hogy még többet sportoltam. Közben középsulis is lettem, jöttek az újabb haverok, buliba invitálás, de akkor én még nem voltam előtte sehol buliba. Megbeszéltük Faterral, ha szeretnék elmenni vhova akkor szóljak neki elvisz és értem is jön, csak szóljak, nehogy úgy lelépjek. De nem kellett, mert nem jártam még akkor sem. Amikor az első külön buliba mentem, szóltam is neki, megbeszéltük kedden, hogy szombaton elvisz, és ha vége, akkor hívom telefonon és jön értem. OkézsokéJ))))))) Szombaton, amikor nekiálltam készülődni, Fater még nem volt otthon a Nő meg megpróbált befenyíteni, hogy én bizony nem megyek sehova, mit képzelek én magamról kis taknyos. Én meg mondom, de biza megyek, mert a Faterral le van beszélve és slussz-passz (nehogy már Ő dumáljon nekem, semmi közünk egymáshoz, csak annyi, hogy a Faterom kurogatja). Na majd akkor ő jól beköp a Faternak, hogy bagózok és ne feleseljek, mert hát ő a vki. Na, mondom az bukó, mert a Fater az én cigimet szívja, amikor neki nincs és különben is, a mi kapcsolatunk annyira őszinte, hogy nekem semmi takargatni valóm nincs Apu előtt, szóval ezt benyalta. Mire Apu hazaért, én már teljesen ki voltam borulva, bőgtem mint egy szarvasJGyors összeszedtem a motyóm és elindultunk, nagy huza-vona után otthonról, hogy bevigyen a városba a buli helyre. A kocsiban azért elmagyaráztam a Faternak, ha hazamegy magyarázza már el a nőjének, hogy én nem az ő gyereke vagyok, és ha mi vmit megbeszélünk akkor az úgy is marad, neki semmi joga beleszólni a mi kis megállapodásainkba. Onnantól kezdve úgy is volt. Nem is beszéltünk egymássalJ) A buli nagyon jó volt, de nem akartam sokáig maradni éjfél körül hívtam Aput, hogy jöhet értem. Baromi sokára jött értem és nem is a Nő autójával, hanem a szomszédéval és a szomszéd faszi is ott van vele. Néztem, hülyén, hogy mi van. Hát azt hittem beszarok amikor elmesélte a Fater, hogy milyen rumli volt amikor telefonáltam. Azt mondta, hogy nem adja oda az autót és hogy a gyerek majd azzal jön haza amivel akar?! WHÁT?????? Hát milyen anya az ilyen aki azt tudja mondani egy gyereknek aki kint van az éjszakában, hogy majd hazajössz azzal amivel akarsz???????????????????????????? És ennek a nőnek van 2gyereke. Nem normális, de mindegy. Az egész család (nagyszülők, nagynéni), engem néztek hülyének, hogy mert én mindenkiben csak a rosszat lázom és hogy mért nem tudom szeretni egyik nőét sem a Faternak. Hát évekkel később mindenki nekem adott igazat, hogy 8évvel ezelőtt nem is voltam én olyan hülye, mert tényleg igazam van, ez nem anyának való és nem normális. De akkor nem hitt nekem senki. Egyedül maradtam, mindennel. Már megint. Le se szartam, erős kislány voltam én.

Apu meg a nő összevesztek karácsony előtt vmin, nem tudom min, mert én beszéltem velük, csak éltem a kis életemet a kisszobában, néha kimentem a fürdőbe, de senkivel nem beszéltem abból a családból. A Fater meg ugye mindig dolgozott, tehát igyekeztem minél kevesebbet otthon lenni. Szóval összevesztek, a költözési határidőnk 2nap volt, ami pont 24re esett. Na szerintetek?! Szenteste kirakni egy embert az utcára egy gyerekkel, tudatában annak, hogy nincs hova menniük?! A két nap pakolással telt, én mentem nagynénémékhez, Apu meg szerzett magának egy ágyat, amit elvitt a házunkba (ahol se fűtés se semmi nem volt. az asztalon a pohárba megfagyott a víz olyan hideg volt), és oda rendezkedett be. A szentesténk nagyon fasza volt, mondanom se kell. A nagyiéknál találkoztunk, aztán mindenki ment a maga kis helyére. Szép kis szenteste.

Innentől kezdve még jobban elkezdtem élni a magam kis életét. Nagynénéméknek sokat igyekeztem segíteni, mert hát még is hálával tartoztam nekik, hogy befogadtak magukhoz. Az unokaöcsém még nagyon kicsi volt, sokat voltam vele amég a felnőttek dolgoztak, olyanok lettünk, mint a testvérek. Ő akkor még csak 3-4éves forma lehetett. Én vittem oviba, én mentem érte, én játszottam vele, mi mindent együtt csináltunk. Így alakult, hogy a háztartásvezetés mellé még a gyereknevelésbe is sikerült belekóstolnom.

PáPá

Inci

Elkezdtünk megpróbálni újra talpra állni.(nem ment.)

Lakásunkat eladtuk, feléltük, Papáék lakásába költöztünk ahonnan kirakták az albérlőket. 13éves voltam. „Nagylány lettem” nem volt kivel megbeszélnem, mert hát ugye egy Mama mégsem úgy tudja a dolgokat, ahogy az mostanában megy. Serdültem. Egyedül voltam (Apu mindig dolgozott éjjel járt haza, vagy haza sem jött). Suli ment (ahogy). az oszt.társaim utáltak. Mindig el tudtam beszélgetni a felnőttekkel és senkinek nem tetszett, hogy jóban vagyok a tanárokkal, pedig soha nem voltam jó tanuló. Egy vmire való tanár szereti a rafkós, nagypofájú diákokat amég tisztában vannak a határokkal. Hát én tisztában voltam, csíptek, mindenki ismert. A háztartás technika tanár velem tartatta az órát, nekem addigra már nem okozott gondot összerittyenteni egy paprikás krumplit, vagy kikeverni egy egyszerű palacsinta tésztát. Mindenki csak azt hajtogatta segg nyaló vagyok. tartottam biosz órát is, amikor nem volt tanárunk és ahelyett, hogy rosszalkodtunk volna (az én gyerekkoromban még volt ilyenJ) elolvastam az anyagot és kibattyogtam a táblához, lerajzoltam vmi bibét és arról beszéltem, amit a könyvben az apró betűben írtak, amit tudtam úgy sem olvas senki. Amikor megjött a helyettesítő tanár eldobta az agyát, hogy mindenki, hogy issza a szavaimat. Persze kaptam egy dicséretet, aminek megint az lett a vége, hogy mindenki utált, pedig az alkalom mindenki előtt nyitott volt. A csajok csak azért barátkoztak velem néha, mint amint már írtam egyszer, hogy a haverjaim közelébe kerüljenek és lenyúlják az éppen aktuális plátói szerelmemet. Már akkor megfogadtam, hogy nekem nem kellenek női bnők, mert mindegyik egy rohadék picsa. Mind ezt 6-os koromban.

Fél év után Fater összejött az előző sulimból a volt alsós oszt.főnökömmel. Na azt most úgy kell elképzelni, hogy egy 40x éves pedagógus, akinek nincs gyereke, és tapasztalataim szerint nem is szereti őket. Fasza nem?! Na mindegy. Oda kellett költöznünk hozzá, mert nagyfater eladta a lakást és nem volt hova mennünk, így maradt a Nyanyesz (én csak így hívtam a háta mögött)másfél évig éltünk ott, na az nem volt semmi. 14évesen amikor elindultam otthonról, hogy megyek a mamámhoz, mert megbeszéltük, hogy segítek neki egy pénteki délutánon, a Nyanyesz utánam rongyolt az ajtóba és mondta, hogy addig nem mehetek sehova amég nincs kész a leckém. Telefonálni soha nem engedett így nem tudtam volna szólni a mamának, hogy ne izguljon, nem tudok menni, mert ez a vén banya nem enged, így úgy döntöttem, hogy márpedig én megyek. Azt mondta erre a Nyanyesz, hogy akkor tegyem le a lakáskulcsot és vigyek pizsamát is, mert ott alszok ahol akarok, Ő nem fog beengedni. Na, szerintetek? Egy pedagógus, ezt mondja egy 14éves gyereknek, csak azért mert nem írja meg péntek délután a leckéjét. Vén kurva. Az is lett. letettem a kulcsot, fogtam a kis bringámat és mentem a dolgomra. Apu másnak keresett telefonon, mondta menjek haza, mondtam, ha ott a Nyanyesz akkor nem megyek. Mire haza értem hál istennek elhúzott a picsába és sikerült Apuval beszélni normálisan. Ez a hülye kurva azt mondta neki, hogy én csak fogtam magam és leléptem, Ő meg, hogy izgult értem, mi lehet velem. (WHAT?) Azt hittem felrobbanok, aztán amikor elmondtam ezt a pizsamás szöveget, akkor meg a Fater kapkodta a levegőtJ Volt ám ne mulass, amikor hazajött a Nyanyesz. He-He. Na mindegy. Nem sokat akartam otthon lenni gondolom, most már megértitek mért is!

 A mi korosztályunknak akkor 3edzése volt a héten, de lejártam inkább a nagyobb korosztályhoz is edzeni, mert az utcán nem akartam csavarogni, bnők nem voltak, akiknél elütöttem volna az időt, így maradt az edzés. Így lett nekem heti 8 edzésem és volt, hogy egy nap 4órát edzettem egyhuzamban, mert egymás után volt a mi és az idősebbek edzése. Szerettem, Imádtam… nem akartam semmi mást csak a legjobb lenni, a leggyorsabb, a legügyesebb, a legterhelhetőbb. Hamar el is jött az eredmény. Egy év alatt eljutottam arra a szintre, hogy nem csak serdülőbe játszottam , hanem feljátszhattam a kadett, ifi és a felnőtt csapatba is. Olyanok ellen játszottam, mint a Trutykó felesége a Zsolnay Gyöngyi [ ( gondolom mindenki tudja hogy a MiZo PVSK-ban játszottJ) és az sem mellékes, hogy az Apukája volt az edzőm] én kis 14éves kis takony, elértem amit más csak 20on pár éves korában. Nem volt a csapatban ellenfelem. Istenem mennyire is szerettem. Az volt az én igazi életem. Az edzőm volt az apám és a csajok voltak a testvéreim. A napjaim úgy néztek ki, hogy reggel suli, 2től énekkar (az a másik szerelmem volt) 4től edzés 8ig, utána hazabuszozás, hulla fáradtan ágyba esés, és jött a következő nap. Az a rohadt Nyanyesz meg azzal büntetett minket, ha vmi baja volt, hogy nem főzött nekünk, így amikor én és a Fater hazaértünk este, nem hogy főtt kaja nem volt otthon, de még egy szelet kenyér sem. Így azt is meg kellett tanulnom, ha vmi kell, akkor azt igen is nekem kell megteremtenem magamnak. Néha kaptam Fatertól zsebpénzt, azt arra költöttem, hogy ha megyek haza, akkor bevásároljak a boltba vmi ennivalót kettőnknek. Soha nem basztam el a pénzt tudtam, hogy van annak a helye. Nekem nem kellett diszkmen, meg mp3 lejátszó, csak egy kis gagyi vólkmenem volt, amit arra használtam, hogy amikor otthon voltam bedugjam vele a fülemJ Ja tévézni nem tévézhettem, így  lefekvés előtt hallgattam a rádiót, mert a kis gagyin elromlott még a lejátszó is, szóval maradt a Csiszár só. Így éldegéltünk mi.

Amikor már a Faternak is betelt a pohár Nyanyesszal kapcsolatban, egy nap megvártuk amég elmegy vmi hülye pedagógus tovább képzésre, és leléptünk szó nélkül. A kulcsot csak bedobtuk a postaládába és gyíííí. Apu talált vmi albérletet a közeli faluban és odaköltöztünk, ismét kettecskén. Tél volt, nagyon hideg, fűtés nem volt és áram sem, mert az előttünk lakó nem fizetett és kikapcsolták, vagy is azt hiszem lekötöttek minket az oszlopról is. Bele telt egy kis időbe mire Fater összeszedett annyi pénzt, hogy kifizesse a hátralékokat, de addig is elvoltunk. Már végre nyugodtan. Persze megint jött az a korszak, hogy egyedül voltam állandóan, így még mindig maradt, hogy nyomatom a kosarat és semmi más nem érdekel. 8os voltam ekkor. Péntekenként éjfélre értem haza, mert sok volt a minden. De. suli, du 2től énekkar, 4kor edzés, 8kor megint énekkar, 9kor még egy edzés és az utolsó 11órási busszal jártam haza, természetesen hulla fáradtan. Fater vagy otthon volt addigra már, vagy nem. Mindegy volt. Zene be a fülbe, paplan alá jól bebújás (baromi hideg volt) és alvás. Néha sírdogálás, hogy nekünk milyen szar is az életünk és mért nem lehet soha egy kicsit jobb.

Minden gyerek élhette a maga kis életét a maga kis gyerekszobájában, legózhatott, mecsizhetett, én meg bújtam a szakácskönyvet, hogy éppen mivel lephetném meg a Fatert ha hazajön, hogy büszke lehessen az ő pici lányára, hogy milyen ügyes is. De mindig minden tök természetes dolog volt. Fincsi volt a kaja, tiszta volt a ruha és rendben volt a lakás. A legnagyobb probléma mindig az volt mégis, hogy nem volt elmosogatva (ez a mai napig is így van, ha van 3tányér amit nem mosogattam el, akkor még most is megy, hogy nem igaz, hogy már megint nincs elmosogatva) Te jó isten, hogy én mennyi paprikás krumplit megfőztem már az életbenJ így visszagondolva. Nem kell izélni most ezen, az volt a legolcsóbb és leglaktatóbb kaja. Na mindegy, csak egy kicsit visszagondoltam.

Jött a következő nő, de erről majd holnap….

Szép napot!

PáPá

Inci