A Fater összejött a faluban egy csajjal, én az elején nem is tudtam (bármennyire is pletyós egy falu én ilyeneket nem tudtam, mert nem tartottam senkivel kapcsolatot, nem is voltam otthon), már csak akkor szereztem tudomást, amikor mondta Apu, hogy menjek bemutatkozni. Na mondom fasza, megint egy újabb pofavizit, és ennek se lesz jobb vége mint szokott. Na mindegy, mentem.

Amikor megálltunk a ház előtt, azt hittem eldobom az agyam, akkora hodály volt. Kétszintes, baszott széles, baszott hosszú. Mondom te atya ég, hányan laknak itt?! Mindegy bementünk. Nő kedves mosolygós, tiszteletet megadva lemagáztam, persze monda nyugodtan tegezzél ám. Há’ még jó hogy megengeded (ennél nagyobb falatokat is fogyasztottam-gondoltam). Nő elvált, két gyerek. Fiú egy évvel fiatalabb, mint én, a leány alsós. A nagy ház a válásból maradt meg, volt pénz rendesen. Nőt is megviselte az élet. Anyukám városából menekült az első férfi karjaiba, aki csúnyán kihasználta és megcsalta, majd ott hagyta a két gyerekkel.

Lassan egész jó összemelegedtek, odaköltöztünk, mert az majd nekünk milyen fasza lesz. Ja, marhára. Én akkor kb15 lehettem (tudom ez most viccesen fog hangzani), de nekem már megvolt a magam kis bejáratott élete. Edzések, barátok, haverok, meg az állandó jövés-menés, Apu nem is foglalatoskodott vele nagyon, amég rendbe volt a suli (az meg mennt, úgy ahogy). Amint odaköltöztünk vmi anyai ösztön, vagy nem tudom mi (szerintem SÁRKÁNYOSSÁG), volt ami eluralkodott rajta és mindent meg akart nekem szabni, amik eddig teljesen jól működtek a Fater és köztem. Főtt kaja szinte soha nem volt otthon, a konyhában egy bazi nagy konyha pult van ami végig fut a falon, az állandóan tele volt mosatlannal, mert addig nem mosogattak amég az összes pohár és az összes tányér el nem fogyott. Nekem ez marha fura volt, mert mint már említettem Fatert már az is zavarta, ha 3 tányér volt a mosogatóban, de ez még nekem is sok volt, nem ilyen neveltetést kaptam. Na mindegy. Lassan rá kellett jönnöm, hogy ez a nő akkora paraszt, hogy simán villoghatna Dózsa György mellett ügetve a lovon. Volt egy nagyon nagy szitu. Én kis jótét lélek (mekkora hülye voltam), nő nagytakarítást akart rendezni a lakásba, de behívták hétvégére dolgozni, nekem meg pont nem volt az ország másik felén meccsem, szóval úgy gondoltam meglepem. Gondoltam elmosogatom az összes mindent (2órás mosogatás volt, mert minden bele volt száradva és olyan sok volt). Oké azt letudtam, majd gondoltam nekiállok az ablakokat megpucolni, azt azért hozzá kell tennem, hogy 17db akkora ablakai vannak, mint a panelokban. Na figyu, megpucoltam az összeset, azt hittem beszarok az utolsóhoz érve. Na, gondoltam én kivettem a részem elég rendesen a takarításból, leány közbe tévézett, fiú otthon sem volt, mert amikor az Anyja dolgozott, mindig csavargott. Úgy, hogy jól végezvén dolgomat, beültem a kis szobámba tévéztem vagy már nem is tudom. Haza jött a Nő, az hagyján, hogy nem vett észre semmit (pedig az hogy elfért a konyhában, nem tudom, hogy nem lehetett észrevenni), da amikor elújságoltam kis aranyosan, hogy ilyen ügyi vagyok, meg hogy azért csináltam, hogy neki könnyebb legyen, mit mondott?  JÓ.

Hát még jó hogy jó, BAZD MEG! Semmi köszi, vagy aranyos vagy, vagy, hogy nem kellett volna, segítettem volna, nem kellett volna egyedül…SEMMI. Csak ennyi JÓ.2 hónapja laktunk ott, hát melyik az a marha rajtam kívül aki ezt megcsinálta volna, szerintem senki. Na mondom jól van itt se fogok többet keresztbe tenni egy gyufaszálat sem. Így is történt. Onnantól kezdve úgy leszartam, ahogy volt. Mindent. Szerintetek mit csináltam?!   Hát persze, hogy még többet sportoltam. Közben középsulis is lettem, jöttek az újabb haverok, buliba invitálás, de akkor én még nem voltam előtte sehol buliba. Megbeszéltük Faterral, ha szeretnék elmenni vhova akkor szóljak neki elvisz és értem is jön, csak szóljak, nehogy úgy lelépjek. De nem kellett, mert nem jártam még akkor sem. Amikor az első külön buliba mentem, szóltam is neki, megbeszéltük kedden, hogy szombaton elvisz, és ha vége, akkor hívom telefonon és jön értem. OkézsokéJ))))))) Szombaton, amikor nekiálltam készülődni, Fater még nem volt otthon a Nő meg megpróbált befenyíteni, hogy én bizony nem megyek sehova, mit képzelek én magamról kis taknyos. Én meg mondom, de biza megyek, mert a Faterral le van beszélve és slussz-passz (nehogy már Ő dumáljon nekem, semmi közünk egymáshoz, csak annyi, hogy a Faterom kurogatja). Na majd akkor ő jól beköp a Faternak, hogy bagózok és ne feleseljek, mert hát ő a vki. Na, mondom az bukó, mert a Fater az én cigimet szívja, amikor neki nincs és különben is, a mi kapcsolatunk annyira őszinte, hogy nekem semmi takargatni valóm nincs Apu előtt, szóval ezt benyalta. Mire Apu hazaért, én már teljesen ki voltam borulva, bőgtem mint egy szarvasJGyors összeszedtem a motyóm és elindultunk, nagy huza-vona után otthonról, hogy bevigyen a városba a buli helyre. A kocsiban azért elmagyaráztam a Faternak, ha hazamegy magyarázza már el a nőjének, hogy én nem az ő gyereke vagyok, és ha mi vmit megbeszélünk akkor az úgy is marad, neki semmi joga beleszólni a mi kis megállapodásainkba. Onnantól kezdve úgy is volt. Nem is beszéltünk egymássalJ) A buli nagyon jó volt, de nem akartam sokáig maradni éjfél körül hívtam Aput, hogy jöhet értem. Baromi sokára jött értem és nem is a Nő autójával, hanem a szomszédéval és a szomszéd faszi is ott van vele. Néztem, hülyén, hogy mi van. Hát azt hittem beszarok amikor elmesélte a Fater, hogy milyen rumli volt amikor telefonáltam. Azt mondta, hogy nem adja oda az autót és hogy a gyerek majd azzal jön haza amivel akar?! WHÁT?????? Hát milyen anya az ilyen aki azt tudja mondani egy gyereknek aki kint van az éjszakában, hogy majd hazajössz azzal amivel akarsz???????????????????????????? És ennek a nőnek van 2gyereke. Nem normális, de mindegy. Az egész család (nagyszülők, nagynéni), engem néztek hülyének, hogy mert én mindenkiben csak a rosszat lázom és hogy mért nem tudom szeretni egyik nőét sem a Faternak. Hát évekkel később mindenki nekem adott igazat, hogy 8évvel ezelőtt nem is voltam én olyan hülye, mert tényleg igazam van, ez nem anyának való és nem normális. De akkor nem hitt nekem senki. Egyedül maradtam, mindennel. Már megint. Le se szartam, erős kislány voltam én.

Apu meg a nő összevesztek karácsony előtt vmin, nem tudom min, mert én beszéltem velük, csak éltem a kis életemet a kisszobában, néha kimentem a fürdőbe, de senkivel nem beszéltem abból a családból. A Fater meg ugye mindig dolgozott, tehát igyekeztem minél kevesebbet otthon lenni. Szóval összevesztek, a költözési határidőnk 2nap volt, ami pont 24re esett. Na szerintetek?! Szenteste kirakni egy embert az utcára egy gyerekkel, tudatában annak, hogy nincs hova menniük?! A két nap pakolással telt, én mentem nagynénémékhez, Apu meg szerzett magának egy ágyat, amit elvitt a házunkba (ahol se fűtés se semmi nem volt. az asztalon a pohárba megfagyott a víz olyan hideg volt), és oda rendezkedett be. A szentesténk nagyon fasza volt, mondanom se kell. A nagyiéknál találkoztunk, aztán mindenki ment a maga kis helyére. Szép kis szenteste.

Innentől kezdve még jobban elkezdtem élni a magam kis életét. Nagynénéméknek sokat igyekeztem segíteni, mert hát még is hálával tartoztam nekik, hogy befogadtak magukhoz. Az unokaöcsém még nagyon kicsi volt, sokat voltam vele amég a felnőttek dolgoztak, olyanok lettünk, mint a testvérek. Ő akkor még csak 3-4éves forma lehetett. Én vittem oviba, én mentem érte, én játszottam vele, mi mindent együtt csináltunk. Így alakult, hogy a háztartásvezetés mellé még a gyereknevelésbe is sikerült belekóstolnom.

PáPá

Inci