Abdulesmia érdekes játékot játszik itt a blog.hu-n. Miután tegnap kommentelt gondoltam benézek hozzá. A játék lényege, hogy kitalál egy tárgyat, vagy fogalmat, vagy akár mit és arra ösztönöz bennünket, hogy egy szóval jellemezzük.

Egy tegnapi fogalma: Vallás, mi az a szó amivel jellemeznénk?!

 

Már megint baromi narcisztikus leszek és előre is szeretnék bocsánatot kérni azoktól az emberektől,akik akármilyen vallást is gyakorolnak, nem szeretnék senkit megbántani.

Na, nekem az első gondolatom a Történelem. Ez a szó jutott legelőször az eszembe. Történelem, azért, mert mindig is azt tanultuk a töriórákon, hogy a történelmet mindig a győztesek írják és számomra a vallás is pont ilyen. A másik pedig a hazugság. Az egész vallásosságot pont olyannak gondolom, mint a politikát. Ígérnek, hazudnak, fűt-fát ígérnek pénzért és a hiszékeny Istenfélő emberek, a jobb élet, a bűnbocsánat és mennyország reményében, hisznek és ezáltal cselekednek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mért kell nekem hinnem Istenben,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Allahban,

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

vagy Buddhában?!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mért nem hihetek Jóska Pistában, aki vhol onnan fentről figyel ránk, aki sorsunkat cselekedetük révén ítéli meg, aki majd eldönti, hogy viselkedtem az életem folyamán és az alapján állapítja meg, hogy az örökké valóság mennyországába sorol, vagy az égető pokol tüzével súlyt le rám, vagy esetleg ami még nagyobb büntetés, visszaküld az élők sorában és egy új élettel ajándékoz meg, de egy rossz sorssal?! Mért nem hihetek minden vallásban egy kicsit? Mért kell nekem csak a Keresztény Katolikus vallást, vagy a Buddhizmust választanom ahhoz, hogy elnyerjem a megtisztulásom az álltaluk előírt feltételek révén?! A koránt még nem olvastam, szóval nincs szerencsém tudni, hogy mért kell robbantgatni, tehát erről nem szeretnék írni, mert nem vagyok tájékozott a témában. De erről is csak annyi a véleményem, hogy nagy észlények lehetnek, hogy azt hiszik ezzel tesznek jót Istenüknek, hogy más embertársaikat irtják. Mielőtt robbantanak, elmondanak egy imát, hogy ők ezt a jobb élet reményében teszik és akkor már minden meg is van bocsájtva?  És akkor Allah lepacsizik Istennel odafönt, hogy : Te figyu, az én báránykám megölt a tieid közül egy párat, te meg sújts le vmi, járvánnyal és akkor kvittek vagyunk. Közben meg Buddha röhög a markában, mert az ő báránykái, úgy is újjászületnek?! Vagy ez hogy van?

 

 

Vagy itt van példának egy számomra nagyon kétséges dolog. Hogy van az, hogy reformátusok és a katolikusok, evangélikusok, babtisták oly különböző dolgot vallanak?! Keresztény mind , nem de?

 

Pl: Református lelkész, katolikus pap. Na és akkor? Mért lelkész és mért pap. Mert a lelkész házasodhat a pap meg nem? És mért házasodhat az egyik még a másik nem? Nincs házasság, nincs szexelés, nincs gyerek. Mi ez ha nem népesség szabályozás?!

Mért vannak azok a bizonyos korlátok, amiket a vallás megkövetel tőlünk? Mért az ajó cselekedet, ha pénzzel tömöm az egyházat, vagy az aktuális felekezetet? Nálam a jó tett nem a pénzzel kezdődik, hanem mondjuk azzal, ha egy idős néni vagy bácsi elzupál az úton, a járdán vagy akárhol, akkor igen is előítéletek nélkül (mármint, hogy nem feltételezem azt, hogy merev részegek, de még ha azok is akkor is)odamegyek és igen is felsegítem. Vagy mint ahogy átadjuk a helyünket a buszon az idősebbeknek (sajnos ritka emberek egyike vagyok). Nekem ezek az őszinte, jótettek és ugye mint jó tett helyében jót várjak alapon működök, tehát ha megteszem, velem is történni fog vmi jó dolog. És nem arra gondolok, hogy majd nyerek a lottón, mert a pénz nem érdekel (soha nem volt és tervben sincs nagyon kinézőben), de mondjuk egy váratlan ismerőstől kaphatok egy pár kedves szót, vagy ilyenekre gondolok.

 

 

Vagy mondjuk, mért kell az, hogy a templomi házassághoz feltétlenül egy vallásunk legyen? Olyan különbözőek vagyunk mi emberek, ettől egészítjük ki egymást olyan jól, nem de? A vallás mért nem lehet az a momentum, amiben különbözünk? Attól, hogy az egyikünk hisz Szűz Máriában a másikunk meg nem, nem mindegy ránk nézve? A jó cselekedet és a hit vezérel mind a kettőnket, hogy tisztességesen éljük az életünket. Akkor meg?

5000különböző vallás létezik a világon. Gondolom, akik újítottak és bővítették a palettát, olyan emberek lehettek, akik mindannyian egy kicsit a maguk eszméire alakították a már meglévő vallások egyikét, csak azért mert nekik is volt fenntartásuk a már meglévővel.

 

Akkor én is csinálhatok olyat nem?

 

 

Ne értsetek félre, nem vagyok hitetlen, csak: nem nevezem nevén azt a felsőbb rendűt, aki figyel minket. Nem istenítem és imádkozni sem szoktam hozzá, de kérdéseket szoktam nekiszegezni, amire aztán az életemben vmilyen formában választ is kapok. Hiszek a sorsban, de abban nem, hogy előre meg lenne írva. Arra gondolok, hogy feladatok vannak és próbatételek, ami által mi alakítjuk a sorsunkat (csak még nem nagyon tudom, hogy működik, nem kaptam játékszabályt a kezembe), ha „átmentünk a vizsgán” akkor egy jobb vmi történik velünk, ha meg nem, akkor meg jön a baj csőstül, nem kell azt mondani, nem? De ezek is vizsgák, hogy- hogy reagálunk rá. Tudjuk-e tartani magunkat, vagy a szakadék széléről inkább a mélybe vetjük-e magunkat? Az egész élet egy kaland, amit teljesíteni kell, mint egy kalandregény, ahol ugrálsz az oldalak között, annak megfelelően mit válaszolsz, vagy mit választasz.

 

 

 

Tehát hiszek, csak egy kicsit másképp. Akkor most már ez az 5001-dik vallás?

 

 

 

PáPá

Inci