Halli Lali!
Hát a tegnapi nap nem volt semmi. Nagyon megijedtem, nem is tudom mi lelt?! A napokóta tartó nem alvásaim, arra ösztönöztek délután, hogy most már kell egy délutáni szundi, mert hullának éreztem magam. Gyors ebédfőzés, kajcsi, majd lefekvés. Bámultam bamba tekintettel a tévét, gondoltam majd csak jön az álommanó, hogy a fáradságommal együtt elvigyen vmi szép helyre:-) Szem becsuk, majd egy óra nyüglődés után rá kellett jönnöm, valószinüleg szabadságra ment az a kis rohadék és esze ágában sincs velem foglalkoznia. Hát gondoltam, akkor már a takarításból se, az alvásból se lesz semmi, kezdődött a hiradó is, és maradtam a tévé elött.
Nyugodtan hempergőztem az ágyba, mikor csak azt vettem észre kalapál a szívem, mintha vmi kovács műhelyben lennék és ütném a vasat.Pulzus mérés után (140), kikeltem az ágyból, kimentem az udvarra kicsit levegőzni hátha jobb lesz. Ismerősik is jöttek beszélgettünk, de nem lett jobb.Gondoltam jól van akkor keljünk útra, egy kis séta nem árthat, utánna biztosan jobb lesz. Kimentem a helyünkre, de még a koncentrációmmal is gondok voltak, csak azt vettem, hogy beszélnek hozzám én pedig, bólogatok és igenlek, miközben egy szavát se hallodtam senkinek. Se ülni, se állni nem bírtam, így megint útra keltem. A szívem csak nem bírt leállni,remegtem,féltem, azon gondolkoztam, most biztos vmi pánik roham félém lehet( ez pesze csak mégjobban felidegesített, neeeeemmm akartaaam), mert azok szoktak így kétségbe esni, fújtatni, "kalapálni". Erről mondjuk mindig annyi volt a véleményem, hogy nagyon irigylem azokat az embereket akiknek ilyenekre van idejük. Én egész nap jövök- megyek, teszek-veszek, emberek között vagyok, kinek van ideje ilyen dolgokkal foglalkozni?! Hát azoknak aki unatkoznak...( gondoltam én, eddig!!) Útközben egy ismerőssel váltott pár szó meghozta a kívánt hatást és megnyugodott az a bizonyos biológiai motor is. Az alvással se volt gondom már utánna, lehiggadtam!
Meg ijedtem, nagyon! Ha az ember lázas bevesz egy lázcsillapítót, ha fáj a feje akkor meg egy fájdalom csillapító, ha eltöri a lábát begipszelik, hogy meggyógyuljon. Én meg nem tudtam mit kezdeni magammal, semmi nem volt jó. Elég rémisztő volt számomra a szitu!
Remélem a mai napom vmivel jobban fog alakulni, bár azért az is elég rossz, hogy nem tudok itt az irodában senkihez szólni, jó lenne néha kicsit a gondolataimat mellőzni.
Hétvégére bulitervek vannak készülőben,( péntek Royal, vasárnap Bárka, hétfőn bográcsozás nálunk) kiváncsi leszek ki tudom-e magamból tombolni a feszkót. Meglátjuk, ha lesz SÖRCI akkor már olyan nagy gond nem lehet, nem de?:-)))))
Szép hétvégét Kívánok, kinek a barátokkal, kinek a "kis családjukkal"!!!
Pápá!!!!!!
Inci
