Érdekes egy nap volt a tegnapi. Volt minden, mosolygás, csalódás, sörözgetés a MAMÁMMAL:-) és egy kis pityergés is éjjel:-(
De kezdjük a reggellel. Még kedden mondta az angol tanárunk, hogy ahol tanít suliban (itt van a melóhelyem mellett)pótvizsga lesz szerdán, így reggel nem is nagyon lepődtem meg amikor fekete szoknyás fehér blúzos, fekete nadrágos fehér inges lányokkal fiúkkal találkoztam reggel. Mosolyogtam... Tudom szemét dolog, de sikerült újra visszaemlékeztetniük milyenek is voltak a régi iskolás évek.
Azon diákok közé tartoztam, akik minden évben már egy héttel elöbb meglátogatták az iskolát mint, hogy az évnyitó meg lett volna tartva, hogy miért is? Nagyon egyszerű, buktam. Buktam elsőben, Buktam másodikban és buktam harmadikban is:-) Soha nem mondtam, hogy jó gyerek voltam, sőt. A tanulásnál abban az időben fontosabbak voltak a baráti sörözgetések suli után. Ki foglalkozott a tanulással?! A suli krémje az aug.20-i hét után már ott volt a suliban. Mekkora feeling volt ez abban az időben, Istenem! Délelött mindenki azon izgult, hogy meg legyen a vizsga, utánna meg igyekeztünk......Hogy hova? Hát a kocsmába!!!! Akinek meglett a vizsgája azért rugott be, akinek meg nem, az meg azért:-) Hál' Istennek én mindig azok közé tartoztam, akiknek sikerült, de voltak akik először a vizsgán "véreztek" el, majd a kocsmában kellett felmosni az asztal alól:-)
Aztán meg ott voltak a szorizgatások, ki hogy tudott puskázni, kit mennyire szivatott meg a tanár, vagy hogy a tanárnak mekkora csalódottság ült ki az arcára amikor látta, nem tudja megbuktatni a diákot, mert kivételesen tanult. Ilyen volt nekem minden év. Lehet azért is buktam meg minden évben, hogy évről évre végig nézzem a tanárom csalódott arcát?! Kitudja, de jó volt:-) Egyszer úgy próbált megszivatni a német tanárom( abból buktam mind évben), hogy mindenkitől csak a birtokos szabályokat kérdezte, és a következőket: az én kicsi házam, a te fehér fogad, az ő rossz autója.....stb...stb én persze kiérdemeltem egy nagyon szép mondatot: ( soha nem felejtem el) "AZ ÉN SZEGÉNYES SZÓKINCSEM SZAVAI NÉLKÜL" na, korrekt volt? Szeretett a tanár, nem? Azt hittem ráborítom az asztalt:-) Mint utólag kiderült az ofőm elmodta, hogy a tanár meg akart kettyinteni és mivel nem adtam be a derekam, ezért szivatott 3éven keresztül. 4be új tanárt kaptunk, érdekes nála 3as voltam, de azt a seggfejet megkaptuk elektrotechnika tanárnak, na ott aztán nem tudott rajtam támadási felületet találni. Kenterbe vágtam még a fiúkat is:-) Igaz év végén csak 3as lettem, de az az ő mércéjével, dicséretes 5-sel ért fel:-)
Aztán ballagás után amikor battyogtam le a virágcsokraimmal a lépcsőn,( csak ketten voltunk) beszóltam a vén kéjencnek- Bassza meg, még most is a maga képét kell néznem az iskolából kilépve? Nem kapott szikrát az öreg, hogy hogy merészelem én ezt. Pedig mind a 4évben öltük egymást, az egész tanári kar tudta, hogy milyen harc megy közöttünk.Minden tanár nekem drukkolt....Tudták, hogy nagypofájú rafkós kis csaj vagyok és ezt csípték bennem.Én mindenkinek mindent elintéztem akár tanár volt az illető, akár diák. Csak az a kis buzeráns volt aki, be akart tartani nekem, hát nem sikerült.
Bármire utasított, megcsináltam én mindent, csak homlok egyenes másképpen, mint ahogy mondta, persze közben minden tanárt meggyőztem, hogy szerintem ez így sokkal jobb, és mire a lebaszásra került volna a sor, addigra már az igazgatói dícséret ott figyelt az ellenörzőmben( csak már nem tudom, hogy a hivatalosba, vagy a hamisba, attól függ melyikbe volt több igazolás:-))))))Gondolhatjátok mennyire bosszankodott.
Kerestem, kutattam azokat a szituációkat ahol össze tudtunk szólalkozni, mindig ő húzta a rövidebbet:-))) Élveztem:-))))De szép is volt....Most felnőtebb fejjel sem cselekednék másképpen, nagyon szuper kis iskolás évek voltak ezek.
De jó is volt egy kicsit vissza emlékezni:-)
PáPá
Inci
