Hányszor megfogadtam már, hogy nem olvasok blogot amég, nem írtam posztot, mert mindig befolyásolnak az olvasottak…de soha nem sikerül betartanom, mert mindig egy kitikkadt szivacsként ülök le a gép elé, várva az információ áramlást…
Most is ez van. Leültem és Vagyok volt az első akit megnyitottam. Nem is annyira a mondanivalója fogott meg, mert hát tudjuk mi a helyzet náluk…de itt vannak a kommentek. Jajj,…
Aztán itt vannak az én kis gondolataim is, életről, élethelyzetekről, emberekről, emberi kapcsolatokról….olyan sok minden van bennem….nem tudom kiírni magamból, mert mindig történik vmi, nincs idő, nincs energiám.
Melóba menet a buszon sokat gondolkozom. Hol erről- hol arról. Rengeteg poszt van bennem. Sajnálom, hogy nem olvashatjátok még leírt formában.
Sokszor úgy érzem, teljesen mindegy hol vagyok a világban egyedül vagyok a kis gondolataimmal. Néha úgy érzem senkire nem tartoznak a gondolataim….úgy sem értenék. Aztán feljövök ide, és itt tudom, hogy úgy is csak azok olvasnak, akiket érdeklek
És most itt vagyok és nem tudok írni semmit, mert tele vagyok mindennel....
Mindig is szerettem a zene kifejező mivoltát. Hát tessék…….Most ez van….
( Nem tudom, hogy mért nem sikerül videót beágyaznom amikor eddig meg ment?!Segítség?!))
PáPá
Inci
